Magyar Hírek, 1978 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-14 / 1. szám
EMLÉKEZÉS MOLNÁR EERENCRE SZÜLETÉSÉNEK WO. ÉVFORDULÓJÁN A József körúti ház falán — közel a Pál utcához — néhány éve emléktáblát avattunk. Az emléktábla azt hirdeti, hogy itt született, ebben a házban nevelkedett Molnár Ferenc. Az avatás után bemutattak egy törékeny alkatú, kicsike, idős hölgynek. Molnár Erzsébet volt, az író egyetlen testvére. Attól kezdve gyakran jártam hozzá, abba a lakásba, amelyben gyermekkorukban éltek, sőt, a bútorok egy része is azonos volt a régi, nagy lakás berendezésével. Böske — ahogyan az őt körülvevő társaság nevezte — gyakran és szívesen beszélt imádott testvéréről, hiszen könyvet is írt róla. Testvérek voltunk címmel. A sok-sok történet közül hadd elevenítsek föl egyet, emlékezésül a most száz éve született Molnár Ferencre. Bécsben, a Hotel Imperialban lakott Molnár Ferenc a feleségével. Darvas Lili színművésznővel. Egyik délelőtt egy író barátja látogatta meg Molnárt a szállodai szobájában. Amint beszélgetnek, a vendég arra figyel fel, hogy a szomszéd szobából Darvas Lili hangja hallatszik, s egy forró szerelmi vallomás. Kérdőn néz a vendég Molnárra, aki megigazítva monokliját, beletörődő gesztussal mondja: hát van ez így néha. Aztán hirtelen feláll, kinyitja az ajtót, és a megrökönyödött vendég előtt megjelenik Darvas Lili Raoul Aslan színész kíséretében. Egy darab szerelmi párjelenetét próbálták. Tudod milyen jó ötlet ez egy vígjátékhoz? — kérdezte a vendég Molnártól. Ebből az ötletből született a Játék a kastélyban című színpadi anekdota, ahogyan Molnár nevezte ezt a világhíres vígjátékát, amelyet huszonhét nyelvre lefordítva, a világ minden színpadán játszottak. Böske húsz évvel élte túl bátyját, 1972-ben, élete 91. évében hunyt el, megérve, hogy testvéréről teret neveztek el. közel egykori szülőházához Dr. Cenner Mihály színháztörténész I MOLNÁR FERENC LÉGY JÓ Mikor ír Molnár Ferenc? •i — Memoár-fejezet A színművész beszélte ma este, a vacsoránál. Megy az éjjel az Abbázia kávéház előtt. Csúnya, vizes, ködös, hideg az idő. Tipegve, az idegsokkos hadirokkantak ismert, rövidke rezgő tánclépésével közeledik egy rongyos, kiéhezett ember. A színművésznek megesik rajta a szíve. Ad neki egy kis pénzt. A beteg reszketve tipeg tovább. — Hol lakik? — kérdi tőle a művész. — Kőkőkőbányán. Még dadog is, szegény. — Borzasztó, — gondolja a művész — reggel lesz. mire ez hazatipeg. Hé, konflis! Odakanyarodik a konflis. — Vigye ezt a szegény embert haza, Kőbányára. És kifizeti a taksát, előre. A dadogó mond valamit: — Kékékérem, kökököszönöm. A művész megfogja, beemeli a kocsiba, nem szereti a hálálkodást. Rácsapja az ajtót: — Mehet. A konflis elmegy. A művész ballag tovább az éjszakában, a New York kávéház felé, ahol a társasága várja. Amint odaér, a New York lámpafényében kit lát tipegve reszketni az aszfalton? A kőbányai rokkantat. Egy pillanat alatt átviharzik az agyán: bizonyára kidobta a kocsis a kocsiból ezt a szegény, tehetetlen embert... Feléje rohan. A rokkant ordítani kezd: — Sesesegítség! Bábábántani aaakar! És próbál futni előle. Már gyülekeznek a járókelők: ,,Mi az?” A rokkant üvölt: — Nem bábábántani... szeszegény embert... sesesegítség !... nenenem hagy kokokoldulni... gyigyigyilkos!... Eeeerőszakkal betesz kokökonflisba ... nenenem akarok hahahaza-New York-i gondolatok egy itthoni betegségről, melynek neve: emigráció Kezdődni úgy kezdődik, hogy az ember úgy érzi magát, mint egy turista. Érett férfikorban elmenekül valahonnan Párizsba vagy Londonba, vagy Rio de Janeiróba vagy New Yorkba. A város tetszett vagy nem tetszett, és turistának érezte magát. Aztán múltak a hónapok. Majd az évek. A turista nem ment haza. A turista megragadt. A turistából: emigráns lett. Az egészségesből: beteg, ö még nem vette észre, de a többiek észrevették az egyre kevésbé kormányozható idegein, a panaszkodásai nagy mennyiségén és kis minőségén, a kritikai tehetsége gyors fejlődésén, a honfitársaival való érintkezési vágy állandó csökkenésén, és azon, hogy egyre rosszabbul beszél angolul, mert tudata alatt feladta az érett korban már hiábavaló küzdelmet az idegen nyelvvel. Az emigráns mindezt egyelőre nemigen veszi észre, ö csak azt veszi észre, hogy altató nélkül nem tud aludni. Az emigráció nevű betegségnek első fázisa evvel az altatóval kezdődik. Hogy mikor? Némelyiküknél korábban, másoknál későbben. Magános embereknél korábban. Családosoknál későbben. Jómódúaknái későbben. Szegényeknél korábban. Gyerekek nem kapják meg: az emigráció nem gyermekbetegség. Az emigráció az úgynevezett hajlott korú emberek betegsége. Fejlődésének tempója elég gyors. Kérlelhetetlenül, fokozatosan romlik az állapot. Az altatóadag egyre nagyobb. A klórvegyülettel kezelt vízvezetéki víznek egyre furcsább az íze. A levegő meleg enyvtartalma (angolul: humidity), az autók kipuffogott szénoxidja és akrolein-szaga az utcán egyre kevésbé élvezetes. A dohány, a kávé, a kenyér egyre idegenebb. A belpolitikai viták, a helybeli viccek, a képestréfák, sorozatok egyre érthetetlenebbek. A hírek hazulról egyre sűrűbben jönnek, és egyre rosszabbak. A súlymérték, a hosszmérték és a hőmérő átszámítása túl komplikált kezd lenni. Az ember egyre jobban ugyanaz marad, aki volt, mialatt körülötte minden egyre jobban kezd különbözni attól, aminek eleinte látszott. Az ember egyre mélyebben kénytelen belekeveredni az új életbe, tehát egyre több helyen üti meg magát. Tipikus emigráns-tragikum az, hogy az ember önmagát szokja meg, ahelyett, hogy a környezetét szokná meg. így megy át a betegség néhány év alatt a második fázisba, amely rendszerint egy elektrokardiogrammal kezdődik, és injekciókkal, kapszulákkal folytatódik, nem sok eredménnyel. menni.. sesesegítség ... gagagazember!... A lámpa fényben sűrűsödik körülötte a szánakozó csoport. A művész feltűri a gallérját és menekül, nagy gólyalépéssel, át a túlsó oldalra. (Megjelent az Est Hármaskönyvében, 1923.) Délután fél kettő. Tizenötödször csengetünk Molnár Ferenc ajtaján. Ekkor a vasrács mögül egy nagyon álmos, fekete fej jelentkezik. A szobalány. — Oáááh! Ki jön ilyen korán? — A nagyságos úr még alszik. — Felkelni? Hiszen nem rég jött haza. — Mikor kel fel? — Majd este. Aztán rögtön elmegy. Aztán ha hazajön, akkor lefekszik. Este aztán újra felkel és elmegy, reggel hazajön, lefekszik, alszik estig, aztán ... — Jó. ezt már tudom, de mikor ír? Sohasem láttam még ily csodálkozó arcot. — Hogy mikor ír? Írni,... írni kérem, sohasem szokott!! (Színházi Élet, 1914. febr. 1.) :i 1. Molnár Ferenc 2. Molnár Ferenc emléktáblája a róla elnevezett téren, Budapest VIII. kerületében 3. Molnár Ferenc, mint Testőr. Csortos Gyula karikatúrája. (Megjelent a Színházi Hétben, 1910-ben) 4. Molnár Ferenc Budapesten élő unokája, Lukin Lászlóné, férjével és hét gyermekével 5. A Játék a kastélyban bemutatója a Brodway-n, Molnár Ferenc 70. születésnapján (1948. január). t)lő sor, balról jobbra: Molnár Ferenc, Mrs. Elliot Roosevelt (aki a főszerepet alakította), Luis Calhern filmszínész. Álló sor balról jobbra: Gilbert Miller rendező, Arthur Morgetson, P. G. Woodehouse humorista író, Ernest Cossart filmszínész 6. Horváth Ádám tévérendező, Molnár Ferenc unokája Dr. Földvári Árpád és MTI felv. T
