Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-05-06 / 9. szám
A torontói városi könyvtárban márciusban megnyílt a nagykövetségünk és a könyvtár szervezte Ady Endre emlékkiállítás. A megnyitón dr. Béky Halász Iván tartott előadást a „Századforduló Magyarországa és Ady” címmel. Hétről hétre nagyon sok érdekes levelet hoz címünkre a posta. Javarészükben életükről, a magyar egyesületek munkájáról, programjairól tudósítanak bennünket levelezőink. De jócskán találunk a borítékokban olyan írásokat is, amelyek inkább novellák, gyakorta pedig verseiket küldik honfitársaink. A Magyar Világhíradó című rovatunkban ezentúl helyt kívánunk adni ezeknek az írásoknak. HAZAI TÖRTÉNETEK A honvágy egyre jobban hatalmába kerített. Pest a neonfényeivel, a ligeti tó, a macskaköves budai utcák, és főképpen a kis kétemeletes ház, ahol gyerekkoromat töltöttem. Megalkudva a keserű emlékek sebeivel, szerettem volna viszontlátni a sárga villamosokat, a Szigetet, a Halászbástyát. És meg akartam mászni a kétemeletes, barna ház kanyargós lépcsőit. Képzeletemben elemista korom, rövidnadrágos csibészségeim szülőhelyét hajszoltam, amikor ott várakoztam a repülőtér gigantikus termeiben. Aztán ismét ott jártam a körúton, ámulva olvasgattam az utcák új és régi neveit. Sodródtam a forgalmas negyedekben, és örömmel fedeztem fel emlékvilágomat, az öreg Oktogont, az Emkét és a többieket. Mint a szomjazó vándor a homoksivatagban, úgy rohantam az oly sokszor megálmodott egykori szülőház felé. Az Andrássy út lombjai alatt szapora léptekkel közeledtem a nagy találkozás pillanatához. Kis zománctábla jelezte: Szív utca. Régi egyszerűségében nyíltak meg előttem a szürke házsorok, ahogy befordultam az ígéret utcájába. Igen, itt nem messze, csak még egy sarok, és ott leszek ... New Yorkból hoztam magammal a szeretet kíváncsiságát, és egyre fürgébb léptekkel loholtam, fennhangon olvastam a házszámokat .. 46 .. 44 .. 42 .. és negyven ... Uram isten! Hol a negyven? Kerítés zárta magába a szélsöpörte üres grundot. Volt és nincs. Megdöbbenve álltam a kerítés előtt. Aztán lassan megfordultam és elindultam az Andrássy út felé... Már egy hete tartózkodtunk Pesten, amikor lányunk is megérkezett. Alig vártam, hogy bemutathassam neki szülővárosomat. Először azonban elmentünk a rendőrségre, hogy elintézzük a szükséges bejelentkezést. A tolóablak mögött ülő rendőrírnok végigböngészte a bejelentőívet, majd eltűnt a másik szobában. Kisvártatva ismét megjelent: — Kérem, jöjjenek be, a kapitány elvtárs akar a kisasszonnyal beszélni. A rendőrtiszt egy fényesre csiszolt, egyszerű asztalnak támaszkodva fogadott bennünket. — Az ön neve ... Yvette Benedek ... Kérem, itt valami nem stimmel. Késve jelentkezett, és ez a törvény szerint kihágás. Nem értettük, miről van szó. A legkézzelfoghatóbb bizonyíték a lányom retiküljében levő útlevél volt, amit rögtön át is adtunk a kapitánynak. — Igen, ön valóban csak tegnap este érkezett Pestre — állapította meg a kapitány. — Elnézést kérek, úgy látszik, a bejelentő keltezésében van a hiba. Lányunk próbálta felfogni a sebesen pergő szavak értelmét, de amerikai születésű lévén, korántsem birtokolta kifogástalanul a magyar nyelvet. A kapitány, hogy eloszlassa a félreértés zavarát, megkérdezte a lányomtól: — Mondja, kisasszony, hol lépte át a határt? — Én nem léptem át a határt, én vonaton jöttem — hangzott a válasz. A kapitány egy pillanatig értetlenül meredt a lányomra, majd kirobbant belőle a nevetés. Yvette pedig, mint valami ártatlan szemtanú, szemlélte a viharos jókedvet: mindnyájan nevettünk. Benedek Edward SZERKESZTI: LINTNER SÁNDOR Paolo Rónai vagy Rónai Pál? címmel készített interjút Rónai Pállal, a Brazíliában élő íróval és műfordítóval Dedinszky Erika, a Hollandiában élő magyar költőnő. Az Üj Tükör című hetilapban megjelent írásból megtudhattuk, hogy Rónai első fordítói sikere 1952-ben a Pál utcai fiúk volt, amely azóta a brazil iskolákban is kötelező olvasmány. Az írót 1977-ben a Magyar PEN Club elismerő oklevéllel tüntette ki. Az Argentínában élő Bartha Szabolcs okleveles gépészmérnök kis ünnepség keretében a magyar nagykövetségen vette át a Budapesti Műszaki Egyetem aranydiplomáját. A képen középen Bartha Szabolcs és unokahúga az argentínai magyar nagykövetség munkatársaival, Léderer Rólberttel és Balogh Andrással. * A belsőégésű motorokat forradalmasító mikrokarburátor feltalálói a porlasztó egyik magyar feltalálójának, Csonka Jánosnak a fiai. Az Amerikában élő 77 esztendős Csonka Béla és bátyja, ifj. Csonka János 1974 óta foglalkozik az üzemanyagot megtakarító porlasztórendszer megszerkesztésével. Találmányuk 'iránt márts érdeklődik az autóipar. TALLÓZÁS A SZOMSZÉDOS SZOCIALISTA ORSZÁGOK MAGYAR NYELVŰ SAJTÓJÁBÓL Nyolc ország küldte el képviselőit Újvidékre, a Dunamenti országok hagyományos népzenei találkozójára. A MAGYAR SZŐ képes riportot közöl a nemzetközi fesztiválról. Minjden résztvevő ország 20 percet kapott műsora bemutatására. „Ilyen rövid időbe sűrítve is sikerült az előadóknak sajátos hangzású hangszereiken ősi dallamhordozással tájak, szokások sokféleségét a hallgatóság elé tárni... A találkozó második estjén fellépő Heanz’ osztrák vonósnégyes és a magyar Mákvirág együttes fiatalos lendületű, lakodalmakat, népi táncos összejövetelek hangulatát idéző játéka tudta magával ragadni a közönséget. A fiatalság népművészet felé fordulásának, a zenei anyanyelv megőrzésének és megújulásának bizonyítéka iwlt zenélésük" — írja a Magyar Szó riportere. A kolozsvári KORUNK márciusi számábari új vitát indított. Fórum-rovatában egy tankönyvről mondják el véleményüket a szerzők és a felhasználók. Dávid Gyula, Marosi Péter és Szász János magyar irodalomtörténeti tankönyve a romániai magyartanítás fontos eseményének számít. A Korunk vitája még hangsúlyosabbá teszi a magyar irodalomtörténettel való törődést. * Duba Gyula tollából közöl gondolatébresztő cikket a pozsonyi IRODALMI SZEMLE. A főszerkesztő-író az 1848-as szabadságharc évfordulójának alkalmából „Petőfi és a forradalom” címmel a szabadság költőjének ellentmondásos sorsát elemzi. Igen jellemzőnek találja, hogy kortársai mennyire nem ismerték fel Petőfi nagyságát: „Családját otthagyja és a hadak útját járja, újságokban cikkez és bírál, gyújtó verseket, csatadalokat ír, az ügy érdekében mindenkire való tekintet nélkül, szinte egyedül képviseli a lázító szenvedélyt és a kérlelhetetlen igazságérzetet. Bem tábornok mellett hős lesz, Klapka György letartóztatja. Görgey »►kedvenc poétám«-nak nevezi, Kossuth fanyalogva szól róla.” Jellemző, hogy az életművet méltató írás befejező sorai egy másik európai kis nyelv, a svéd költészet egyik alakjától származnak. Duba Gyula Artur Lundkvist „Petőfi koszorúja" című verséből idéz — mintegy a kis nyelvek egymást értésének dokumentumaként. Dr. Szadimért Istvánt, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem dékánját, a magyar nyelvről tartott angliai elöadókörútja során Middlesbrough-ban fogadta Cleveland megye polgármestere. • Nemcsak nyelvtanítással és különböző kulturális rendezvényekkel, hanem a sportolás összekovácsoló erejével is igyekeznek honfitársaink ápolni magyarságukat! A Galti Kossuth Ház „Hungária Vízipóló” elnevezéssel csapatot alapított, amelybe szeretettel várják a környéken élő fiatal magyarok jelentkezését. Mint levélírónk közli, a csapat megszervezésében és szakmai irányításában kiemelkedő érdemeket szerzett Wagner Alajos. » A közelmúlban kaptuk a hírt, hogy a világszerte megrendezett Ady-centenáriumi ünnepségek keretében, a Galti (Kanada) Kossuth Házban is megemlékeztek a költőről: kiállítással és versekkel idézték Ady emlékét. Az ünnepi esten készült képen, középen Rimar István a Kossuth Ház vezetőségének elnöke. Szombathelyi Gyula és Sommer János. A Népművelési Propaganda Iroda ■■ ajánlja Önnek: Martin György: MAGYAR TÄNCTlPUSOK ÉS TÁNCDIALEKTUSOK fűzve, 266 old., 144 kotta, a kötethez tartozik egy melléklet, melynek címe: „A nyugati dialektus táncai”. Ara összesen 60,— Ft. A kötet a táncdialektusok mibenlétét, határait, és meghatározásának szempontjait bevezetőként tárgyalja majd rátér a magyar tánckincs történeti stilusrétegeinek tárgyalásaira, a leánykörtáncokra, a fegyvertáncokra, az ugróslegényes típuscsaládra, a régi párostáncokra, a verbunkosokra és csárdásokra. Külön fejezet foglalkozik a magyar tánctípusok zenekíséretével, majd Magyarország nyugati részének nyolc tájegységét, a Duna-Tisza közének négy tájegységét és az erdélyi terület hétféle tájegységét taglalja, mint a magyar népi tánckultúra kialakulási- és lelőhelyét. A kötetet táncnév és tárgymutató, földrajzi mutató és tánczenei példatár zárja. A nyugati dialektusok táncairól külön melléklet — füzet — nyújt részletes tájékoztatást. Pesovár Ernő—Lányi Ágoston: A MAGYAR NÉP TANCMÜVÉSZETE. NÉPTÁNC ISKOLA I—II. Fűzve, a két kötet összesen 553 old., ára 94,— Ft. Ez a mű gyakorlati kézikönyvként kívánja szolgálni a magyar tánchagyomány megismerését és ápolását. A közölt táncpéldák alkalmasak arra, hogy megvessék egy olyan táncos műveltség alapjait, amely az együvé tartozás tudatát szolgálhatja a magyar néptáncmozgalmakban. A több mint 40 táncot felölelő gyűjtemény a gyakorlatban kipróbált és bevált táncok közreadása. Az összeállításban a szerzők negyedszázada folyó módszeres gyűjtés eredményeire támaszkodtak. A mű bevezetőben szól a táncok gyakorlati felhasználásáról, útmutatót nyújt a táncleíráshoz, külön fejezetet szentel a táncdallamok hangnemeinek. Mindkét kötet ugyanazt a 40 táncot írja le, az egyik kötet szöveggel, a másikban azonban a táncleírás jelrendszerét és a kottákat találja az olvasó. RÉGI KÖNYVEK ÉS KÉZIRATOK KUiÍETTI (Tanulmánygyűjtemény) Fűzve, 379 old., ára 38,— Ft. Az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központjának munkatársai állították össze e kötetet, azzal a céllal, hogy kéziratokkal, kódexekkel és régi könyvekkel foglalkozó könyvtárosok és gyűjtők munkáját segítsék. A tanulmányok a korai kódexművészettel, az illusztrált kódexekkel, a német írás történetével, a keleti írások történetével, a hangjelzések írásos emlékeivel, a vízjelekkel, általános nyomdászattörténettel foglalkozik. A kötet különleges érdeme, hogy több mint fele terjedelmében a régi magyarországi nyomtatványokkal, a magyar sajtó történetével, a magyar írásbeliség kialakulásával, az egyházi könyvtárakkal, a régi magyar közintézményekkel, s külön a magyar nyomdászattörténettel foglalkozik. A kötet végén bibliográfia található a régi könyvek és kéziratok feldolgozásának segédkönyveiről és azok lelőhelyeiről, s végül szerzői betűrendes mutató, valamint tárgymutató zárja a könyvet. Népi öltéstechnika Ft20,— Hímzések Baranyából és Bács megyéből Ft12,Tolna megyei szőttesek Ft22,— Szőttesek és hímzések Ft34,Alföldi szőrhímzések Ft15,Palóc ködmönök Ft35,— Virág és népművészet Ft6,— Az itt felsorolt kötetekre szívesen adnak árajánlatot, illetve megrendeléseiknek készséggel tesznek eleget a magyar könyvek terjesztésével foglalkozó külföldi cégek, vagy a KULTÚRA KÜLKERESKEDELMI VÁLLALAT H—1389 Budapest, Pf. 149.
