Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-28 / 2. szám
Az egykori magyar államiság jelképeként tisztelt koronázási jelvények sok viszontagságon mentek keresztül: többször vitték külföldre, volt király, aki elzálogosította, elásták, őrizték Bécsben, Pozsonyban és most legutóbb három évtizedig az Amerikai Egyesült Államok Fort Knox-i trezorjában, összeállításunkban a koronával kapcsolatos eseményeket megörökítő egykorú rajzokról, metszetekről adunk közre reprodukciókat. — Fényes Tamás összeállítása. 1. Szent István koronázása — Johann Nepomuk Geiger litográfiája 2. A Bécsi Képes Krónika iniciáléja Szent István koronázását ábrázolja 3. A korona és a kard története: I. Endre Árpád-házi király betegágyán, öccsének, Bélának ajánlotta fel a választást, próbaképpen, a korona és a kard között. Bélát hívei figyelmeztették, hogy a kardot válassza, így megmentheti életét 4. A Bécsi Képes Krónika egyik iniciáléja azt az eseményt ábrázolja, amikor Albert király elveszíti a koronát, amelyet később megtalálnak 5. A magyar korona hazahozatala Bécsből 1790-ben. A koronát lovasbandériumok sora kísérte Bécsből Budára. — Gélének Ferenc rajza után Tischler Antal rézkarca 6. Egykorú metszet I. József pozsonyi koronázásáról. A koronázási dombon a király lóháton a kardvágásokat végzi 7. I. Ferenc koronázási szertartása Budán. A kardvágások a Vízivárosban emelt koronázási dombon. — Karl Schütz rajza után Mannsfeld rézkarca 8. A magyar szabadságharc bukása után Orsóvá környékén rejtették el a koronát, amelyet 1853. szeptemberében találtak meg, s a főrendek, a főpapok és Albrecht főherceg helytartó jelenlétében hajón hoztak Budára. A rajz a lipcsei Illustrierte Zeitungban jelent meg Baráti találkozó a Magyarok Világszövetsége székházában. Elmer J. Charles, a William Penn Fraternális Egyesület elnöke és Guy G. Banes jogtanácsos, a Magyarok Világszövetsége és a Magyar Hírek vezető munkatársaival Veres Péternek volt egy remek kifejezése, igazi gondolati telitalálata: a történelmi jelenlét fontossága. A kitűnő író persze nem egyszerűsítette le ezt a gondolatot arra, hogy az ember a helyszínen van azokban a pillanatokban, amikor ott éppen egy történelmi esemény zajlik. A történelem inkább folyamat, sok — tudatos és akaratlan — történésből tevődik össze és ritkán sűrűsödik össze egyetlen felfénylő, mindent eldöntő tetté, mint amilyen Cézár elhatározása volt: átlépte a Rubicont. Rendszerint utólag, évekkel később derül ki, amikor visszatekintve rajzolódik ki egy-egy esemény történelmi jelentősége, hogy a történelem sodrában voltunk, tudatos vagy akaratlan résztvevői lehetünk fontos döntéseknek. Január 6. délutánján, ott az Országházban a korona átadása és átvétele nem hagyott kétséget bennünk, hogy igazi és valódi történelmi esemény résztvevői vagyunk, mi a kupolateremben és — a televízió, a rádió segítségével — a magyar nép „jelen van” a készülékek mellett. Szemtől szemben a koronával, valószínűleg nem csak én magyaráztam magamnak, hogy megállítva az időt, az öntudat legmagasabb hatványán kell megrögzíteni a látványt, hogy megőrizhessük és tovább adhassuk az olvasóknak, akiknek megbízásából mi, újságírók résztvevői lehettünk az ünnepi pillanatoknak. Sokan kérdezték az előző napokban és aznap délelőtt is, elmegyek-e az Országházba. És nem is titkolt sóhajjal, irigységgel néztek rám, amikor büszke igennel feleltem. Ez az ünnepélyes öröm egy pillanatra sem hagyott el, az Országházba érkezve pedig csak fokozódott, látván a hazai és külföldi kollégák százait, a kamerák és fényképezőgépek ütegeit. A világ szeme rajtunk volt. Egy kitűnő történészünk magyarázta, hogy a korona ezeréves történelmünk során hatalmi jelvényből csak ritkán vált önmagán túlmutató nemzeti sorsot jelképező eszmévé. Mindig olyankor, amikor az események alakulása európai jelentőségű volt — ez az akkori viszonyok között a világtörténelmet jelentette az európai embereknek — és évtizedekre döntötte él országok sorsát, hol van, kit ékesít a korona. 1945-ben a korona sorsa a nemzethalál közvetlen közelébe került ország sorsát példázta. Olajos hordóban ásták el a koronaőrök Mattsee mellett, és összeszorul az ember szíve, amikor olvassa a viszszaemlékezést: hogyan csutakolták tisztára a vízcsap alatt olajtól és sártól, hogyan szárították a katonai barakk padlóján, mielőtt három évtizedes megőrzésre amerikai szálláshelyére került a korona. És a felemelkedett nemzet útját jelzi most is, amikor a világméretű enyhülés jeleként — a hidegháborús körök kampánya ellenére — az ezeréves történelem jogfolytonos örököséhez, a magyar néphez visszakerült. Vannak nyugaton olyan töredékcsoportok, amelyek szívesen nevezik magukat nemzeti emigrációnak. Az elmúlt hetekben olyan nemzetellenes gyakorlatot folytattak, amelyet józan logikával követni is alig lehet. Szégyenpadra ültettek és megfenyegettek ismert emigráns magyar politikusokat, de amerikai diplomaták egész sorát is, mert a korona visszaszolgáltatása mellett foglaltak állást. Az Itt-Ott című folyóiratban olvastunk egy szinte képtelennek látszó angol nyelvű röplapot, amelynek kibocsátói „bármilyen eszközöket is igénybevevő” embereket akartak vásárolni és igénybe venni a korona viszszaadásának megakadályozására. A decemberi feszült napokban az amerikai kormányzat meggyőződött arról, hogy az amerikai magyarság túlnyomó többsége igazi patrióták módjára szavazott és támogatta Carter elnök helyes döntését. Az amerikai kormánydelegáció magyar tagjainak jelenléte, a találkozás és a rövid beszélgetés Gombos Zoltánnal, az Amerikai Magyar Népszava főszerkesztőjével, Elmer J. Chanlesszal, a William Penn Fraternális Egyesület elnökével, Szent- Györgyi Albert professzorral és Ted Weiss demokrata képviselővel beszédes bizonyítékát adta a többségi álláspontnak. És most itt a korona a kupolaterem közepén. Mögötte vörös drapériával borított asztalon kiterítve a koronázási palást, fehér alapon arany hímzéssel.' A korona mellett balra az országalma és a jogar, jobbra a kard. A korona két keresztpántja sötétarany színű, közöttük brokátszerű arany szövet, amelynek színe valamivel mélyebb, mint a pántoké. Kigyulladtak a reflektorok: a nagy oszlopok között kisebb lámpafüzérek, mindegyiken hat égővel, alattuk körben egyetlen lámpakor. Fenn, fényárban az óriás csillár. A kupolacsarnok felső részén körben királyszobrokat láttunk. Az átadási ünnepség azzal kezdődött, hogy Púja Frigyes külügyminiszter kíséretében megjelent az amerikai küldöttség, élén Vance külügyminiszterrel és feleségével, mögötte Kaiser nagykövet, majd a delegáció tagjai. Kézfogások, majd megszólalt a hangszórókon a magyar himnusz. Együtt énekelt mindenki és helyemről jól láttam Gombos Zoltán és Szent- Györgyi Albert megilletődött arcát, hogy ők is éneklik a szöveget. Az amerikai him-J’oűtnő a pmrb.nó ittyj Itothttm founts rrtmus rangút murntr .liba napion txnotwni c .ujfpauj. .1 tnbuő »muni cpt? qttt inilLt tn.tijf ^ o: ca <lii fit a CO ttt .ii fit la .u fi* at rö n ta unt€C ffmír iái mi tufa ntr Olt far 4 Hű 7 ca j ina' ’ <?trlicr íitmmtttömn c qóiftá GEönajiöimim otriwncoutc aoiuinjp aam íxioiutr'ipttr nntfccm ítúrtmm (rónái in A KORONA ÉS
