Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-28 / 2. szám
A pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola MTI — Fényes Tamás felv. tíj módszer az általános iskolákban: a „logikai játék” fejleszti a gyerekek kombinatív és emlékezőkészségét MTI felv. Házi tévé-lánc az esztergomi Tanítóképző Főiskolán MTI — Jászai Csaba felv. Nyelvi laboratórium Pécsett a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán MTI — Kálmándy Ferenc felv. A fejlett szocializmus építésének útján AZ ISKOLARENDSZERÜNK TÁVLATAI A nemzet gazdagsága a „kiművelt emberfők sokaságán” múlik. Kossuth Lajos évszázados útmutatása ma sem vesztette érvényét. A szocialista Magyarország e téren is sokat tett: gyarapította a kiművelt emberfőket, és lerakta egy új kultúra alapjait. A magyar demokratikus közoktatás alapját két történelmi jelentőségű törvény szabta meg. Az első az egyházi iskolák államosítását kodifikálta^ aminek eredményeként a magyar iskolák (néhány középiskolától eltekintve) állami, majd a hetvenes években — a tanácstörvény megszületése után — helyi tanácsi kezelésbe kerültek. A másik mérföldkő a magyar közoktatás fejlődésének útján az egységes általános iskola megteremtése, ami lehetővé tette, hogy minden magyar gyerek elsajátíthasson egy minimális kötelező ismeretanyagot. A nyolc osztály elvégzése azt is jelenti, hogy négy éven át a felső tagozaton szakosított oktatásban részesül minden kisdiák. Idegen nyelvet tanulnak, a korszerű matematika és a természettudományok alapjaival ismerkednek, az anyanyelv, a nemzeti irodalom és történelem legfőbb tendenciáiban szereznek jártasságot. A közoktatás-statisztikai adatok számottevő fejlődésről tanúskodnak. Magyarországon a törvényes tankötelezettség tizenhat esztendős korig tart. Tehát minden gyerek részére kötelező az általános iskola elvégzése. A nyolcadik osztályt befejezőknek mintegy 95 százaléka továbbtanul, mégpedig gimnáziumokban, úgynevezett szakközépiskolában vagy hároméves szakmunkástanuló iskolában. Ez utóbbi érettségi végzettséget nem ad. A tanköteles fiataloknak mintegy kilenctizedé sikeresen befejezi az általános iskolát, ami nemzetközi összehasonlításban tisztes eredmény. Ennek, továbbá a dolgozók széles iskolai hálózatának köszönhető, hogy a kereső lakosság kétharmadának befejezett általános iskolai képzettsége van, az analfabéták aránya pedig a lakosságban mindössze egy százalék. Érdemes egy pillantást vetni a továbbtanulási arányokra. Még a második világháború előtti utolsó békeévben minden ötödik gyerek járt középiskolába és csak minden tizedik — az elit képzést adó — gimnáziumba. Jelenleg középiskolába jár egy-egy korosztálynak mintegy negyven százaléka, gimnáziumba pedig minden ötödik gyerek. Egyetemre, főiskolára egyegy korosztály hét százaléka kerül. Az egyetemisták fele ipari, mezőgazdasági vagy közgazdasági diplomát szerez. Iskolázottsági szintjét tekintve, az egykor elmaradott Magyarország ma Európa középmezőnyében helyezkedik el. A kérdés: merre tovább? Néhány évvel ezelőtt az egyik legkiválóbb magyar fizikusnak közfigyelmet keltő tanulmánya jelent meg az Üj írás című folyóiratban. Marx György, a cikk írója nem szűkebb szakterületéről, a fizikáról értekezett, hanem arról, hogy a technikai és tudományos változások meggyorsítják a társadalom fejlődését, és parancsolóan előírják az iskolai oktatás tartalmának, módszereinek gyakoribb és mélyreható reformálását, folyamatos korszerűsítését. E reformok révén az iskolai tananyag hűségesebben követheti a változásokat. Nemcsak Marx György tanúsít ilyen közéleti felelősséget a magyar iskolaügy fejlesztése iránt, és nemcsak ő sürgette a magyar iskola folyamatos megújítását. Az egész magyar tudóstársadalmat, az egész magyar alkotó értelmiséget áthatja a nagy író, politikus és közgondolkodó, Eötvös József elve, aki a tudomány fáját terebélyes gyökérzettel, a népiskolák széles hálózatával kívánta megtámasztani. Az évtized elején igen széles társadalmi alapon létrehozott bizottságok számba vették, hogyan is áll a magyar közoktatás ügye. 1972-ben történelmi jelentőségű határozat született, amely a második évezred végéig rögzítette az iskolafejlesztés fő irányelveit. A magyar oktatásügy átalakításának két szakaszát jelölték meg. E reform (szóhasználatunk önkényes, a „reform” kifejezést hivatalosan okiratok nem használják) első szakasza napjainkban kezdődik. A tudományos fejlődés követelményeihez folyamatosan alkalmazkodó új tantervek lépnek életbe, újra megállapítják a kötelező óraszámokat, hogy jusson több idő az iskolában a tanulók érdeklődésének megfelelő ismeretekre. Sokábrás tankönyvek készülnek. Egy minisztériumi tervnek megfelelően modern tömegkommunikációs és szemléltető eszközökkel látják el az iskolát. A jelenlegi reform-munkálatok nem érintik az iskolarendszert, a tankötelezettségi korhatárt. A hatvanas években kialakult iskolatípusok megmaradnak, a lényeges szervezeti változások a hagyományos iskolatípusokra szorítkoznak. Az általános iskolákban a szakosított oktatás ötödik osztály helyett a negyediktől kezdődik. Számottevő változás lesz a középiskolák képzési céljában, a felvétel arányaiban. Mégpedig olymódon, hogy a szakmát nem adó és a felsőfokú továbbtanulásra előkészítő gimnáziumokban a korábbinál lényegesen kevesebb diák kerül, gyarapodik viszont a szakközépiskoláknak a száma. A szakközépiskolákat végzettek ugyanis folytathatják tanulmányaikat főiskolákon, s tizennyolc éves korukra már szakmát szerezhetnek. Iskolarendszeri változásokra 1990 körül lehet számítani. Az évezred végének iskolájáról jelenleg készülnek az előtanulmányok, az oktatásgazdaságtani számítások, a szociológiai vizsgálatok. Ezekben a munkálatokban a Magyar Tudományos Akadémia által létrehívott szakbizottságok is közreműködnek. A jövő közoktatásának előkészítését szolgáló kutatások költségeit a Minisztertanács fedezi. Jelenleg sok kérdés még nyílt. Eldöntetlen, vajon kilenc vagy tíz évre meghoszszabbítják-e az általános iskolát; ha tízosztályos iskola lenne, milyen átmenetet képezzenek a felsőoktatás felé? Élénk viták és kísérletek folynak szakkörökben a jelenlegi hagyományos tantárgy-rendszer felbontásáról és új, úgynevezett készségfejlesztő komplex tantárgyak létrehozásáról. Korántsem tisztázott a felsőoktatás jövője, hiszen még arról is megoszlanak a vélemények: mekkora arányban kell felsőfokú képzésben részesíteni a lakosságot, milyenek legyenek az egyes szakmák arányai és a kiválasztás módszerei. Az iskoláról szóló eszmecserék alapkérdése, hogy milyen legyen a magyar iskola társadalmi funkciója: mennyiben kell munkaerő-gazdálkodási- és tervezési szempontoknak uralniuk a nevelés tartalmát; mennyiben eszköze a társadalom demokratizálódásának, egészséges rétegeződésének, mennyiben működhet közre a társadalmi hátrányok leküzdésében, nagyjából egyenlő esélyeket adva minden állampolgár számára; mi a helye az iskolának, más tudatalakító tényezők között a tömegkommunikáció korában; hogyan segíthető elő az egész életben folytatott állandó tanulás. Ezek az iskolafejlesztés nagy, távlati kérdései. A konkrét pedagógiai elképzeléseket a jövő kristályosítja ki, a megoldások a nyolcvanas évek közepére születhetnek meg. N. Sándor László OSZTÁLYTERMEK ÉS PEDAGÓGUSOK SZÁMÁNAK ALAKULÁSA A NAPPALI TAGOZATON TANÚID KÖZÉPISKOLÁSOK 2ÁM4, 1000-BEN A 14-17 ÉVESEK‘/.-BAN 36,9** 1 1960*61 1970-71 1976-77 :
