Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-12-31 / 26. szám
Anyu, a Parlamentbe is a Jézuska jön? Brenner György rajza — Részeg disznók! Eldobálják az üvegeket, tegnap is haza jövet beleléptem a szilánkokba! Várnai György rajza Tessék! — kiáltok ki szobámból egy félénk kopogtatásra, s az ajtón fiatal nő lép be. A kezét nyújtja: — A nevem mellékes — mondja —, egy sorsot hoztam a szerkesztő úrnak, egy elvált asszony sorsát. Ezt írja meg. — Csak veszem a ceruzámat — ugrok udvariasan —, és máris diktálhatja. — Előbb nézzen meg alaposan — utasít a fiatal nő —, és mondja meg, hogy milyennek talál? — Elragadónak. — őszintén feleljen: a könnyű prédát látja bennem, vagy az embert is? — Inkább írnám máris, amit mond! — felelem kitérve a kérdése elől —, beszéljen! — Akkor jól választottam, hogy magához jöttem — jegyzi meg elégedetten csinos látogatóm, és leül, keresztbe veti formás lábait. — Ezek szerint tehát beszélgetni is lehet velem, nemcsak azt! — Feltétlenül! — biztosítom őt, és erősen nézem szűk pulóverét. — Kíváncsian hallgatom! — Elváltam — mondja ő —, hogy miért, mellékes. És azóta mézeslépnek érzem magam. — Máris leírom: szóval mézeslépnek! És miért? — Ügy dongának körül a férfiak. Mint a darazsak! Hát nem undorító? — Mármint, hogy... dongnák — akadozom. — Maga igazán gyönyörű és... proporcionált... — Nem proporcionált vagyok, hanem védtelen — emeli fel ujját a látogatóm. — Mert elváltam. Azóta moziba hívnak, meg megkérdezik, hogy mit csinálok este? Amíg férjem volt, miért nem kérdezték meg egyszer sem, hogy mit csinálok este? — Esküszöm, hogy nem tudom! — kiáltok fel. — De én tudom! — mondja ő. — Mert most védtelen vagyok, elvált asszony! — Hacsak ezért nem? — tűnődöm. — Ezért! — erősíti meg az elkeseredett elvált aszszony. — És el tudja képzelni, hogy a munkahelyemen mi történik, mióta tudják, hogy nem vagyok férjnél? — Atyaisten, mi történik? — Én gépelek, mint most maga, és egyszer csak mögém lép egy kollégám — nézze, megmutatom, hogyan, mintha maga lenne én —, és a fülembe suttogja, a nyakamba lihegi: gomboljad be a blúzodat, mert így nem tudók fogalmazni ... és a szájával ott matat a fülem körül... így ... maga mit tenne erre? — A vér a fejembe szállt... — mondom mély sóhajjal —, és ne simuljon így hozzám, mert elvesztem az önuralmamat. — Én is elvesztettem — bólint a fiatalasszony — és hozzávágtam a hamutartót. Amíg férjnél voltam, és nem voltam préda, senkinek nem tűnt fel, hogy mennyire van a blúzom kinyitva. De miért? Talán most jobb nő vagyok, mint mikor férjem is volt? Akkor miért nem lihegtek a fülembe? Lehet így bánni egy védtelen, elvált asszonnyal? — Nincs kizárva — suttogtam, -és a következő pillanatban rávetettem magam a védtelen, kiszolgáltatott nőre. — Mit akar! — kiáltott ijedten. — Fel vagyok háborodva — cibáltam —, te gyönyörű, édes kis darazsam, méhkirálynőm, azt a mézédes szádat akarom ... Sajnos kiszabadította magát és elérte a kilincset. Csalódottan nézett rám: — Pfuj! — mondta már a küszöbről. — Most elmegyek egy másik hetilaphoz. Ahol megértik az embert. Somogyi Pál Két barát csónakot bérel, csónakázgatnak a folyón, egyikük pipája belepottyan a vízbe. A károsult hamar előkapja zsebkését, és egy jelet karcol be vele a csónak oldalába. — Hát ezt miért tetted? — kérdi a másik. — Hogy-hogy miért?! Megjelöltem a helyet, ahol a pipámat beejtettem a vízbe. — Hülyeség. — Miért volna hülyeség? — Mert nem biztos, hogy legközelebb is pont ezt a csónakot sikerül kibérelnünk. SZILÁNKOK Az egyik pesti moziban, az utolsó előadáson, . lerövidítik a filmeket — panaszkodik egy levélíró az Élet és Irodalomban —, hogy a filmszínház személyzete minél előbb otthon lehessen. Erre a jelenségre én is felfigyeltem. Nem a moziban. A saját életemben. Mintha néhány jelenetet kihagytak volna belőle, hogy a személyzet minél hamarabb otthon lehessen. Valaki nagyon siet. Vagy valakik. Abban a moziban, ahol az életem filmjét vetítik. Ügy emlékszem, hogy ebben a filmben volt egy jelenet, amelyben én a tengerparton heverészek, és fehér fogú, kreol bőrű leányok sürögnek-forognak körülöttem, könnyed, libegő járással, amely a tánchoz hasonlít, és kókusztejjel kínálnak. Ezt a jelenetet kihagyták az életem filmjéből, mert az egyik jegyszedő Pesterzsébeten lakik, a másiknak pedig kanyarós az unokája, és mindketten szeretnének minél előbb otthon lenni. Vagy nem is volt benne ez a jelenet az életem filmjében? Nem tudom. Hiányzik az a jelenet is, amikor gyerekkoromban villanyvasúttal játszom. A sínek behálózták a lakást, és a vonat keresztül-kasul zakatolt a szobán, az előszobán, sőt még a konyhán is. Ezt a jelenetet kihagyta az ismeretlen mozigépész, de az is lehet, hogy nekem sohasem volt villanyvasutam. Mindenesetre nagyon hiányzik az életemből, illetve az életem filmjéből. Amióta ezt a panaszos levelet olvastam az irodalmi hetilapban, mindent értek. Vagy legalábbis sejtem, mi történhetett. FOGLALT ASZTAL - És? — Sajnos, megnyertem a partit. — Főúr kérem, miért van ezen az asztalon a „Foglalt” tábla? Órák óta nem ült le oda senki. * * * — Egy tengerész foglaltatta le. Bármelyik hónapban megérkezhet. HÁZASTÁRSI EGYETÉRTÉS — Esküszöm, rajtad és a férjemen kívül nincs senkim! SZENVEDÉLYES KÄRTYÄS — Csak az a baj, hogy mindig szaggat a reumám, ha mesterséges holdat lőnek fel... Sajdik Ferenc rajza — Nézze, Kovács, az anyám küldött karácsonyi üdvözlet otthonról, Celldömölkről! Várnai György rajza — Ma vasárnap van. Hova menjünk, drágám? — Nekem teljesen mindegy, csak oda ne, ahova te akarod. — Kedves Mester! Nyilatkozhatna arról, hogy min dolgozik mostanában? — Üj filmemet készítem elő, természetesen. — Áh, áh, szerzői film lesz, ugyebár? — Nem kérem. Ezúttal egy szuper-szerzői filmről van szó, olyanról, amilyen még nem volt. — Óh, óh! Valami közelebbit esetleg ... — Szívesen. Üj filmemet nemcsak én írtam és rendezem, de én is fotografálom. — Ez pompás ötlet! — Én is úgy gondolom. Ily módon ugyanis teljesen meg tudom valósítani elképzelésemet, arról nem is szólva, hogy az operatőr tiszteletdíját is én kapom. — És kik fogják játszani a főbb szerepeket? — En. — Valamennyit? — Igen. Csak így tudom maradéktalanul megvalósítani az elképzelésemet. Arról nem is beszélve, hogy ily módon én veszem fel a színészek tiszteletdíját is. — Persze sokféle maszkban, ugyebár ... 8
