Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-07-16 / 14. szám
„AZ OPERA SZENZÁCIÓS ÜJ CSILLAGA” Beszélgetés Sass Sylviával Karcsú, magas termet, csaknem derékig érő fekete hajzuhatag, egy kissé ferde vágású szem, folytonosan változó tekintet. A nagy díva és a mai fiatal nő különös keveréke. Az idei volt az ötödik évadja a budapesti Operaházban, s ezt megelőzően mindössze két esztendeig járt a Zeneművészeti Főiskolára. Ezalatt végezte el tanulmányait. Sikeréi, eredményei kezdettől fogiva elkápráztatok. Nem csak idehaza, hanem külföldön is. Egymás után három verseny győztese volt. 1972-ben a Magyar Rádió Kodály énekversenyén, 1973 nyarán a szófiai nemzetközi énekversenyen lett első, s a ritkán megszavazott nagydíjjal is jutalmazták! — majd Moszkváiban nyerte a Csajkovszkij versenyt. Operaházunkban néhány kis szerep után rögtön főszerepekkel bízták meg, ezek közül most csak a legfontosabbakat ragadjuk ki. Az Otelló Desdemonája, Szökolay Sámsonjának Delilája, a Bohémélet Mimije, A Lombardok Giseldája, az Odüsszeusz hazatérésének Penelopéje, a Mesterdalnokok Évája, a Don Juan Donna Annája, a Tosca, a Traviata ... S főszereplője volt az idei évad két nagy operai eseményeinek: a Figaró házasságában a Grófnét énekelte, és egy új magyar opera ősbemutatóján, Durkó Zsolt Mózes című művében Mózes anyjának figuráját alakította. Legutóbb Londonban került sor — Lamberto Gardelli vezényletével és a Londoni Szimfonikus Zenekar közreműködésével — első külföldi nagylemezének a fölvételére. A lemez borítólapján ezt olvassuk: „az opera szenzációs új csillaga...” Az operairodalom legnevezetesebb drámai szoprán áriáit szólaltatja meg rajta. A lemezt a Decca cég jóvoltából tizenhárom nap múltán már New Yorkban árusították, azon a héten, amikor Sass Sylvia a Tosca címszerepében a Metropolitanban debütált. — Nagy meglepetésemre — meséli Sass Sylvia — Solti György látogatott el a Decca stúdiójába, s a felvételkor meghallgatta Macbeth áriámat. Amikor bejött, rámnézett, s első szavai ezek voltak: „Maga az a kislány?” Vagyis minden ellenkező híreszteléssel szemben, igenis kiválóan és szívesen beszél magyarul. — Milyen volt a New Yortk-i Metropolitannal való találkozása? Hiszen a sok-sök európai nagy operaszínpad után most volt először Amerikában. — Az első élményem az volt, hogy amikor beléptem a Metropolitan kapuján, az ügyelő magyarul Isten hozott-tal üdvözölt. Ez rögtön megmelengette a szívemet. Attól kezdve minden ügyelői közlést magyarul mondott. Ez a tehetséges ember huszonkét nyelven véste magába az ügyelői szöveget, s az ott vendégszereplő, különféle nemzetiségű szereplőket mind a maguk nyelvén szólítja színpadra. Meghatóan kedves és figyelmes volt hozzám a színház ruhatára, egyik napról a másikra gyönyörű új jelmezeket varrt nekem a Tosca előadására. — Hallottuk a hírét, hogy meginterjúvolták a New Yorik-i rádióban és milyen kiválóan beszél angolul... — Kiválóan? Ez túlzás. A rendkívül kedves, rokonszenves magyar származású Jelinek György — akinek több előadását hallottuk a budapesti rádióban is — ő beszélgetett velem, egyórás egyenes adásban. Ügy drukkoltam, mintha premierre készülnék. — New York után nemsokára ismét londoni szereplés következett. Beugrott a Traviata címszerepébe. Erről a Times kritikusa elragadtatással számolt be. — Szeretem Londont, otthonosan érzem magamat a Covent Garden légkörében, ezúttal is kedvességgel, figyelmességgel halmoztak el. — Tudjuk, hogy az énekeseknek abból a ritka fajtájából való, aki szeret beugrani. Hiszen élete első Toscáját Szófiában is beugrással énekelte, és sorolhatnánk még jónéhány hasonló hazai bravúrt is. — Rögeszmésen örülök annak, ha sikerül megmentenem egy-egy elmaradásra ítélt előadást. És szeretem a beugrás túlfűtött izgalmát, az erőpróbát. Ezt afféle nagyszabású rögtönzésnek érzem. — Tavaly egyszerre két kitüntetést kapott idehaza. Liszt-díjat és a Székely Mihály emlékérmet. Emlékszünk Lukács Miklós igazgató ezzel kapcsolatos ünnepi szavaira. Tehetségének és gyors iramú karrierjének a méltatása után ezeket mondta: „ ... mindig, minden körülmények Sass Sylvia Mezey Béla felv. között a színpadon csakúgy, mint a mindennapi életben: megbízható, segítőkész, áldozatot vállaló ember is. Hiszek abban, hogy eljövendő világkarrierjén is hűséges lesz hozzánk és a budapesti Operaház marad igazi otthona.. — Persze, hogy a budapesti Operaház az én igazi otthonom. Hogy is lehetne másképp? Rengeteget utazom, sokfelé vendégszerepelek, de azért idehaza mégis csak más érzéssel lépek a színpadra. Sass Sylvia az idén nyáron érkezik el huszonhatodik születése napjához. Eszményképe, példaképe amióta csak énekel, mindig Callas volt. Külföldi kritikusainak jórésze Callashoz hasonlítja a fiatal énekesnőt. S az idei évadban a nagy sztár eleven valósággá vált számára. Az ismerkedést Leonard Bernstein szervezte meg, neki már első alkalommal föltűnt kettejük egymáshoz való hasonlósága. — Amikor Bernstein Bécsben azt kérdezte tőlem, akarok-e Callássál találkozni, azt hittem, tréfál. De másnap már telefonon üzent, hogy legyek november • 11-én, hat órakor Párizsban, Callas otthonában. „Mesélj magadról!” — Callas ezekkel a szavakkal fogadott. Az egy órára tervezett látogatás négy órára húzódott el. Azt kívánta, hogy énekeljek neki. Az Aidát, a Traviátát boncolgattuk, majd a Manón és a Norma, utána pedig a Tosca következett. Callas sokat magyarázott, közben-közben elő is énekelt. A vele töltött délután, s mindaz, amit tőle tanultam, oly sűrű és tömény volt, hogy talán most utólag sikerül csak feldolgoznom... Újabb külföldi és hazai lemezfölvételek következnek, újabb külföldi vendégszereplések, operaszínpadok. Köztük a milánói Scala is. A színház kétszáz éves jubileumi szezonjában Sass Sylvia a Manont énekli, partnere Placido Domingo. — Volt aki kifogásolta, hogy túlságosan fiatalon jutott nagy drámai szerepekhez. Mi a véleménye erről? — Külföldön jócskán akad példa rá, hogy húszéves vagy még fiatalabb énekes már főszerepeket énekel. A szerepekre való érettséget nemcsak az évek száma hata-A Tosca címszerepében a Salzburgi Ünnepi Játékokon Fotó: Slunecko rozza meg hiszen ismerünk huszonéves koravént és hatvanévest. aki sok tekintetben megmaradt tizennyolc évesnek. Én úgy érzem, meg tudtam birkózni azokkal a szerepekkel. amelyeket rámbíztak A közönség is úgy érzi. Gách Marianne BotitÜZódh JlM Mi a különbség? PÉLDÁUL A TATABANYAI TELKEK. Nyár van, nagy a vendégjárás Budapesten. A minap is elvittem egy francia barátomat, egy nagy párizsi lap munkatársát délután fél ötkor a Belvárosba. Akkor kezdtek kiözönleni a tisztviselők a szomszédos külkereskedelmi vállalatoktól és bankoktól. Megteltek az üzletek, megrohanták az Anna és a Kedves eszpresszó új kis utcai kertjeit. Az autómentes Váci utcán is alig lehetett közlekedni, annyi volt az ember. Barátom tizenkét évvel ezelőtt járt itt utoljára. Csak nézett és azután azt mondta: „Ügy látom, útban vagytok a fogyasztói társadalom felé.” Ari feleltem, hogy az áruválaszték és a viszonylagos pénzbőség még korántsem egyenlő a nyugati világ fogyasztói társadalmával, de Magyarországon ezt nem is akarja senki. „Mégis, mi a különbség?” — kérdezte párizsi barátom. Megürült egy hely az eszpresszó teraszán, rohammal bevettük. Azt mondtam, hogy különbség van, ezernyi. Itt lesz egy hétig, majd meglátja. De egyet mégis elmondok, mert vasárnap láttam a televízióban. Tatabánya az ország legnagyobb bányavárosa és ipartelepe. Nálunk is későn figyeltünk fel a légszennyeződésre. Most ugyan sok a törvény, a rendszabály, a javaslat, de Tatabánya levegője még nem egészséges. Néhány kilométerre a várostól a Vértes erdeiből azonban már árad le a jó, tiszta levegő. Ezért a tatabányai városi tanács hatszáz bányászcsaládnak a városon kívül, a hegyek alján ingyen telket ajándékozott. Nem is kis telkeket, kétszáz négyszögöleket, erre már fel lehet építeni egv kis hétvégi házat, és van hely gyümölcsfának, veteményeskertnek, krumplinak még szőlőnek is. A családok már itt töltik a hétvégét, ásnak, ültetnek, kapálnak. sok kis kertben már kihúzták az első hagymákat a földből, saláta is jutott az ebédhez. Francia barátom elővette a noteszát, felírta a város nevét. „Megnézem”, mondta, „meg is írom. pedig nem lesz könnyű”. Nem akartam a dolgát nehezíteni, ezért nem tettem hozzá még egy lépésnyi különbséget. Az ajándék-telkeken a bányászcsaládok a maguk erejéből ütöttek össze vagy közösen építettek fel egy-egy házacskát. A legtöbbje kicsi is, csúnya is. ezért a tatabányai városi tanács megállapodott egy faházépítő vállalattal, hogy jövőre minden család részére — kedvezményes áron — faházat építenek. Ehhez a városi hosszú lejárati kölcsönt ad az új telektulajdonosoknak. Arra is godoltak, hogy ne legyen minden ház egyforma. Például ezek a különbségek. VAGY PÉLDÁUL A KÁVÉ. Már régen szándékozom írni a kávéról, hiszen úgy hozzátartozik a mi életünkhöz Magyarországon, hogy el sem tudjuk képzelni nélküle. Hogy milyen fontos nekünk, arra bizonyosság a televízió júniusi gazdaságpolitikai Fóruma. Most bizonyára a Fórumról is kellene beszélni, mert ez az új televizióműfaj ezer oldalú párbeszéde is jellemző a mai Magyarországra, de nem hagyom cserben a kávét, hiszen én sem tudnék élni vagy legalábbis dolgozni nélküle. A televízióban a magyar gazdaságpolitika legfőbb vezetői válaszoltak a nézők kérdéseibe. A kávé többször is szóba került, aggodalommal. Mindenki tudja nálunk is, hogy a kávé ára a világpiacon nagyon felment. Vajon nem lesz-e Magyarországon is drágább a mindennapi eszpresszó. A belkereskedelmi miniszter a drágulásra pontos adatot is mondott, és ha nem ittunk volna televíziónézés közben is kávét, megfagyott volna a vér az ereimben. Néhány évvel ezelőtt a kávé nemzetközi ára tonnánként ezer dollár volt, most öt és hétezer dollár között van. Bár közben a kávé árát nálunk is emelték — igaz. hogy csak egyszer, idén januárban. de még most is olcsóbb, mint bármely kávéivó országban. Éspedig azért, mert az állam minden csésze és minden negyedkiló kávé árához többet ad hozzá, mint amennyit a fogyasztó fizet. Például ez a különbség. Állami dotációnak hívják. A kávé ezt a legfontosabb közélelmezési cikkekkel, a tejjel, kenyérrel, a tojással, a hússal és a gyermekruházati cikkekkel és könyvekkel együtt kapja. Miért? Például ez is egy különbség: a kávé hivatalosan élvezeti cikk ugyan, de ma már közszükségleti cikknek tekintik. Áremeléssel nem akarják megfosztani az embereket sem a kávé élvezetétől, sem serkentő hatásától De nem rejtik véka alá azt sem, hogy nem biztos, hogy ez az állapot korlátlan ideig fenntartható. Talán csökken a kávé ára, és akkor egy gonddal kevesebb lesz Magyarországon. D>e az is lehet, hogy emelkedik, és akkor a kávé árát is emelni kell. E nyíltságnak megint kettős jelentősége van. Egyrészt az. hogy minden néző, tehát a lakosság, partnernak érzi magát. A másik az, hogy a belkereskedelmi miniszter nem tart attól, hogy megrohanják a boltokat és mindenki tízkilószámra veszi a kávét és nescafét. Az ilyen pánikhangulatok gyermekbetegségek. Magyarországon pedig a felnőtt lakosság valóban felnőtt. 11
