Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-05-06 / 9. szám
Ignotus Pál fiatalkori képe Ignotus Pál halálára A nemesség kötelez — mondja a francia, és az Ignotus névnek a magyar irodalomtörténetben nemesi csengése van. Ez az örökség jelentette Ignotus Pálnak azt a hajtóerőt, mely kivitte a porondra, hogy tollával nehéz időkben a szellem szabadságáért harcoljon. Szinte gyerekfejjel élte át a forradalmakat, de fiatalságának tevékeny korszaka a fehérterror és az ellenforradalom idejére esett. Az apai örökséghez ekkor saját keserű tapasztalatai is hozzájárultak, és csakhamar a baloldali értelmiség legjobbjainak sorában találjuk, előbb, mint az Esti Kurír, Magyar Hírlap, Századunk cikkírója, később mint József Attila szerkesztőtársa a Szép Szónál. A polgári radikálisok útját járta: „Ott akarjuk folytatni, ahol a húsz év előtti magyar értelmiség abbahagyta” — írta a Szép Szó egyik programcikkében. Nem az ő vétke, hanem a sajátos magyar fejlődés hozta magával, hogy a polgári radikális örökség ekkor már kettéosztott a magyar baloldalon. Egyik része a város, másik része a falu céljait szolgálta, ami azt a veszélyt rejtette magában, hogy a két tábor hevesebben harcolt egymás ellen, mint az antidemokratikus intézmények ellen. Es ez gyakran be is következett. Ignotus Pál talán a legszenvedélyesebb harcos volt az urbánus oldalon, és egyre szenvedélyesebb lett, ahogyan a fasizmus fenyegető veszélye mind közelebb került. Hogy néha ebben a harcban elveszítette a mértékét, az kétségtelen, de ez ellenfeleivel is megesett. Mentsége, hogy a fasizmust már csírájában is felismerte, mert demokratizmusa és racionalizmusa legérzékenyebben reagált mindenre, aminek az ösztönössége, homályossága és irracionalizmusa a szabadság és az értelem ellen tört. Naphosszat zenében élek INTERJÚ SEBOK GYÖRGGYEL Azt, hogy Sebők György kiváló zongoraművész, itthon is tudtuk, híre hozzánk is eljutott. Egyébként a zenehallgatók körében akadnak még szép számmal, akik emlékeznek hazai szerepléseire. Mégis, most, hogy két alkalommal is játszott a Zeneakadémián, a közönség a fölfedezés örömével ünnepelte. Mintha ráeszméltünk volna, hogy Sebők a világ egyik legrobosztusabb zenei egyénisége, egyik legzseniálisabb pianistája. Első estje zenekari volt, Mozart d-moll koncertjét és Liszt Magyar Fantáziáját játszotta az Állami Hangversenyzenekarral, a nagytehetségű, fiatal karmester, Fischer Ádám vezényletével. Második estjén szólóművéket játszott, Lisztet, Schubertét, Ravelt, Debussyt, Fankas Ferencet — lenyűgöző hitelességgel. — Huszonegy év telt el azóta — mondja — amióta legutóbb a Zeneakadémia pódiumán játszottam. A viszontlátás megrendítő élmény számomra. A tanári páholyban megint csak fölbukkan Kadosa Pál kedves arca, s találkoztam Ránki Györggyel, Farkas Ferenccel, Tátrai Vilmossal, sok régi jóbaráttal. Viszont elszomorított azoknak a hiánya, akiket már nem láthatok: Kodályt, Weiner Leót, meg egykori zongoratanáraimat, Székely Amoldot és Keéri-Szántó Imrét... Egyébként ez a hazai vendégszereplés Karinthy Frigyes „Találkozás egy fiatalemberrel” című írását idézte fel bennem. Ez az én találkozásom sokkal jobban sikerült, mint ahogy valaha is álmodtam. Nemcsak a koncertekre gondolok, a felém áradó megható szeretetre, hanem arra is, hogy életem jó és rossz emlékei valahogy régi barátom úgy ölelt meg, mintha el sem váltunk volna, akkor úgy 'éreztem, most már ő is része lett az én új életemnek. — Külföldi karrierje, úgy tudjuk, Párizsban kezdődött... — Párizsban csakugyan hamarosan sikeresen koncerteztem, és ott született meg első lemezem is. Aztán egyszerre három egyetem hívott meg. A harmadik a bloomingtoni volt. Elfogadtam a meghívást, de azt mondtam, csak egyetlen egy évig maradok ott. Ez tizenöt esztendővel ezelőtt történt, de az egyetem zenei fakultásától ma sem szakadtam el, évente öt-hat hónapot ott töltök. Hogy miért? Ez az egyetem a kontinens legkülönb zeneoktató intézménye. Operáján kívül öt zenekarral büszkélkedhet. Az én zongora-osztályomra huszonnégy növendék jár, akik a földkerekség legkülönbözőbb részéről sereglettek oda. — Igaz-e, hogy Japánban is tanít? — Igaz. Minden esztendőm egy hónapja Japáné. Mesterkurzust vezetek a tokiói Toho School of Musicban, kamarazene-osztályomba száznál több hallgató jár. Ez afféle zenei fórum, vagyis nemcsak azokat tanítom, akik aktívan muzsikálnak, hanem a passzív hallgatókat is. Úgynevezett master classt vezetek az osakai egyetemen, ott főképp előadásokat tartok. Egyébként több japán városban turnézom, koncertezem. — De Párizshoz sem lett hűtlen ... — A párizsi Conservatoire-on tíz év óta két hétig tizenkét művésznövendék továbbképzésére vállalkoztam. S persze sokat koncertezem Franciaországban. Dehát Helsinkiben, a Sibelius Akadémián is taní— Ha már Starker Jánosra, a nagy csellóművészre terelődik a szó, beszéljünk róla. Ha jól tudom, évtizedek óta csaknem állandó partnere. Mikor kerültek össze? — Már idehaza Pesten, a zeneakadémiai években. Akkor is együtt szonátáztunk, kamarazenéltünk. Aztán a háború éveiben elsődródtunfc egymástól. Érdekes módon Franciaországban találkoztunk újra, és 1958-bam, Limoges-ban volt az első, külföldi közös koncertünk. Attól fogva rengeteget szerepeltünk együtt, s Párizsban, Londonban, New Yorkban az egész csellózongora irodalmat lemezre játszottuk. S kollégák is vagyunk Bloomingtonban. Ott alapítottuk meg közösen a Weiner Leó ösztöndíjat, tehetséges* fiatal művészek támogatására. — Ügy emlékszem, Starker János azt mondta, hogy Sebők György a világ minden tájáról származó száz meg száz zongorista játékát formálja, alakítja. Vajon szonátázik-e mással is Stärkeren kívül? — Arthur Grimaux-val, a neves francia hegedűssel gyakran játszom együtt. Véletlenül kerültünk össze, oly módon, hogy Starkerrel és vele Beethoven triókoncertjét játszottuk. Grimaux akkoriban partnert keresett, s így akadtunk egymásra, ö épp olyan nagyszerűen zongorázik, miint ahogy hegedül, s nemrég a Philips hanglemezgyártó lemezre rögzítette, amint az egyik Brahms és az egyik Mozart szonátát saját magával játssza, vagyis a hegedűszólam is, a zongoraszólam is az ő előadásában hangzik föl. — A svájci hetekről, melyet Európaszerte Sebők-fesztiválnak neveznek, még nem beszélt-^— öt év óta rendezem meg Emenben, ezerkétszáz méter magasban, a svájci Alpok elragadó falujában a magam mesterkurzusát. Június utolsó hétfőjétől a falu három hétig a miénk. Harmincöt kiváló hangszeres művész tizenegy országból verődik ott össze. Reggeltől estig folyik a tanítás és tanulás. A falunak csaknem minden háza nemzeti emlékmű, s a táj valóságos földi paradicsom. Ernen az egyetlen hely, ahol nem vendégként tanítok és koncertezem, hanem én magam vagyok a vendéglátó. Ez a munka életem legfőbb öröme. — Hova utazik a legközelebbi hónapokban? — Budapestről három hétre Bloomingtonba utazom, aztán májusban St Louisban hangversenyezem, utána Milánóban és Nápolyban mesteriskolát vezetek koncerttel egybekötve, majd a Philips cégnek lemezre játszom. Ezután Banff következik három hétre, majd egy hetes párizsi koncertezés, egy hét Barcelona, három hét Ernen, két hét Helsinki Fesztivál, végül pedig két hét pihenés. — S mikor jut ideje a gyakorláshoz, káprázatos technikájának örökös csiszolásához? „A Szép Szó ügyéért helytállni — a Szép Szóért, mely mint szerkesztőtársam, József Attila egyik cikkében kifejtette, magyarul nem cicomát, hanem érvet jelent, az értelmi meggyőzés eszközeinek létjogát és becsületét, szemben fegyverrel, pénzzel, tekintéllyel, leplezett magánérdekkel és homályos tömegösztönnel'’ — vallotta a lap és saját életcéljaként. „A szellemi és politikai élet ma ugyanazon csapástól szenved — folytatódik a programcikk —, mind a kettőt elöntötte a körvonaltalan fogalmak áradata, a lelkendező, jelszavas dagály. Ezt akarjuk mi lecsapolni. Törekvésünk ugyanolyan szerény, mint amilyen vakmerő: szabatosan akarjuk használni a szavakat.” Később ő maga is keserűen láthatta, hogy a nácizmus ellen nem hatásos fegyver semJ milyen ésszerű érv, de következetesen antifasiszta kiállása mégiscsak része volt nemzetünk jó lelkiismeretének. 1937-ben ő üdvözölte prózában a Szép Szó Thomas Mann estjén a nagy humanistát, a „kételyben és a meggyőződésben egyaránt meg nem alkuvót”. Az ország teljes fasizálódása elől Angliába menekült, a felszabadulás után pedig diplomáciai küldetést vállalt. Pályája bizonyára más fordulatot vett volna, ha nem sújtja a hétéves törvénytelen börtön gyötrelme. így 56 után végleg Angliába költözött. Politikai megnyilvánulásai gyakran voltak elfogultak és igazságtalanok, de a magyar kultúra szeretete mégis csak haza vonzotta. Többször vett részt itthon folyó irodalmi vitákban, és tett hitet élete végéig József Attila igaza mellett. Mi marad belőle a kegyetlen testi halál után? Ha annyit mondanánk csak, hogy a Szép Szó, az is elég lenne az örökkévalósághoz. De megmarad egy indulatosan igazságkereső, harcos publicisztikai életmű is, mely késői nemzedékeknek hasznos okulás lesz, ha a két háború közti Magyarországot meg akarják érteni. Vezér Erzsébet 4 mind a maguk helyére kerültek. — Mire céloz? — Például arra, hogy semmi megtagadni valóm nincs, ami valaha jó volt, az megmaradt jónak ma is. A hazalátogatás segített abban, hogy életem különféle szakaszait integráljam magamban. Amikor Lehel György, a Rádiózenekar kitűnő karnagya, tök, és szerepelek is. — S nyaranta a kanadai Sziklás Hegység szépséges Banff fesztiválján is előad . .. — Banffet nagyon szeretem. Megszokott magyar társaság verbuválódott össze, köztük Starker János, Székely Zoltán, Fenyves Lóránt, Nagy Gábor, no meg a művészeti igazgató: Funtek László. — Számomra az a legfontosabb, hogy mindig megbarátkozzam azzal a zongorával, amelyen nyilvánosság előtt szerepelek. Egyébként nem túlságosan sokat gyakorolok, nem akarom, hogy a hangszerem rabja legyek. De nincs is erre szükségem, hiszen naphosszat zenében élek. Gách Marianne „HOGY ELŐBBRE VIGYÜK NYELVÜNK INTERJÚ DR. WOJATSEK KAROLY QUÉBECI EGYETEMI TANÄRRAL A in. Anyanyelvi Konferencia vendégei között volt dr. Wojatsek Károly, a Bishop’s University (Québec) történelem tanszékvezetője. A köztiszteletben álló professzort a konferencia résztvevői a Védnökség tagjává választották. Rövid budapesti tartózkodása alatt sajnos nem volt rá mód, hogy interjút készitsünk vele. Kérdéseinket levélben küldtük el neki. Az alábbiakban válaszának némiképp rövidített szövegét adjuk közre. Hogyan értékeli a III. Anyanyelvi Konferencia munkáját? — A III. Anyanyelvi Konferencia munkája sokoldalú volt. A plenáris üléseken és munkabizottságokban elhangzott előadások és beszámolók a világ legkülönbözőbb részein folyó magyar kulturális munkából adtak ízelítőt. Ez részben létezett már 1970 előtt is, de az első Anyanyelvi Konferencia összehívása ösztönző erő volt. Az Anyanyelvi Konferencia központi fórumot és találkozóhelyet teremtett a világ különböző tájain élő magyar kultúrmunkások számára. A szomszédos államokban lakó magyarság kultúrmunkásainak bekapcsolódása gazdagította a konferencia tanácskozásait. A kanadai magyarság különleges ■helyzetét figyelembe véve, ön szerint melyek az elkövetkezendő évek legfontosabb tennivalói? — A kanadai magyarság valóban különleges helyzetben van. 113 000 magyar él szétszórtan ebben a roppant nagy országban. Néhány világvárosban pedig kialakultak a magyar központok, ahol a magyarok létszáma eléri a húsz-, sőt a negyvenezret is. Itt értékes munka folyik az egyházközségekben, iskolákban, a cserkészcsapatokban, klubokban, magyar házakban, kultúregyesületekben és sportszervezetekben. Az elkövetkezendő évek legfontosabb teendői közé tartozik, hogy bevonjuk a konferencia munkájába ezeket a világi és egyházi szervezeteket. A kanadai magyar egyesületek és magyar hetilapok révén a szétszórtan élő magyarokkal is kapcsolatot kell létesítenünk. Melyek a magyar nyelv és magyarságtudat megtartásának legeredményesebb formái? — A magyarságtudat életben tartásának egyik formája, ha bekapcsolódunk a meglevő magyar társadalmi egyesületek és egy-Dr. Wojatsek Károly québeci egyetemi tanár Novotta Ferenc felv.
