Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-12-31 / 26. szám

.1

Tartósan rendezett jó viszony

az állam és az egyházak között

O

ä

tJ

I

D. dr- Káldy Zoltán, evangélikus püspök

Tömpe István, a Magyar Rádió és Televízió Bizottság elnöke

Héber Imre, a Magyar Izrealiták Országos Képviseletének elnöke

(Novotta Ferenc felvételei)

INTERJÚ MIKLÓS IMRE ÁLLAMTITKÁRRAL, AZ ÁLLAMI EGYHÁZÜGYI HIVATAL ELNÖKÉVEL

Lapunk hasábjain már több ízben megszólaltattuk a magyar egyházak vezetőit. Nyilatkozataikban, cikkeikben, az interjúkban sokoldalúan megvilágították az egyházak és az állam kapcsolatait. Ügy véljük, a képet még teljesebbé tesszük, ha olvasóinkat megismertetjük az Állami Egyházügyi Hivatal munkájával is.

— Államtitkár úr, mi az Állami Egyházügyi Hivatal feladata?

— Ismeretes, hogy a felszabadulás előtt, amikor hazánkban az egyház és az állam különválasztása még nem történt meg, a magyarországi egyházak és vallásfelekezetek ügyeivel a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium foglalkozott. Az egyháznak az államtól való alkotmányos különválasztása után került sor a kormányzati szervek átalakítására. A Magyar Népköztársaságban az állam és az egyházak közötti ügyek intézése az 1951. évi 1. törvény alapján felállított Állami Egyházügyi Hivatal feladatkörébe tartozik. A Hivatal közvetlenül a Minisztertanács felügyelete alatt működik, gondoskodik a kormány által meghatározott egyházpolitikai irányelvek és feladatok gyakorlati megvalósításáról. Fontosabb feladatai: az egyházakkal és vallásfelekezetekkel kötött egyezmények és megállapodások végrehajtása; az egyházak és vallásfelekezetek állami támogatásával kapcsolatos személyi és dologi ügyek intézése; az egyházi vonatkozású jogszabályok előkészítése és azok végrehajtásának biztosítása; a Minisztertanács által az egyház ügyeiben tett intézkedések végrehajtása és ellenőrzése; a lelkiismereti szabadsággal és a vallás szabad gyakorlásának biztosításával összefüggő kérdések intézése, az egyházi funkciók zavartalan menetének biztosítása. Mindezek megvalósítása során arra törekszünk, hogy a különböző egyházakkal való kapcsolatokat mindkét fél érdekeinek megfelelően, az egyezmények szellemében alakítsuk és fejlesszük. Eközben fontos és sokoldalú feladat a munka koordinálása a megyei, a városi és a községi tanácsokkal, amelyek mint az államhatalom helyi szervei állandó kapcsolatban vannak az egyházak helyi szerveivel. A Hivatal működése során kapcsolatot tart a különböző minisztériumokkal, országos hatáskörű szervekkel, együttműködik a társadalmi szervezetekkel.

— Az államigazgatási munka természetének megfelelően az Állami Egyházügyi Hivatal törvények és jogszabályok alapján végzi tevékenységét, az állam és az egyházak között esetenként felmerülő kérdéseket továbbra is tárgyalások és megegyezések útján oldja meg.

— Milyen kedvező tendenciák érvényesülnek az állam és az egyházak, mint intézmények között?

— Az egyházak a Magyar Népköztársaságban teljes jogegyenlőséget élveznek. A jogegyenlőség tartalma egyrészt kifejezi, hogy államunkban valamennyi egyház és vallásfelekezet azonos jogokat és elbírálást élvez, másrészt az állam a kapcsolatok során egyenjogú partnereinek tekinti az egyházakat.

— A szocialista társadalom fejlődése során fokozatosan megteremtődtek azok az objektív feltételek, amelyek következtében az állam és az egyházak között tartósan rendezett jó viszony alakult ki. Az egyházak hitelveik feladása nélkül működhetnek a szocialista társadalomban, a lelkiismereti szabadságot és a vallás szabad gyakorlását törvényeink garantálják.

— A kormány egyházpolitikája az általános bel- és külpolitika szerves részét alkotja. Megalapozott az a megállapítás, amit az állam és az egyházak vezetői egyaránt hangsúlyoznak: az egyházak megtalálták helyüket a szocialista társadalomban. A vallásos emberek is részt kérnek és vállalnak a Hazafias Népfront programjának megvalósításában, a békemozgalom munkájában. A szocializmus népszerű a vallásos emberek körében is, akik egyenjogú, megbecsült állampolgárai hazánknak. Több mint három évtized tapasztalatai bizonyítják, hogy mind a szocialista állam, mind az egyházak számára az egyetlen szükségszerű és lehetséges út; az ideológiai különbségek ellenére olyan korrekt viszony kialakítása, amely elősegíti a hazánkban élő különböző világnézetű emberek összefogását a nemzet és az emberiség nagy kérdéseinek megoldására.

— A kedvező légkör kialakulását segítette a személyi feltételek alakulása is. Ma már minden egyházban olyan vezetők vannak, akik látják az egyházak valóságos érdekeit, akik képesek és készek arra, hogy felismerjék a nemzetközi helyzetben végbement változásokat, és természetesen a társadalmunkban végbement változásokat is. Politikai és egyházpolitikai álláspontjuk megítélésünk szerint megfelel az egyházak érdekeinek és tekintettel van a társadalom érdekeire is.

— Egyházi és világi körökben egyaránt — ahogy ez lenni szokott — különbözőképpen ítélik meg egyházpolitikai viszonyainkat. Vannak, akiknek tetszik, és vannak, akiknek nem. Ezen nem lepődünk meg. A mai kedvező helyzet kialakulása nagyrészt kemény küzdelem eredménye. Harcolni kellett a helyes elvekért és az elvek gyakorlati érvényesüléséért. De harcolni kellett azokkal az erőkkel szemben is, amelyek valamilyen meggondolásból a fejlődés ellen voltak. A kedvező helyzet fennmaradásáért, erősödéséért küzdeni kell a jövőben is. A Kormány egyházpolitikája bevált, nem szándékozunk változtatni rajta. Arra törekszünk, hogy ezt a politikát minél jobban, minél kevesebb hibával, az emberek egyre nagyobb megelégedésére valósítsuk meg.

— A vallásoktatás gyakorlása szerte a világon sokat vitatott kérdés. Mi a helyzet Magyarországon?

— A vallásoktatás kérdése ténylegesen világméretekben foglalkoztatja az egyházakat. A szekularizáció terjedése és térhódítása bonyolult, sokoldalú folyamat, amely a különböző országokban a politikai és társadalmi viszonyoknak megfelelően más-más formát ölt. Nyugodtan mondhatjuk, hogy Magyarországon a vallásoktatás rendezett, megfelel a valóságos igényeknek és érdekeknek, elveiben és gyakorlatában állja az összehasonlítást bármely ország vonatkozásában. A vallásoktatás formáit — az iskolai fakultatív vallásoktatást és a templomi hitoktatást — jogszabályok és megállapodások rendezik. Az állampolgárok számára biztosított, hogy az általános iskolákban és gimnáziumokban tanuló kiskorú gyermekük a vallásoktatásban részt vehessen, vagy részt ne vehessen. A vallásoktatásban való részvétel vagy részt nem vétel szabadságát mindenkinek tiszteletben kell tartani. Azok a szülők, akik óhajtják, beírathatják gyermekeiket az általános iskolákban és a gimnáziumokban a rendes tanítási órákhoz kapcsolódó vallásoktatásra. A beiratáshoz az egyik szülő írásbeli hozzájárulása vagy személyes jelenléte szükséges. A templomi hitoktatás nem új keletű oktatási forma, de sokáig rendezetlen volt. Az elmúlt években a püspöki karral egységesen szabályoztuk a templomi hitoktatás gyakorlatát, majd a tapasztalatok alapján bizonyos módosításokat hajtottunk végre, amelyek lehetővé teszik a szabályok rugalmas alkalmazását. Ezenkívül a templomokban szentírás-magyarázatot, bibliaórát tarthatnak, tanfolyamok keretében előkészíthetik az elsőáldozásra, bérmálásra, konfirmációra jelentkezőket, valamint a jegyeseket.

— A marxizmus és a vallások, egymás világnézeti alapállását tiszteletben tartva, eltérő filozófiát vallanak. Az ideológiai különbségek ellenére mégis egyetértenek társadalmunk építésének, fejlesztésének kérdéseiben. Hogyan valósul meg a hívők és nem hívők együttműködése az „evilági” feladatok végrehajtásában?

— Hazánkban az elmúlt három évtized alatt az egyházak és a szocialista állam között létrejött a társadalmi kérdésekben való politikai együttműködés. Ez azért volt szükséges és lehetséges, mert a szocializmus felépítésében minden magyar állampolgár érdekeit, a szocializmus programja a vallásos emberek alapvető érdekeit is kifejezi.

— A sok millió hivő ember ma már nem lát ellentétet vallásos meggyőződése és a szocializmus javára végzett munkája között. A kommunista eszméket valló párttagok sem látnak ellenséget a vallásos világnézetet valló dolgozótársaikban, hanem a szocializmus megteremtésében alkotó- és harcostársnak tekintik őket. A közös felelősség és együttes tevékenység az élet minden területén jelen van, kezdve a különböző munkahelyeken, ahol a hívők és nem hívők naponként együtt oldanak meg közös feladatokat, társadalmi szervezetekben (tanácsok, hazafias népfront, béketanács) egészen a Népköztársaság Elnöki Tanácsáig és az országgyűlésig. Egyre jobban felismert igazság, hogy történelmi jelentőségű a kereszténység haladó erői és a tudományos szocializmus elkötelezettjei közötti találkozás, amely a szocializmus teljes felépítésének érdekét szolgálja.

— Az elmúlt három évtized tapasztalatai meggyőzőek abban a vonatkozásban is, hogy a vallásos erők és a retrográd politikai törekvés közötti szövetség nem törvényszerű és nem szükségszerű. A legfrissebb események is bizonyítják, hogy véget lehet vetni annak az ideológiai manipulációnak, amely a vallást kisajátítja és felhasználja a kizsákmányolás és a háborús törekvések érdekében. Megítélésünk szerint politikai félrevezetés az az állítás, amely szükségszerűnek tartja a marxisták és a keresztények kiélezett konfliktusát.

— A keresztények és marxisták együttműködésének szép számmal vannak olyan pozitív eredményei, amelyek bizonyítják, hogy a filozófiai különbözőségeknek, az ateista és a vallásos világnézet közötti ellentéteknek nem kell szükségképpen politikai ellenségeskedéshez vezetniük. Ez ma már nemcsak elméleti tétel, hanem a gyakorlatban kipróbált és különböző helyzetekben bevált politika. A dialógus tehát nálunk Magyarországon — a marxisták és a keresztények számára egyaránt — eszköz, egymás kölcsönös, jobb megértéséhez, az álláspontok tisztázásához, amely a társadalmi politikai közös cselekvést eredményezi. Az eredményes együttműködéshez viszont elengedhetetlen feltétel a nyíltság, amelyben a különbözőségeket feltárjuk, s egyszersmind alárendeljük a magasabb minőségű közös céloknak. Ez biztosíték mindkét fél számára, hogy az együttműködés nem taktikai alkalmazkodás, nem opportunista, elvtelen kompromisszum, hanem az a különböző kérdések folyamatos elvi feldolgozására épül.

— Melyek azok az etikai, erkölcsi kérdések, amelyek megoldásában a hívők és nem hívők egy véleményen vannak és gyakorlatilag is összefoghatnak?

— Az egyházak a szocialista társadalomban, a már említett közös feladatokon túl számos más területen is pozitív szerepet tölthetnek be. A hívők és nem hívők gyakorlati összefogásának szép példái vannak a béke védelmében, a szocialista tartalmú nemzeti egység ápolásában és erősítésében, a társadalmi és személyi tulajdon védelmében, a humanizmus eszméinek terjesztésében, a nemzeti múlt haladó hagyományainak, kulturális értékeinek ápolásában, a nép szeretetében, a munkában való helytállásra buzdításban, a bűnözés elleni harcban. Nagyon intenzív a közös tevékenység a műemlékek védelmében, az egyházi tudományos 'gyűjtemények gondozásában, a történelmi kutatásokban, anyanyelvűnk ápolásában. Mindez a Hazafias Népfront keretében aktív politikai és közéleti tevékenységben valósul meg. Ez lehetőséget ad arra, hogy az egyházak és hívők kifejtsék sajátos álláspontjukat, és élve az építő kritika lehetőségeivel, hozzájáruljanak a népünk felemelkedésére irányuló erőfeszítések, a békéért, a haladásért folytatott küzdelem sikereihez.

A. A.

5

i

<

{

1

i4

i4

i

4

í

i

»

«

«

44

4

44

4

;

i

i

I

éi

i

4

í

I

T