Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-07-15 / 14. szám
Lőrincze Lajos észak-amerikai magyarok között A címzetes egyetemi tanárnál, a rádiós ötpercek mesterénél, a Magyar Nyelvőr szerkesztőjénél, az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének elnökénél, az Állami dijas Lőrincze Lajosnál, a Tudományos Akadémia Anyanyelvi Bizottságának társelnökénél és — Magyarországnak talán a legegyszerűbb emberénél vagyak. — A magyar nyelv idei ünnepi hete idején azt írtam, hogy Lőrincze Lajos ebben az esztendőben a magyar nyelv hetét, pontosabban a heteit nem idehaza tartja, hanem az Egyesült Államokban és Kanadában. Nyolc éven belül másodszor jártál ott. Illenék beszámolnom e kinti hetekről is. Mi volt utadnak célja? A március másodikától április tizenötödikéig tartó tanulmányút és előadássorozat során a magyar nyelv e .távoli ágának az. oltalmáról volt szó. Ezt tudtam magam is. Mindezt azonban Lőrinczétől szeretném hallani. A föl jegyzései ben lapoz: — A cél ez volt: a magyar nyelvet tanító iskolák meglátogatása, munkájuk segítése, a közös gondok megvitatása, találkozás a magyar egyesületek vezetőivel, az Anyanyelvi Konferencia tevékenységének ismertetése és népszerűsítése, általában pedig javítani, bővíteni kapcsolatainkat. Meghívóim Sinor Dénes (Bloomington), Haraszti Sándor (Atlanta), Nagy Károly (New Brunswick), Sass Márton (Chicago), Véghelyi Károly (Montreal) és az Albanyban elindult magyaroktatás kezdeményezője, Friedrichs Gizella voltak. Hármasban indultunk Ránki György akadémikussal és Maróti Gyulával, az Anyanyelvi Konferencia művelődési bizottságának az elnökével, de tőlük — nekik más feladataik lévén — hamarosan elszakadtam. — Milyen magyar lakta helységekben jártál? — Az első állomás Bloomingtonban volt, ott konferenciát rendeztünk az egyetemi magyaroktatás és az amerikai egyetemeken folytatott magyar tanulmányok helyzetéről. Albanyban az általános iskolai magyarórákat látogattam és a Magyarországról kiküldött magyar pedagógusokkal találkoztam, a hammondi (Louisiana) egyetemen pedig, ahol megindult a magyar pedagógusképzés, hazai ajándékokat adtunk át. — Rövid New Orleans-i látogatás után Miamiban a Kossuth Házban tartottam előadást, majd több mint egy hetet New Yorkban és annak környékén töltöttem. New Brunswickban a 'hétvégi magyar iskola pedagógusaival találkoztam, az iskolai órákat látogattam, New Yorkban részt vettem az Amerikai Magyar Szövetség március tizenötödi'ki ünnepségén, amelynek előadója az egykori Márciusi Front és a régi Magyarország felfedezésének Kovács Imréje volt, s megjelent azon Edward J. Koch, New York város pölgásmestere is. A soksok magyar egyházi, közéleti, egyesületi személyiség és vezető közt találkoztam Püsiki Sándor kiadóval, Gombos Gyula íróval, Szalay Lajossal, a kiváló grafikusművésszel. Pittsburgh ben az egyetemen tartottam előadást, Columbusban bemutattam a Kodály-filmet, majd rövid adai és toledói látogatás után OhicagcJBan a magyar cserkészek vezetőivel beszélgettem, s meglátogattam a Hunyadi Mátyás cserkészcsapat és a Tulipános Láda nevezetű magyar egyesület iskoláit. Torontóban a Magyar Kultúrotthon hallgatósága előtt tartottam előadást, 'beszélgettem sok pedagógussal, s élete utolsó hetében még találkozhattam a nagyszerű Duczynska IlonávaL Toronto után Ottawa, Montreal és Quebec következett, mindhárom városban tartottam előadást, részben egyetemi közönség előtt, részben pedig a Kanadai Magyar Társaság rendezésében. — Azt hallottam, hogy voltak kedvezőtlen tapasztalataid is, sajtótámadások értek, itt-ott a bizalmatlanság légköre várt... — Ez így igaz, de itt és most ezeket érinteni alig akarom, mert az élmények többsége jó volt, helyenként egyenesen fölemelő. Ilyen körülmények közt mit számít az, hogy volt, aki a magyar nyelv vörös pápájának nevezett. Olyasmi is előfordult, hogy a torontói Magyar Kultúrotthonban javaslat hangzott el arról, hogy ne fogadjanak. Előadásomat nehéz viták előzték meg. Endes László elnök végül szavazást kért, s ennek megtartása mellett szavazott. Végül is négy-ötszáz kanadai magyar jelent meg az előadáson, egy kijelölt kisebb teremből ót is kellett kéretni őket egy nagyobb terembe, mert annyian voltak. Az Anyanyelvi Konferencia céljairól beszéltem a hallgatóság többségének nagy egyetértése mellett. Az előadás után pedig igen barátságos beszélgetést folytattunk a Maa Magyar Ház veze-gyar Kultúrotthon, tőivel. — Mi történt Bloomingtoniban, ahol régi barátunk, Sinor Dénes egyetemi tanár oltalma alatt tanácskoztatok az amerikai egyetemek magyar tanulmányairól? — Ezeket a megbeszéléseket kisebb Anyanyelvi Konferenciához hasonlíthatom. Arról tárgyaltunk és beszélgettünk, hogyan lehetne szervezettebbé termi a magyar nyelvi oktatást, hogyan lehetne és kellene elmélyíteni a magyar nyelv kinti művelését. Igen sokan szorgalmazták az amerikai magyar pedagógusok továbbképzését, s olyan elképzelés is fölmerült, hogy a debrecenihez hasonlóan Amerikában is kellene és lehetne továbbképző tanfolyamot szervezni. Fölvetették egy magyarságtudományi tanszék felállítását is. Harminc magyar író életrajzát szándékoznak angol nyelven kiadni. Javaslat hangzott el egy amerikai magyar írótalálkozóról, végül a konferencia igen nagy érdeklődéssel hallgatta végig az Albanyban működő iskola vezetőjének és a Magyarországról érkezett pedagógusoknak a beszámolóját az iskola elindításáról, működéséről, a tanítás módszereiről. A kapcsolatok erősítését tevékenyen támogatják. Igen fontosnak tartom a kintiek hazai megjelentetését, egyik folyóiratunk ilyen jellegű kezdeményezését odakint igaz örömmel fogadták. A televízió a napokban sugározta a Kanadai randevú című filmet, amelyben én is nyilatkoztam a nyolc évvel ezelőtti kanadai látogatásomról. Akkor még vitáztam Fáy Ferenc kitűnő költővel, s most már vele is 'barátságosan elbeszélgettünk. Az az érzésem: már szívesen hazalátogatna, ami — úgy gondolom — hasznos is lenne, sokat tudna mondani az amerikai magyar irodalmi életről. — Mit tapasztaltál a magyar hétvégi iskolákban? — Hármat látogattam meg: New Brunswick ben az öregdiák Szövetség iskoláját, Chicagóban a Hunyadi Mátyás cserkészcsapat és a Tulipános Láda egyesület iskoláit. A cserkészeknél szakosítva, több osztályban tanítják a gyermekeiket. De a legjobban szervezett hétvégi magyar iskola a New Brunswick-i. Tizennyolc éve működik, az órák módszeresek, pedagógusok és tanulók kitűnő együttműködésével találkoztam. A torontói Szent Erzsébet egyház magyar iskolájának csupán a pedagógusaival beszélgettem. Ez az iskola a legnépesebb: háramszázötven magyar tanulója van. Tizennégy pedagógus oktatja őket, a többségnek tanítói Oklevele van. — Hogyan fogadták az Anyanyelvi Konferencia mozgalmának egyik nagy eredményét: a tankönyveinket? — Könyveink, kiadványaink ellen lényeges kifogás egyetlen iskolában sem merült fel. Mi a véleményük az Anyanyelvi Konferenciáról? Erre, közvetlenül vagy áttételesen, de mindenütt helyeslő, igenlő választ kaptam. A New Brunswick-i hétvégi iskola fenntartás nélkül használja, népszerűsíti a hazai tankönyveket, a balatoni táborokat, a pataki, a debreceni tanfolyamokat. A chicagói cserkészcsapat iskolájának a pedagógusai is természetesnek tartják azt, hogy tőlünk kérnek, várnak segítséget A torontói Szent Erzsébet iskola hivatalosan nem tart fenn velünk kapcsolatot, de megbeszéléseinken az igazgatóval együtt az egész tanári kar megjelent, s arra készülnek, hogy jövőre nagyobb csoporttal együtt látogatnak haza. A Szent Erzsébet iskola igazgatója egyébként is nagy példányban rendeli és vásárolja meg a tankönyveinket. — És a személyes kapcsolatok? — Sök kitűnő emberrel találkoztam. Régi barátokkal, és sok jó új ismeretséget, barátságot kötöttem. A helyzet biztató. Sokan vannak már olyanok, akik szívesen építenék ki a hozzánk fűződő kapcsolatokat. — Világnyi világot jártál be, noha mindenütt a mi kis magyar világunkat kerested. Milyen végső tanulsággal jöttél haza az „anyaországba"? — Egyre hátrább szorulnak azok, akik mereven ellenzik a velünk való együttműködést, egyre többen állnak ki az Anyanyelvi Konferencia céljai, mellett. Ennek sokféle oka van. Igen nagyon kifelé megy már az a nemzedék, amely az óhazával politikailag mereven szemben állt. Másoknál az idő is gyógyítja, feledteti az egykori jogtalan vagy jogos sérelmeket. A hazalátogatók tulajdon szemükkel látják, hogy állapotainkat, egész életünket nem az jellemzi, amit a szélsőségesek 'hirdetnek odakint. Az a" fiatal nemzedék pedig, amelynek tagjai gyermekként kerültek ki vagy már odakint születtek, nem vette át a szülők, nagyszülők előítéletét. Ez a nemzedék előítélet nélkül, tárgyilagosan közeledik Dr. Lőrincze Orleans-ban Lajos New felénk és értékeli az Anyanyelvi Konferencia eredményeit. — Mi volt a legszemélyesebb élményed odakint? — Az utolsó amerikai előadásom után Szöghy québeci professzor vendéglátó otthonának party-jára voltam 'hivatalos. Az éjfélbe nyúló beszélgetés közben csöngött a telefon. A figyelmes ottawai magyar nagykövetség értesített arról, hogy — miközben az amerikai magyar gyerekek iskolai kérdéseivel foglalkoztam — nagyapa lettem, Péter fiamékna.c itthon fiuk született, a kis Tamás, Lőrincze Tamás még nem tud magyarul. De igen jó nagyapai tanítómestere lesz. Ruffy Péter (A Magyar Nemzet 1978. június 25-i számában megjelent cikk rövidített változata.) A Becsi Magyar Kultúr- és Sportegyesület Lajosmizsén A Burgenlandi Magyar Kultúregyesület Kalocsára látogatott Egy nagy létszámú csoport is ellátogatott Kalocsára a Bécsi Magyar Iskolaegyesületből Gábor Viktor felvételei 4 í
