Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-06-04 / 11. szám
Ausztráliai magyarok között Interjú Molnár Istvánnal, a Magyarok Világszövetsége főtitkárhelyettesével Főtitkárhelyettes úr, nemrég érkezett vissza Ausztráliából. Mi volt látogatásának célja? — Azért látogattam el Ausztráliába, hogy felkeressem azokat a magyar egyesületeket, klubokat, amelyek az elmúlt években az együttműködés valamilyen formáját alakítva ki a Magyarok Világszövetségével, elősegítették a magyar kultúra fenntartását, népszerűsítését; hogy találkozzam azokkal a régi és új barátainkkal, akik társaink lettek szép munkánkban, és persze igyekeztem helyi tapasztalatokat is gyűjteni, hogy jobban megismerjem az ausztráliai magyarság életét, tanulmányozzam az általunk eddig nem ismert egyesületek tevékenységét is, és új barátokat szerezzek közös ügyünknek. — Milyen tapasztalatokat gyűjtött az Ausztráliában élő magyarságról, a magyar egyesületek, egyházak életéről, mindennapjairól, a magyarságtudat fenntartását szolgáló munkájukról? Hogyan vélekedik a második-harmadik nemzedék szülei, nagyszülei hazájáról, nyelvéről, mit tesz a magyar kultúra megismerése érdekében? Kérjük, tájékoztassa a Magyar Hírek olvasóit megbeszéléseiről, találkozásairól. Ausztrália — mint ismeretes — viszonylag rövid történelme során a bevándorló nemzetiségekből alakult ki mai formájában. Az egymás utáni hullámokkal érkező etnikcsoportok „kezelését” illetően a hivatalos álláspont az évek során sokat módosult. A beolvasztásnak, majd az úgynevezett integrációnak rövid távon történő megvalósítását szorgalmazó álláspont nem vált be, és ezek után — és helyett — ma már higgadt, történelmi időszakban gondolkodó elképzelés, a soknemzetiségű, multikulturális állam a hivatalos -ideál, és ez további lehetőségeket teremt az anyanyelvi mozgalom és az MVSZ által képviselt célkitűzések megvalósítására. Az Ausztráliában élő magyarság, mint általában minden külföldön élő közösség — éljen akár szoros, akár laza szervezeti keretekben — mind társadalmi összetételét tekintve, mind politikailag — meglehetősen sokrétű. Azt azonban, az egyesületi vezetők közlései, a tudományos kutatók munkái és saját tapasztalataim alapján is megállapíthattam, hogy — egy vékony réteget kivéve — az ausztráliai magyarság túlnyomó többsége lojális a mai Magyarország iránt. Érdeklődéssel figyelik eredményeinket, együtt éreznek gondjainkkal. Ápolják a kulturális kapcsolatokat az óhazával, művelik — a szülőföld segítségét nélkülözhetetlennek vallva — a magyar anyanyelvet. Ez többek között abban is megnyilvánul, hogy egyre nagyobb számban látogatnak haza Magyarországra; egyre növekvő számban tanulnak magyarul mind a fiatalok, mind a vegyesházasságú házastársak; például Victoria államban évente körülbelül harmincán jelentkeznek magyar nyelvből érettségire; növekszik a magyar néptánccsoportok száma; mind többen igénylik az MVSZ segítségét és közreműködését, magyar filmeket, hanglemezeket, könyveket, napilapokat, folyóiratokat kémek, és mi ezeknek a kívánságoknak szívesen teszünk eleget. Elismerésre méltóan jó munka folyik a Sydneyben, Melboume-ben, Canberrában, Adelaide-ben és Perthben működő magyar egyesületekben, klubokban is: szinte majdnem mindenütt az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége által szerkesztett és kiadott tankönyveket felhasználva folyik az ifjúság nyelvoktatása. A klubok, egyesületek élete is színesebb, gazdagabb lett. A bálok, vacsorák mellett előadások, filmvetítések is egyre gyakrabban szerepelnek műsoron. Különös tisztelettel kell megemlékeznem a Melbourneben tevékenykedő Független Magyar Református Egyház vezetőiről, akik a magyar nyelv megőrzése, a magyar kultúra ápolása és terjesztése terén kiemelkedő munkát végeznek a második és harmadik nemzedék körében. Örömmel tapasztaltam Adelaide-ban, hogy a helybeli magyarok a fiatalok magyarságtudatának fenntartása mellett nagy gondot fordítanak az idős magyarok megsegítésére, Magyar Falu felépítését tervezik. A megvalósítás jó ütemben halad és az MVSZ a maga lehetőségeinek megfelelően támogatja e nemes kezdeményezést. — A befogadó ausztrál állam hogyan látja a sokféle együtt élő nemzetiség közt — a számarányán felül jelentős gazdasági, kulturális szerepet játszó — magyarságot, segíti-e, és ha igen, hogyan, kulturális törekvéseit? Találkozott-e, tárgyalt-e Ausztrália hivatalos képviselőivel és ha igen, milyen eredménnyel? — Az ausztrál hivatalos személyiségek komoly érdeklődést tanúsítottak utazásom iránt. Nagy figyelemmel hallgatták tájékoztatómat az MVSZ és az Anyanyelvi Konferencia Védnökség munkájáról, célkitűzéseiről, eredményeiről. Üdvözölték az MVSZ kezdeményezéseit, a honfitársainkkal való találkozások szorgalmazását, a magyar nyelv és kultúra ápolása érdekében kifejtett és kifejtendő tevékenységét. Ehhez a munkához sok sikert kívántak és biztattak, hogy máskor is, többször is és gyakrabban látogassunk hasonló céllal Ausztráliába. A hivatalos fórumok megbecsülik az ausztráliai magyarokat; tehetséges, jó szakembereknek tartják őket, s a magyarságot kulturált, törekvő népcsoportnak. Az ausztráliai magyarság a gazdaság, a kereskedelem, a művészet, a tudomány minden területén számarányánál jelentősebb szerepet játszik és nincsen semmi olyan aggasztó jelenség vagy súlyosabb gond, amely a magyarságra, mint nemzetiségre különösebben jellemző lenne. Azt a tényt, hogy az Ausztráliában élő magyarok túlnyomó többsége — az elenyésző kisebbségtől eltekintve — keresi és tartja a kapcsolatot a mai Magyarországgal, ápolja és terjeszti a magyar kultúrát a befogadó országban, az ausztrál hivatalos személyiségek, nemcsak helyeslik, nemcsak egyetértenek vele, hanem erre ösztönzik is a magyarokat a soknemzetiségű, multikulturális állam békés fejlődése érdekében. — Milyen derűs élményei voltak? — Az utazás sok örömet hozott, személyes élményeket és persze derűs perceket is. Az egyik klubban félig tréfásan, félig komolyan hangzott el az a kívánság, hogy tudnánk-e akácillatot „küldeni”, mert az hiányzik a legjobban. Aztán hozzátették, hogy a hazai ízek és illatok sokáig elkísérik honfitársainkat a hazalátogatás után, ami nem csoda, hiszen Magyarországon — ahogy egyik egyesületi vendéglátóm mondotta — „még a fák is másképp vetik árnyékukat.” Melbourne-be műsoron kívül kellett visszamennünk, mert ragaszkodtak ahhoz, hogy együnk finom disznótoros főztjükből. Sok honfitársamat — köztük egyesületi vezetőket — meghitt ismerősként üdvözölhettem, hiszen Budapesten már találkoztunk, jártak nálunk a Magyarok Világszövetségében és most mindent elkövettek, hogy viszonozzák az itthoni szíves fogadtatást. Bejárhattam egész Ausztráliát és az utazás megszervezésében nagy szerepe volt azoknak a baráti szálaknak, amelyek a Magyar Nagykövetség és a Sydney-i főkonzulátus és az Ausztráliában szétszórtan élő és működő egyesületek és klubok a szervezeteken kívüli, magyarságukra büszke honfitársainkkal kialakultak. SZ. M. 1. Z. Gács György megnyitja Olly Ritterband (jobbról a második) kiállítását 2. Az Apostol. Üvegmozaik 3. Június üvegrelief Novotta Ferenc felvételei OLLY RITTERBAND KIÁLLÍTÁSA Budapesten a Kulturális Kapcsolatok Intézetének kiállítótermében nemrég nyílt meg Olly Ritterband dán iparművész kiállítása. A bemutatott színpompás üvegreliefek, üvegmozaikok alkotója — magyar származású. — Erdélyben, Nógrádszeredában születtem — mondta Olly Ritterband. — Szüleim magyarok, otthon magyarul beszéltünk. A második világháborúban családomat deportálták. Én 1945 után telepedtem le Dániában, és itt is mentem férjhez. Eddig Dániában, Tel-Avivban, Moszkvában, Rostockban, Koppenhágában rendeztek kiállítást műveiből. Hogyan került sor a budapesti kiállításra? — Két évvel ezelőtt Dániában a magyar nagykövet megkérdezte tőlem, mikor állítok ki Magyarországon. Akkor azt feleltem: ha meghívnak. Ez meg is történt: a Kulturális Kapcsolatok Intézete közölte, hogy szívesen kiállítja munkáimat. Tizenegy üvegmozaikkal, öt üvegrelieffel és kilenc grafikával mutatkoztam be a magyar közönségnek. A művészek közül kevesen fejezik ki gondolataikat üvegreliefben, ön miért választotta ezt a műfajt? — Vonzódom az üveghez. Főképp a színes üveghez. Vidámságot szeretnék kifejezni vele. Az üvegrelief egyébként munkaigényes műfaj, minden üvegdarabot nekem kell megformálni. Az üveggyárban én magam fújom formába, azt, amit elképzeltem. Harminckét évvel ezelőtt, fiatal lány korában telepedett le külföldön, mégis irodalmi választékossággal beszél magyarul. Otthon használja-e a magyar nyelvet? — Férjem dán, s bár dán—magyar üzleti ügyekkel foglalkozik — nem beszél magyarul. Édesanyámmal és testvéreimmel magyarul levelezek, és ha találkozunk, akkor természetesen magyarul beszélünk. Kétévenként haza látogatok Magyarországra. Otthon rendszeresen olvasom a Magyar Híreket, és ha jut időm, magyar könyveket is. Egyébként a Dán—Magyar Társaság vezetőségi tagja vagyok. (d. j.) TUDÓSÍTÁS ADELAIDE-BŐL Március 28-án érkezett Adelaide-be hivatalos látogatásra dr. Kázmér Zsigmond nagykövet a feleségével, Újlaki György főkonzul a feleségével és Czébely Rozália kereskedelmi konzul. A repülőtéren a vendégeket a dél-ausztráliai kormány képviseletében J. N. Holland úr, a Miniszterelnökség Adminisztratív Osztályának igazgatója üdvözölte, s négy televízióállomás közvetítette, amint a helyi magyarság nevében három, magyar népviseletbe öltözött kislány virágcsokrokat nyújtott át az érkezőknek. A repülőtéren megjelent a Hungarian Club igazgatója: Szűcs Béla és felesége, volt elnöke: Molnár Ferenc, valamint Burányi József. A vendégek meglátogatták a Magyar Clubot, a református és evangélikus egyház vásárát és a Dél-Kerületi Munkás Clubot, amelynek helyiségeit az ausztrál munkások magyar zászlókkal díszítették fel. A Munkás Clubban Joe McKenna úr, az elnök üdvözölte a magyar vendégeket, majd az egybegyűlt hallgatóság szívélyes légkörben lezajlott est keretében beszélgetett el velük. Az Adelaide-i látogatás kiemelkedő eseménye volt az első magyar kiállítás — „Glances at Hungary” — megnyitása április 2-án a „Festival Center”-ben. A kiállítás — amelyet három nap alatt körülbelül ötezren tekintettek meg — 30 nagy színes és 25 fekete-fehér fényképen mutatta be hazánkat. Ezenkívül bélyegtablókban, a Magyar Nemzeti Bank pénzérmegyűjteményében, illusztrált angol nyelvű könyvekben, folyóiratokban, valamint számos népművészeti tárgyban gyönyörködhettek a látogatók. A hivatalos megnyitón részt vettek Adelaide politikai, társadalmi és közéleti vezetői, a külföldi konzulátusok képviselői, a Magyar Club igazgatója, Szűcs Béla, dr. Halwax Károly professzor főorvos és számos magyar közéleti személyiség. Dél-Ausztrália miniszterelnökét, Hon. D. A. Dunstan urat és dr. D. Hopgood urat, közoktatásügyi minisztert a kiállítás Adelaide-i szervezője, Nagybaczoni Nagy Miklós fogadta. A megjelenteket Újlaki György főkonzul üdvözölte, és köszönetét mondott mindazoknak, akik a kiállítás létrejöttéhez hozzájárultak, mindenekelőtt a helyi magyaroknak is, akik népművészeti anyagot kölcsönöztek. Ezután dr. Kázmér Zsigmond nagykövet méltatta április 4. történelmi jelentőségét, majd felkérte Hon. D. A. Dunstan miniszterelnököt a kiállítás hivatalos megnyitására, aki beszédében elmondta, reméli, legközelebbi európai útja során hazánkat is meglátogathatja. Dr. D. Hopgood M. P. közoktatásügyi miniszter úr, a kiállítás patronálója a magyar nép kultúráját méltatta, és kifejezte azt a reményét, hogy ez a kiállítás csak az első lépés a két ország kulturális kapcsolatainak kifejlesztése terén. Ezután dr. Kázmér Zsigmond nagykövet, Újlaki György főkonzul kalauzolásával megtekintették a kiállítást. A „Festival Center” igazgatója, Mr. Anthony Steel magyar nyelven köszönte meg a látottakat mind a nagykövetnek, mind a főkonzulnak. Április 25-én érkezett Adelaide-be Molnár István, a Magyarok Világszövetségének főtitkárhelyettese dr. Kázmér nagykövet társaságában. A repülőtéren a vendéget négy magyar nemzeti viseletbe öltözött kislány, valamint a Magyar Club igazgatója, Szűcs Béla és helyettese, Nagy István üdvözölte. ‘ Molnár István interjút adott az ABC televíziónak, majd részt vett a tiszteletére a Magyar Club igazgatója és felesége által rendezett összejövetelen, ahol a Dél-Ausztrál kormány részéről megjelent John Callussi úr, a miniszterelnökség „etnikai ügyek” osztályvezetője és felesége, a közoktatásügyi miniszter képviseletében, Jim Giles úr és felesége, az Ausztráliai Munkáspárt képviseletében dr. Richard Gun úr. Jelen volt Vajda Géza, a Református és Evangélikus Egyház lelki gondozója is. Molnár István ismertette a Magyarok Világszövetségének munkáját. Számos hozzászólás után Szűcs Béla igazgató köszönte meg Molnár István főtitkárhelyettes beszédét, valamint a szép falihímzést, a klubnak hozott ajándékot, amelyet, mint mondta: „szeretettel megőrzőnk és meg is 'fogjuk becsülni!” Molnár István főtitkárhelyettes Adelaide-i tartózkodása során felkereste azokat az intézményeket, amelyek a szülőföld és a külföldi magyarság kapcsolatát hivatottak erősíteni. Nagybaczoni Nagy Miklós (Ausztrália) /
