Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-12-31 / 26. szám
A mozi igazgatóját odahaza ropogós kacsasült várta, és már nagyon szeretett volna odahaza lenni. Ezért szólt a gépésznek, hogy siessen. És a gépész, akit egy gyönyörű nő várt Albertinsán, sietett. Ezért történhetett meg az, hogy olyan hamar negyvenhét esztendős lettem. Én, aki nem is olyan régen, még indián fejdísszel a fejemen, félelmes csatakiáltásokat hallatva, nagy csatákat vívtam a Városligetben. Itt valami kimaradt. Itt valami nem stimmel. Az életem filmjét játszó mozi személyzete sietett. Nézték az órájukat, és türelmetlenkedtek: mikor mehetnek már haza? Én is írok majd egy panaszos levelet. Megrövidítették az életem filmjét! Ezért őszültem meg olyan hamar, ezért repülnek az évek ... Siet a személyzet. De kinek írjam meg ezt a panaszos levelet? Kinek írjam meg, hogy kimaradt az életem filmjéből a boldog gyermekkor, egy ismeretlen földrész felfedezése, egy utazás a föld körül, léggömbön, kimaradt az életem filmjéből az is, amikor Greta Garbóval csókolózom, és Rita Hayworth-tal szánkózom, és Ingrid Bergmannal tangózom egy gyertyafényes bálteremben. Siet a személyzet? Vagy ezek a jelenetek nem is voltak benne az életem filmjében? Most már csak a jegyszedőket figyelem. A jegyszedők ugyanis az utolsó jeleneteknél már nyitogatni kezdik az ajtókat, beszélgetés közben, nagy robajjal, hogy minél hamarabb otthon lehessenek. Az ajtók még zárva vannak. Jegyszedők sehol. Mikes György PARASZT DEKAMERON A fejsze Kisgyermek koromban volt, hogy édesapám elkezdett mesélni, hogy: — Volt egyszer egy szegény ember. S volt annak három fia. A szegény ember meghalt, semmit se tudott hátrahagyni a három fiának, csak egyetlen fejszét. Na, mármost azt hogy osszák el három felé? Belétették a vízbe. Akkor édesapám elhallgatott, nagyon sokáig. Mondjuk, hogy: — Édesapám, hát mondja tovább! — Várj, fiam, ázzék a fejsze ... A kalendárium Történt az többek közt, hogy egy fiatalabb úrfi elvett egy idősebb nagyságát feleségül. Nem nagy kedve volt hozzá vele szórakozni, beszélgetni, örökké a könyveket bújta, örökké olvasott. A felesége mindegyre visigált, zsörtölődött: — örökké csak a könyvekkel, engem semmibe veszel! Már megint a könyveket túrod? Az nem is vette figyelembe, olvasta a könyveket, jobban tőtt neki úgy. Egyszer keservesen sóhajt a felesége: — Hej, bárcsak én is könyv lehetnék, mert akkor hátha velem is törődnél! Azt mondja a férj. — Bár biza, de bárcsak kalendárium, hogy minden esztendőben mást vehessek! szer párosultak, s akkor aztán állapotos lett, s többet soha, amíg nem szabadult meg, s akkor megint egyszer, megint: ahányszor voltak együtt, annyi gyereket jelentett. Hát úgy állították, még vitatkoztak is rajta, hogy Bozsoki, a főmolnár azt állította, hogy a férfiú ment kérelmezni az Istenhez, hogy: — Uram, hagyd, hogy többször legyünk együtt, s csak azután legyen állapotos. A másik azt mondta: — Nem igaz, mert a nő ment, s ő kérlelte. Annak kellett inkább, hogy többször kelljen. Csakhogy valamelyik elment. Mind háborgatják a Jóistent: — Uram, hadd el, bár kétszer legyünk együtt, s azután legyünk állapotosak. Na, jó, megengedte az Isten. Nem volt elég, aztán megint mentek: — Ó, uram, hadd el, bár háromszor legyünk boldogok, s azután legyünk állapotosak, hogy jobb legyen, többet lehessünk együtt. Ügy se volt jó. Csak addig mind zavarták a Jóistent, elkergette őket: — Menjetek dolgotokra, csáljátok útonútfélen, s adok gyermeket, amikor akarok. A bíró malaca Csáljátok úton, útfélen Megtörtént az minálunk, hogy a malomba voltunk őrölni. S olyankor sokan öszszekerülnek: egyik egyet mond, a másik mást mond, teljen az idő, amíg jön a sor, hogy ő tölt fel, ő kapja a rendet. Hát nagyon sok beszéd elfolyt ott, vicc, mindenek. Egyszer csak a főmolnár kezd mesélni: — Hát igen, az is hogy volt, kérem, hogy kezdetben csak úgy volt az embereknél is beosztva az élet, mint az állatoknál. Egy-Történt, az, hogy a bírónak volt egy lova, s a szomszédban a szegény embernek is volt egy lova s egy malaca. Élményén a szegény ember, s mondja a bírónak: — Bíró úr, baj van! — Hát mi? — A maga lova megrúgta az én malacomat úgy, hogy megdöglött. — Hásztán mért nem vigyáztál a malacodra? Én erről nem tehetek. — Jaj, pardon tévedtem. Nem úgy. Az én lovam megrúgta a maga malacát, s megdöglött. — Hij, azt a... — de többet nem volt mit mondjon, mert már az ítéletet kimondta. Részletek Nagy Olga Paraszt dekameron — Válogatás széki tréfákból és elbeszélésekből című kötetéből. Kiadta a Magvető Könyvkiadó, Budapest 1977. HIVATAL BECSVÁGY ÜGYFELEKET KEDDEN ÉS PÉNTEKEN TÍZTŐL KETTŐIG FOGADUNK, DE NEM SZÍVESEN... — Mik a tervei? — kérdezték a kezdő írótól. — Érettségi tétel szeretnék lenni. Galambos Szilveszter SZÓRAKOZOTTSÁG A védőügyvéd súlyosbításért fellebbezett. — Szó sincs róla. Az ilyesfajta vásári módszerektől elhatárolom magamat. A saját arcommal játszom valamennyi szerepet. — A kisebbeket is? — Kisebbek nincsenek benne. — És mi lesz a film címe? — „Egyformák vagyunk.” — És miről szól? — Ugyanerről. — Izgalmas kísérlet! De ha szabad megkérdeznem, hogyan fog fényképezni, ha a szerepeket is ön alakítja? — Ez a problémát egy elmés mechanizmussal már megoldottuk. Nem boszorkányság. De megírhatja azt is, kedves barátom, hogy a laboratóriumi munkákat is magam végzem el. — Példátlan vállalkozás! — Csakis így tudom kifejezni önmagamat teljes mértékben. Arról nem is szólva, hogy e munkálatok bére is engem illet. — Talán bizony a vágást is ... — Természetesen. A vágás művelete rendkívül fontos. Ha én írtam, én rendeztem, én játszottam a filmet, ki más vághatná? — Ez igaz. Arról nem is beszélve ... — ... hogy a vágó tiszteletdíját is én kapom. — Megtudhatnám, hogy hol tart az előkészületekben? — A forgatást a jövő héten elkezdem. Már a plakátot rajzolom. — Ah! Hát a plakátot is a Mester... ? — Világos. Ha egyszer a filmet én írtam, én rendeztem, én játszom, én fényképezem, én hívom elől és én vágom, ki más tudhatná megfelelőbben elkészíteni a plakátját? Arról nem is beszélve ... — ... hogy a grafikus tiszteletdíját is a Mester kapja. — Már megvettem az enyvet is. Kétszáz kilót. — Minek? — Magam fogom a plakátokat kiragasztani. Ha egyszer ... Bizonyára érti. Arról nem is beszélve ... — No persze, persze ... Es kiknek szól a film? Már úgy értem, hogy a közönség melyik rétegének? — Nekem. — A Mester fogja megnézni is? — Ügy van. Ha egyszer... — folytassam? — Nem, köszönöm, teljesen megértem. Még csak egy kérdést, ha megengedi... Mibe kerül az egész film? — Nyolc millióba. — És azt is a Mester?? — Nem. Azt hiszem, hogy telhetetlenség lett volna mindent magamra vállalnom. Tabl László — Akarattyán tudok egy helyet, ahol partra szállhatunk! Brenner György rajza GRAND PRIX Várnai György rajza VÍZSZENNYEZŐDÉS — Tudod milyen fárasztó, amíg egy kád vizet kimosok ... Barát József rajza SÉTA ÓBUDÁN B3333=5 -IT —T 3D IS turnin' üríiíEi■isit _ jfillBlilgiB _____ lfíi9ű!i!Sn iSiilíiiliBii isiiiiiBfiaii 1 ■ —: rJ — De az is lehet fiam, hogy felettünk járt el az idő, és a maiaknak ebben van a romantika! Brenner György rajza Az oldalt összeállította Pokorny István r
