Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-01-29 / 2. szám

NŐSORSOK filmen Mihályfi Lászlónak a Müncheni Televízió számá­ra készített Nőportrék cí­mű dokumentumfilmjében, amelyről már előző szá­munkban is szó volt — van egy rendkívül érdekes rész. A filmstáb Berta Julian­na esküvőjére vonult ki, s a menyasszonyt házasság­­kötése előtt néhány perccel állította kamera elé. Az el­ső kérdés így hangzott: — Mire gondol most. Ju­­lika? — Semmire. — Fél óra múlva férjhez megy, nem? — Igen. Ervinhez. — Nyugtalan? — Igen. — A felvevőgép miatt? — Nem tudom. — A gyerekről hogy egyeztek meg? — Megállapodtunk, hogy lesz még egy ... — Mégis rászánta ma­gát? — Hát... Egy gyerek nem gyerek ... — Ki győzte meg róla? — 0. Aztán kirajzolódott a né­zők előtt egy fiatal lány sorsa. Egy olyan lányé, aki lányanyaként szült gyere­ket, mert a fiú, aki a gyer­mek édesapja, csak akkor lett volna hajlandó felesé­gül venni, ha elveteti a gyereket. Jutíka ebbe nem egyezett bele. A film az ő sorsának be­mutatásával arra a kérdés­re keres választ, vajon ho­gyan ítéli meg ma a társa­dalom és a közvélemény a lányanyákat. Nos, Julikától megkér­dezték, tapasztalt-e előíté­letet az emberek részéről. Azt válaszolta: — Én nem. Pedig tudom, hogy lélekben sokan elíté­lik azt a lányt, aki gyere­ket szül. — S magának mi a véle­ménye erről? — Szerintem az a meg­vetendő, aki eldobja a gye­rekét magától. — A család hogyan fo­gadta az elhatározását? — Anyám és a kereszt­anyám rögtön mellém áll­tak. Főleg a keresztanyám­nak köszönhetek sokat. Julikának volt egy régi udvarlója. A filmben ő áll a menyasszony mellett — vőlegényként! ö Ervin, aki meggyőzte leendő feleségét, hogy szülnie kell még egy gyereket, közös boldogsá­guk megpecsételéseként. A férfi éppen olyan természe­tesen és emberien állt ki szerelme mellett, mint Ju­likának az a levele, ame­lyet a leánykérés után írt a fiúnak. A müncheni tévé nézői­nek maga Julika olvasta fel levelét: „Nagyon sokat gondolkoztam azon, amit mondtál és úgy döntöttem, hogy hozzád megyek fele­ségül, de tudod jól, hogy van egy kislányom, akiért én felelős vagyok és akitől a világ minden kincséért meg nem válók. Tehát, ha elfogadsz, akkor őt is el kell fogadnod. A gyermek az én nevemet viseli. Az termé­szetes dolog, csak úgy me­gyek férjhez, ha őt is a ne­vedre veszed. Ne haragudj, hogy ilyen rideg tényeket írok és feltételeket szabok, de úgy érzem, hogy így be­csületes ...” Julika munkáslány. A ri­porter megkérdezte tőle: egyenrangúak-e a gyárban Berta Julianna, a kislányával a nők a férfiakkal. A vá­lasz ez volt: — A munkában igen, de jutalmazásban még mindig előbbre vannak a férfiak. Előfordult, hogy a férfiak ötszáz, a nők azonban csali háromszáz forint jutalmat kaptak. — S a családban hogyan osztják majd meg a mun­kát? — Megbeszéltük, hogy megosztjuk, de a házimun­kák többsége női munka, úgyhogy a nő kénytelen többet dolgozni. És vajon mi a véleménye a házasságon belüli egyen­jogúságról az ifjú férjnek, Ervinnek? — Ott, ahol a férj azt hi­szi. hogy ha ő hozza a pénzt, akkor ő a főnök, ott nincs jó házasélet. ? Mert — a film sem ta­gadja, miért is tagadná! — Magyarországon már sokat tettünk a nők egyenjogúsá­ga teljes megvalósításáért, de természetesen még nem oldódott meg minden. Mihályfi László NSZK— magyar koprodukcióban készített dokumentumfilm­jét kedvezően fogadta a kö­zönség és a kritika, mert őszintén és reálisan ábrá­zolta a magyar nők helyét és szerepét a munkában, a családban és a közéletben. A Müncheni Televízió úgy döntött, hogy Mihályfi al­kotását benevezi egy nem­zetközi dokumentumfilm fesztiválra. Dutka Judit A süket, a vak és a kopasz NÉPMESE Egyszer volt, hol nem volt, volt egy süket, egy vak és egy kopasz fejű ember. Ezek hárman nagy erős barát­ságban éltek, mindig együtt jártak-keltek. Amint egyszer mennek, mendegélnek a rengeteg erdőn keresztül, megszólal a süket ember: — Hallgassatok csak, én valamit hallok! Megszólal a vak is: — Az ám, nézzétek, én valamit látok! Nagyot kiált erre a kopasz ember: — Uccu bizony szaladjunk, hadd lobogjon a hajunk! Kürthy Hanna rajza HORGOLÁSMINT A 1. sor: a megfelelő hosszúságú láncszemsorra a fordu­lás után a 4. szembe 2 egyráhajtásos pálcát öltünk, * 3 szemet átugrunk és a következő szembe 1 egyráhajtásos pálcát öltünk, 1 láncszem és 4 egyráhajtásos pálca követ­kezik, 3 szemet átugrunk és a következő szembe 2 egyrá­hajtásos pálcát horgolunk. A *-tól ismételünk. 2. sor: 3 láncszemmel fordulunk, * 2 egyráhajtásos pál­cát öltünk az előző sor 2 egyráhajtásos pálcája közé, az előző sor láncszemívébe 1 egyráhajtásos pálcát. 1 lánc­szemet és 4 egyráhajtásos pálcát horgolunk. A *-tól ismé­telünk. A 2. sor mintáját ismételjük végig. RECEPTEK A bárány- és birkahúsról Ezen a farsangon sok szép és különleges estélyi ruha „táncol-’. A divatos estélyi anyagok a muszlin, a dió­ién, a brokát, a selyemjer­­sey, a bársony, a lurex és divatba lépett a kötött estélyi ruha is. Képeink a szép és különleges model­lek közül mutatnaik be né­hányat. Az első: végig pliszírozott muszlin estélyi ruha, csuk­lónál összefogott bő ujjal, az elején és a szoknya sza­básvonalain színpompás matyó hímzéssel díszítve. A ruha finom kiegészítője a hímzett selyem öv. A második: arany, zöld és antikrózsaszín színösszeál­lítású brokátból készült né­pies hatású estélyi ruha a derekán és az ujján belső szegőzésekkel. Díszítése hímzett arany szalag és a ruha anyagából készült elöl megkötős széles öv. A harmadik: kávészínű se­­lyemjersey nagyestélyi ru­ha. A derékrész beállítása és a ruha igen bő ujja fe­hér és arany népi motívu­­mú kézi hímzéssel díszített. Negyedik: fekete kötött es­télyi ruha. a «kivágása körül az ujján és a szoknya alján ragyogó vásárhelyi hímzés­sel díszítve. A mögötte álló manöken hímzett, fehér kö­tött estélyi ruhát visel. (f. b.) A modelleket MTI — Da­nis Barna és Lapkiadó Vál­lalat — Máthé Magda fény­képezte A birkát egyéves koráig báránynak nevezzük. A bá­rányt változatosan készíthetjük el. A fejből és apró cson­tos részekből tárkonyos bárányleves készíthető, combjait, gerincét fokhagymával tűzdelve egészben sütik. A lapoc­kából, a gerincből paprikást készítenek, első részét meg­töltik. Paprikásnak mindegyik része egyformán alkalmas. A készítésnél figyelembe kell vennünk, hogy a csontokkal együtt tálaljuk, ezért a bárányból 25—30 dekát vegyünk személyenként. A bárány húsa gyenge, hamar puhul. A birka húsának jellegzetes szaga van, amiért sokan nem szeretik, pedig a juhfélék általában magas tápérté­­kűek. Az ivartalanított birkát ürünek nevezzük. Jellegze­tes ízét elvehetjük, ha a faggyús részektől megtisztítjuk és ecetes vízzel leforrázzuk. Miután kihűlt, többszöri víz­váltással, hideg vízzel leöblítjük. Elkészítési módja igen változatos. A birkapörkölt hasonlóképpen készül, mint a marha­­pörkölt, csak fokhagymával és borral ízesítik. A birkatokány és -gulyás a marhatokányhoz és a marhagulyáshoz hasonló. Az egybesült birkacombot, mint az egybesült sertés­húst, fokhagymával megtűzdelve, de lényegesen hosszabb ideig sütjük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom