Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-10-21 / 21. szám

Szegfű virul — csúz gyógyul — Lipót gyarapszik bizonyosan visszatérek. Győr felől rákanyarodtunk a Nagy-Duna és a Mosoni-Duna által határolt Szigetközre, csakhamar feltűnt, hogy a fák, bokrok, szántók errefelé mint­ha élénkebben zöldellnének, mint hazánk más tájain. S ez bizonyára nem optikai csaló­dás volt csupán, hiszen a kitű­nő termőtalajt, a jó vízellátást meghálálja a növényzet. A Duna, hol alig mozdulva libá­kat ringat, hol meg vad fod­rokat vetve rönköket sodor az apróbb-nagyobb szigetek kö­zött. A kéményeken, a villany­póznákon gólyacsaládok tol­lászkodnak, autóforgalom alig, csönd van és jó levegő, az uta­zó élvezettel engedi át magát a békés, nyárutói hangulatnak. Jó lehet itt élni... S hogy az itt lakók nem csupán a táj szépsége miatt érezhetnek így, arról a falvak jómódja tanús­kodik. Az út mentén tekinté­lyes, gyakran kétszintes háza­kat látunk, az itt-ott még meg­levő régi, zsúptetős paraszt­porták is szépek, gondozottak. A sziget közepe táján már hozzászokott a szemünk ehhez a faluképhez, amikor föltűnt egy község: Lipót. Mintha vil­lanegyedbe értünk volna. Ahogy kifelé haladunk a csöpp faluból, egyszer csak megpil­lantunk egy táblát: „Strand­fürdő". Nem hiszünk a sze­münknek. Gyorsan és egyhan­gúlag döntünk: fürdünk egyet! Szépen nyírt pázsit öleli kö­rül a négy medencét, az egyik akkora, hogy akár versenyez­ni is lehetne benne. A gyógy­víz simogatóan kellemes, s bár szerencsére egyikünk sem szo­rul rá a különböző karbonát­sók áldásos hatására, az úsz­­kálás után felfrissülve térünk be egy fagylaltra a „Termál” vendéglőbe. A vendéglő előtti pádon munkaköpenyes asszonyok nyalogatják a csoki és ananász gombócokat. „Ebédszünetünk van — mondják — innen, a szomszédból ugrottunk át egy fagyira” — intenek a kerítésen túlra, az üvegházak felé. A gyógyvíz melege ugyanis szeg­fűket nevel, mielőtt a meden­cékbe jut. Harmincas fiatalember, Hor­váth László főkertész fogad bennünket a kertészet pár lé­pésnyi irodájában, és látható­an örül, hogy elbüszkélkedhet Lipót nevezetességeivel. — 1967-ben fúrtuk az első kutat. Aki csak élt és mozgott a faluban, az csákányt és ásót fogott a fürdő építésekor. Ere­detileg csupán termelőszövet­kezeti tagjaink gyógyítását, A viruló szegfűket már szabad ég alatt szedik, s az üvegháza­kat újabb palánták fölé guritják Egy családi ház Lipóton t f « A imnúM1-lviMing.-o^ Jióhum■J70.3 Méaimá: Éte . Áimótwti:2.8 Mmd- K),e • Coláim•JS hm!.- 1.6, Í/fií:0 3 JCrnÜ- o, 3 fiáátmmkU Md- O.ijj Mnb&m2.o I fj.Ttavití.mopr K Jul!?#, ff. V____ A gyógyhatás titka vizhömérséklet munka utáni pihenését szol­gálta volna, ám csakhamar ki­derült, hogy a jó gyógyvíz hí­re gyors szárnyakon jár. Elő­ször a szűke bb környék, majd a megyeszékhely is felfigyelt a lipóti vízre, s mi örömmel fogadtuk községünk felfedezé­sét, bár nem mondom, kezdet­ben szokatlan volt a nagy nyüzsgés a mi csendes kis fa­lunkban. Ám az idegenforga­lom új utat, bővülő villanyhá­lózatot, jobb bolti ellátást ho­zott, és minderre a mi hatszáz­­hatvan lelkes községünk ere­jéből egyébként csak lassacs­kán futotta volna. Mi meg — „ráadásként” — a szövetkezet kis halastavát horgászó nyara­lóvendégeinknek adjuk át. Amott, a strand túloldalán kis víkendtelep épül. Újabban külföldről is egyre több vendé­get fogadunk, elsősorban Ausztriából, Csehszlovákiából, Svájcból. (Lám, mi pestiek meg mit sem tudunk a lipóti vízről... — morfondírozom. íme, egy hazai gyógyvíz, amelynek a hi­re előbb eljutott Becsbe, Po­zsonyba, Zürichbe, mint Buda­pestre ...) — A termelőszövetkezet tagjai természetesen továbbra is ingyen fürödhetnek. Hát ennyi maradt eredeti elképze­lésünkből ...! — teszi hozzá mosolyogva a fökertész. — No meg, az üvegházak, a virág­kertészet. Szegfűt termesztünk a két és fél hektárnyi üveghá­zi területen és a fóliasátrak alatt, másfél hektáron. Több, mint tízmillió forint a négy hektár éves terve, a tiszta nye­reség 4,5—5 millió. Itt, a vi­rágkertészetben végre egész évben foglalkoztathatjuk a li­póti asszonyokat, mégpedig mintegy 3800 forintos átlagke­resettel. Az emberek a háztá­jiban is „fóliáznak”, s ehhez a tapasztalatokat a szövetkezet­ben szerezték. Szépen jövedel­mez a ház körüli kisállatte­nyésztés is, úgyhogy a legtöbb családnál összejön az évi 100— 120 ezer. Hát innen ered — ahogy mondja — a falu „vil­lanegyed” jellege. Ám az anyagi gyarapodás­nak nálunk előfeltétele volt a szellemi gyarapodás. A disz nö­vénytermesztés ugyanis nagy szakértelmet kívánó munka, amit meg kellett tanulnunk. Dolgozóink egytől egyig dísz­növénytermesztő szakmunká­sok, s hogy szakiskolába jár­hassanak, ahhoz néhányuknak — felnőtt korban — el kellett végezni a hetedik, nyolcadik általánost is. Érdemesnek lát­ták, hát elvégezték. Az üveg­házakat saját brigádunk sze­relte össze, ők Mosonmagyar­óvárra jártak üvegházépítő tanfolyamra. Szerencsére ma­napság a virág egyre kelen­dőbb portéka, így tovább bő­víthetjük kertészetünket. Már neki is fogtunk az újabb üveg­házak építésének, mintegy kétezer négyzetméteren. A strandon Geszti Anna felvételei Balázs István Budapest napi vízszükséglete 900 ezer köbméter, s az igény — különösen a nyári hónapokban — tovább nő. A fő­város vízellátását fogja javítani a most épülő gellérthegyi víztároló, melynek építése 1973-ban kezdődött el. és idén májusban jelentős állomásához érkezett. Ekkor adták át a 80 ezer köbméter víztároló első — 40 ezer köbméteres — medencéjét, és jelenleg a második medence tetőborításá­nak előkészítésén dolgoznak. Valóságos erdőt ácsoltak a készülő födém állá: 106 darab alul-felül hárem méter át­mérőjű kettős, tölcsér alakú betonoszlop tartja majd a tá­roló tetőszerkezetét. Több mint 400 ezer tonna súlyú a födém, és mégis „könnyebb”, mintha -a hagyományos mód­szerrel készült volna. A medencék betonszerkezetét az egyik legkorszerűbb nyugatnémet technológiával építet­ték. Az építkezés a terveknek megfelelően halad, és előre­láthatóan 1979-ben átadják a második medencét is. Amikor mind a két medence elkészül, több mint 150 ezer köbméter földet 'hordanak vissza a területre. Parkosítják, új, korsze­rű szabadtéri színpad, gyermekjátszótér, pihenőkert várja a Tabán szerelmeseit. Kép és szöveg: Grnák László víztároló a Gellérthegyen Állványerdőben a medence. Jobbra: A víztároló lelke. In­nen áramlik a víz a fogyasztók felé

Next

/
Oldalképek
Tartalom