Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-07-15 / 14. szám

EGY NAGYKÖZSÉG VÁROSI GONDJAI Interjú a paksi rendelőintézet igazgatójával Paks nagyot nőtt az elmúlt négy eszten­dőben. Nagyközségből várossá serdült, bár az utóbbi rangot hivatalosain még nem nyerte el. A Duna menti település tehát — nem utolsósorban az itt épülő első ma­gyar atomerőmű miatt —, városi gondok­kal küszködik, de csak a nagyközségeket megillető igazgatási rendszere van. Költ­ségvetése szerencsére az új léptékekhez igazodik, de amíg a milliókból út, lakás, szálloda, orvosi rendelő épül, addig a pak­siaknak még sok mérget és port kell nyel­niük. Paks növekedése sincs serdülőkori betegségek nélkül. Két építkezés összeve­tése akár jelkép lehet. Az erőmű és az azt kiszolgáló létesítmények, amelyeken orszá­gos vállalatok dolgoznak, szinte percnyi pontossággal készülnek. A régi közepén ál­ló egykori vendégfogadót viszont évek óta javítgatják, serénynek alig mondható ipa­rosok. Nem csoda — az erőműnél többet fizetnék. Emitt, néhány ember tesz-vesz — amott több ezren szorgoskodnak. Ami öröm az egyik oldalon, gond a másikon. öt évvel ezelőtt, amikor Paks új szakor­vosi rendelőintézete tető alá került, a hely­béliek úgy vélték: vagy húsz esztendeig nem sok gondjuk lesz vele. Tévedtek. A tervezők ugyanis úgy tartották, hogy a község akkori lakosságának száma sokáig változatlan marad, mert nem sejtették, hogy néhány év múlva új egészségügyi tör­vény szüleitik, amely állampolgári joggá teszi az ingyenes orvosi ellátást. Dr. Horváth Ferenc igazgató, ha jókedve van, nagy és modem —, ha bosszús: szűk, elavult rendelőintézetet vezet. — A kettő közül — amely egy és ugyan­az —, melyiket ismerik a betegek? — Ami az ellátás színvonalát illeti: fel­tétlenül a modemet. Ami a várakozási időt: az elavultat. Az intézet mai beteg­forgalma kétszer akkora, mint amekkorá­ra a tervezéskor számítani lehetett, öt év alatt Paks lélekszáma tizenháromezerről, csaknem húszezerre növekedett Változtak a foglalkozási arányok is. Az új lakosok munkások — főként építők —, és az ipari munkahelyeken gyakrabban történik üzemi baleset, mint a mezőgazdaságban. A mun­kások között több a mozgásszervi megbe­tegedés is. Űj rendelőhelydere lenne szükségünk, mindenekelőtt reumatológiára és fizikoterápiára. Ezek azonban már nem fémének be épületünkbe. Ami elég volt a nagyközségnek — kevés a városnak. Paks oly gyorsan fejlődik, hogy a várossá nyil­vánítás feltételeinek már jövőre hivatalo­san is megfelelhet (Magyarországon, hogy egy település városi rangot kapjon, magas urbanizációs fokot kell elérnie.) — A várossá avatással mit nyer a helyi egészségügy? — Mindenekelőtt nagyobb önállóságot, pontosabban működő szervezetet, nagyabb költségvetést, amelyből néhány év múlva új rendelőintézetet építhetünk, a távolabbi jövőben pedig talán önálló kórházat. — Intézetük túlterhelt, pedig Pakson harmincnál több orvos dolgozik. Ha új rendelőket nyitnak, több szakorvosra lesz szükség. Az ellátás színvonala a műszere­zettség mellett az orvosok képzettségétől függ. Miképpen tartanak lépést szaktudo­mányuk fejlődésévél a paksi orvosok? — Tudományos konferenciákon vesznek részt, rendszeresen látogatják az Orvosto­vábbképző Intézet előadásait. Alkalman­ként egy-két hónapot a Szekszárdi Megyei Kórházban dolgoznak. Mi magunk havon­ta rendezünk tudományos ülést, amelyen a megyei kórház egy-egy szak-főorvosa tart előadást. — Az intézet tervezésekor napi három­négyszáz betegre számítottak. Hogyan ké­pesek itt öt-hatszáz beteget megfelelően el­látni? — Szerencsére Pakson elegendő, jól föl­szerelt körzeti orvosi rendelő van. — Az egészségügyi szakemberek olykor panaszkodnak a mérnökökre, akik műsza­kilag jó, de a célnak nem megfelelő ren­delőket, kórházakat terveznek. Ebben az épületben mit kellett volna másképp csi­nálni? — A hibajegyzék nem hosszú, de létezik. Szűk a lépcsőház. Ezenkívül a tervezők három lépcsőfokot építettek a röntgen és a sebészet közé. Aki csontját törte, meg­mondhatná: milyen oktalanság volt. Az új rendelőben reméljük másképp lesz. — Igazgató űr, ön sokáig kórházi osz­tályt vezetett. A közvetlen gyógyítómunka után kielégíti-e a szervezés? —< Az általános orvosi tudást ebben az irodában is meg kell őrizni, máskülönben az ember nem képes dönteni. A mai gyó­gyításnak egyébként része az egészségügyi szervezés. Ennek a tudománynak orvos­­egyetemeinken régóta önálló tanszéke van. Sőt, szervezésből szakképesítést is szerez­het, aki erre vállalkozik, akárcsak belgyó­gyászatból. Kép és szöveg: Megay László 6 RENDELOINJEZEI öt éve épült A röntgenorvos Várakozók a gyermekosztátyon Lent: Mindenütt építkeznek t

Next

/
Oldalképek
Tartalom