Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-06-04 / 11. szám
TITOK NINCS, CSAK SZORGALOM Juan Gyenes nevével először még a hetvenes évek elején Bécsben találkoztam. Véletlenül vetődtem a Pálffy palotába, az Osztrák Kultúrközpont kiállitótermébe. Az első emeleten nagy élményben volt részem. Három termet Juan Gyenesnek, a Spanyolországban élő magyar fotóművésznek a képei töltöttek meg. Az alkotások tükrözték érdeklődési körének széles skáláját, az első két teremben színházi képeit, portré felvételeit láthattuk, a harmadik teremben pedig Beethoven emlékének hódolt a művész: csodálatos fantáziával a fotó nyelvére fordította le Beethoven zenéjét. — Fotóspályámat a budapesti Színházi Életnél kezdtem 1930 körül. Jó kis gárda gyűlt ott össze akkoriban. A lapnál az a jelszó járta: könnyű a laphoz bekerülni, de még könnyebb onnan kikerülni. A Színházi Élet meghatározta fotóspályámat, bár korábban hegedűművésznek készültem. Ezért a fényképezés számomra ma is olyan, mint a muzsika: harmónia. A Budai Várban, a Hilton Szálló halijában beszélgetünk a művésszel. Én magam, aki még sohasem találkoztam vele, kíváncsian vártam, milyen lesz. Egy barátom, aki az elmúlt évben turistaként Sapnyolországban járt, mesélte, hogy Madrid főutcáján látta Juan Gyenes fotóstúdióját. Sikeres és befutott fotóművész. Nemrégiben például ő készítette a protokoll-fényképet a spanyol királyi párról. — 1936-ban mentem Angliába. Ott a New York Times londoni irodájának fotóriportere lettem. Az irodát természetesen magyar vezette. Bolgárnak hívták. Akkoriban nem volt ritkaság a magyar fotós. A harmincas években tehetséges nemzedék rajzott szét a világban, köztük volt például Munkácsy Marci, az Amerikában nagy sikereket elért divatfotós, Robert Capa, a második világháborús felvételeivel világhírt szerzett haditudósító. Bras-BESZÉLGETÉS JUAN GYENES FOTÓMŰVÉSSZEL sait most fedezik fel újra Párizsban. Örülök, hogy ennek a nemzedéknek lehettem a tagja. Ülünk az asztalnál, és beszélgetünk. Figyelem őt. Akcentus nélkül beszél magyarul. („Csak az felejt el magyarul beszélni, aki el akar felejteni.”) Ügy lépett vissza „a magyarságába”, mintha ki sem mozdult volna belőle. Talán ki sem mozdult. Csak ki kellene mennie az utcára, és otthon lenne. Talán otthon is van. — Az elmúlt harminc év alatt bejártam a világot. Kiállításom nyílt Tokióban, az Egyesült Államokban és még sok helyen. Hét könyvem jelent meg. Kettő a spanyol színházról, kettő a spanyol bikaviadalokról és három a spanyol tájakról. Mind Spanyolországról, második hazámról. Számomra a spanyol zene, tánc, festészet és színház csodálatos, mindennap megújuló csoda. Könyveit mutatja. Salvador Dali színházi díszleteiről készített képeit. A Spanyolországban szerepelt művészek képeit. Ciffra György, Charles Münch, Wilhelm Kempf és Pablo Casals, Picasso. Ha nem tudnám, hogy Juan Gyenes milyen bensőséges kapcsolatban van a zenével, képei akkor is kifejeznék a művész zenei kultúráját. Tavaly budapesti kiállításán Beethoven zenéjéről készített képein is újra feltűnt: fotói, költői vallomásként hirdetik egy fotóművésznek a zene iránti rajongását. Ami külön megragadja a szemlélőt: bizonyítják, hogy a fotóművészet lehetőségei szinte határtalanok, a fénykép a legelvontabb gondolatokat is ábrázolni tudja. Ezt bizonyítja az Eroica témájára készített montázs, a Missa Solemnis fotókompozíciója. — Titok nincs, csak szorgalom. Mint az írásnál. Adva van 28 betű. Ebből egyesek Nobel-díjas regényeket állítanak össze, mások pedig csak csikorgó mondatokat. Mindent, ami művészet, fel kell szívni, hogy művészit tudjunk alkotni. Beszélgetésünk végén egyre többször nézett ki az ablakon. Megkérdeztem: Mit csinálna most a legszívesebben? Ismét kinézett az utcára, ahol szikrázóan és melegen tűzött a tavaszi nap. — Végigsétálnék a Lánchídon. Gyalog. Pokorny István Juan Gyenes a Halászbástyán. Fent: Fotóival Picasso hires békegalambjához készített montázsa Nemcsak „az ördög bibliája’", a kártya, hanem a könyvek, a nemesebb szórakozás, az irodalom, maga a biblia is számos szemléletes kifejezéssel ajándékozta meg a nyelvet. A véka alá rejt (.eltitkol-) valamit kifejezés a bibliában leli magyarázatát, ahol Jézus egyik példabeszédében, a •hegyi beszédben ezt mondja: „Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá. hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényeljék mindazoknak, akik a házban vannak.” A mossa kezeit (.mentegetőzik") szólás szintén bibliai eredetű: a Jézust elítélő Poncius Pilátus római helytartó mosta meg kezeit jelképesen a sokaság előtt, mondván: „Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől.” De a tenyerén hord valakit (.féltve vigyáz rá, dédelgeti") kifejezésnek is a bibliában találjuk meg eredetét. Csokonai Dorottyájának hősnője így sóhajt fel: Hordtam volna mindig saját tenyeremen, Csak könyörült volna pártát unt fejemen .. . A Károli-féle bibliafordítás Isten angyalairól mondja a zsoltárköltő Dávid királlyal: „őrizzenek téged minden utadban, kézen hordozzanak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.” Nálunk azonban nem közvetlenül a Károli-biblia. hanem Pázmány Péter nagy hatású írásai terjeszthették el, ahol ő hasonló kapcsolatban a tenyér szót használja: „dicsérjük az mi Istenünket, hogy szeme előtt hordoz, tenyerében tart.” De még az ilyen kissé irodalmias kifejezés is, mint például „megeredtek az ég csatornái” (.eleredt az eső"), szintén a bibliában gyökerezik. Az özönvíz kezdetéről olvashatjuk: „felfakadának ezen a napon a nagy mélység minden forrásai, és az ég csatornái megnyilatkozának.” A salamoni ítélet, a hitetlen Tamás (vagy a tamáskodik) éppúgy bibliai eredetű, mint a júdáspénz (.árulásért ka-Tenyerében tart Tiltott gyümölcs Gábor Viktor felv. A NYELV DÉVA VÁRA V. PILÁTUSTÓL HERKÓ PÁTERIG pott pénz"), a Mózes-kosár, a tiltott gyümölcs (.tiltott élvezet) vagy a paradicsomi állapotok. A régi vallási, egyházi életnek is számos emlékét őrzi a nyelv. A harangok Rómába mentek címmel készült egy magyar film is, Janesó Miklós rendezésében. A szólás értelmét Vajda János egyik elbeszélő verse, a Törzsök Jankó világítja meg: De egyik se moccant, nem adott egy hangot. Hallgattak, mint a nagypénteki harangok . . . A katolikus egyházban ugyanis szokásban van máig is, hogy Jézus halálának emlékére, a gyász jeleként nagycsütörtök délelőttjétől nagyszombat reggeléig nem harangoznak. Ekkor szokták mondani, hogy „A harangok Rómába mentek” (tudniillik azért nem szólnak). (Janesó filmje közvetlenül húsvét előtt, 1945 tavaszán játszódik s erre az időre utal címével.) Átvitt értelemben azonban — szépítő körülírásból — gyermekágyas asszonyokkal kapcsolatban emlegették, akik ilyenkor nem mutatkoztak az emberek előtt. Mikszáth Kálmán egyik regényében azt olvashatjuk Csobolyó Miklósról, hogy „az egyik kisasszonya Rómában van Besztercebányán”, azaz ott fekszi a gyermekágyat. (Éppúgy otthon van tehát, mint a nagypénteki harangok, amelyek szintén csak jelképesen mentek Rómába.) A vallási, egyházi életből ered a kiböjtöl (lemondással kivár valamit) kifejezés vagy a lesz még ennek böjtje is szólás: a hadd legyen egyszer neki is karácsonyja (,hadd érezze jól magát egyszer ő is ), a keresztet v>et(het) rá („lemondhat róla"), a megvan a keresztje mindenkinek (,van valamilyen nyomasztó terhe, gondja mindenkinek"), a kálváriát jár (,sok szenvedést, megaláztatást kell végigtűmie"), az annyit ér, mint halottnak a szentelt víz (vagy az utolsó kenet): .semmit nem ér, nem használ már neki’ vagy a megszállta a szentélek (.váratlanul megjavult’, illetve, váratlanul meglepő teljesítményt nyújt", .rászánja magát valamilyen nehezebb feladatra"). De se szeri, se száma a vallási életből s a régi hiedelemvilágból elterjedt, itt maradt nyelvi képeknek, amilyen például a kilóg a lóláb (.kitetszik a rejtett, alattomos szándék"). Ennek jelentését Gyarmatin Miklósnak 1598- ban megjelent Kereszténségi felelet című könyve adja kezünkbe, ahol ezt találjuk: „Az-mint szokták mondani, künn vagyon az ördögnek lúdlába, azért nem lehet felül oly szép, hogy alól ki ne tessék az ő csalárdsága.” (Itt még lúdláb-a van az ördögnek, holott később lóláb-bal emlegetik s ábrázolják.) A Fut tőle, mint az ördög a tömjénfüsttől (.nem bír valamit, nem állhatja’) szintén a régi hiedelemvilágban gyökerezik, mint még tucatnyi társa. A régi hitviták, a vallási villongások is sok emléket hagytak a nyelvben. A pápistaszínű (.sápadt") kifejezés a böjtöt tartó, halon élő, önmegtartóztató szerzetesek arcszínére utalt, a „lutheránus megoldás” (.felemás’ megoldás) pedig a katolikus és a protestáns vallás tételeit összeegyeztető, összebékítő evangélikus vallásra, nem mindig dicsérőleg. A vallási villongások emléke a Herkó páter-t idéző szólásmondás is. „Kurátor Kis Béla a herkópáternek se hitte volna el ma az ártatlanságát [a sógorának, Kovács Péternek]” — olvassuk Németh László egyik elbeszélésében. Herkó (pontosabban: Hirkó) páter történelmi alak volt, egy 1676-ban kelt levelének aláírása szerint Hirkó Jánosnak hívták, az Abaúj megyei Jászón volt plébános, s pap létére labanc hadnagyként is tevékenykedett. Nevét a más hiten levők kíméletlen üldözésével tette híressé, vagy inkább hírhedtté; de egyesek nem engedtek neki, mint például a tornai református eklézsia lelkésze, Szőnyi Nagy István, aki — bár fegyveres zsoldosokkal tört rá — nem ijedt meg még Hirkó pátertől sem. Jókai még arról is említést tesz, hogy az Abaúj megyei Szepsin egy „úriháznál” falba beillesztve megtalálható a közmondás hősének kőbe faragott domborműve. Persze Herkó páter nem az egyetlen történelmi alak, aki színes, eleven szólással gazdagította nyelvünket. A Meghalt Mátyás király, oda az igazság — már rokonszenvesebb történelmi hőst idéz, ahogy az Egyszer volt Budán kutyavásár (,nem mindennap lehet megismételni egy jól sikerült eseményt, rendszerint valami csalafintaságot") szólást is az igazságos királyhoz kapcsolja az anekdota. S hogy még mindig Mátyás királynál maradjunk, királylyá választásának híres epizódja, a Duna jegére vonult köznemesség fenyegető tüntetése is színes szemléletes szóképpé válhat stílusunkban: „A Lexikon első kötete hanyagságával és kihagyásaival vetett vihart. Kritikusa kétszáz sértett írót is felvonultathatott volna a Duna jegére” — olvashattuk Ungvári Tamás vitacikkében egyik írói lexikonunkról. A Több is veszett Mohácsnál, a Nem kerget a tatár (,ne siessünk úgy ) szintén a történelem emlékét őrzi, akárcsak a Nem enged a 48-ból (.ragaszkodik elveihez"), ahol a 48 az 1848-as forradalom vívmányaira vonatkozik; ezekhez ragaszkodtak a kiegyezés korának állhatatosabb ellenzéki vezérei. (Folytatjuk) Szilágyi Ferenc Mészáros András karikatúrái
