Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-07-16 / 14. szám
1. Itt megtanulhatnának az asszonyok tésztát gyúrni! 2. A korongon ... 3. Régi formák, modern megoldások 4. Ezek az edények még égetésre várnak 5. Az ilyen edényben lisztet tartottak valamikor, ma már csak szobadísz 6. Ok vajon folytatják-e a mesterséget? Kékesdy Károly felvételei Nem nehéz megjósolni: sikerre számíthat a mester! — Kinek ajánlaná ezeket az alkotásokat? — Mindenkinek, aki tiszteli egy nép múltját, egy nemzet történetét, aki szereti a szépet, úgy, hogy azt nemcsak szemléli, hanem be is tudja fogadni, mint a saját múltjának, történelmének egy darabját. Tudom, hogy nagy változáson ment és megy át manapság a lakáskultúra, a közízlés. Ehhez szeretnék én hozzászólni a fekete cserepeimmel. Szeretném, ha elterjedne, ha megismernék ezeket az edényeket minél többen. Azok is, akiknek ma még csak harminc forintjuk van arra, hogy szebbé, otthonosabbá, emberibbé tegyék a lakásukat. Hogy mindent a maguk képére formálhassanak maguk körül! Amikor végigjártam az alföldi parasztudvarokat, házakat, ahol becses a régi cserép ma is. csak néztem, ámultam, milyen ragaszkodással beszélnek az egyszerű emberek azokról az edényekről. dísztárgyakról, amelyeket több, mint kétszáz éve őriz egyik-másik család. Azt szeretném, ha valakinek két-háromszáz év múlva megmutatják az én fekete cserepeimet, úgy tudjanak majd azokról is szólni, mint ahogy a mostaniak beszéltek nekem egy-egy régi tálról, repedezett cserépkorsóról. Ha minden kiránduló csoportot el akarunk látni valamiféle népi, nemzeti értéket őrző cserép-, vagy m;is alkotással, azt csúfoljuk meg, ami ebben a legszentebb. De jusson mindenki hozzá, akinek mondanak valamit ezek az edények. Aki egyebet se tud róla, csak azt. hogy egyik-másik darab hány forint volt, az ne tegye ki az én cserepeimet a falára! Mert az onnan visszaszól neki. Nem akarok csak szobadíszeket gyártani. Olyannak akarom tudni a cserepeimet a lakásokban, mint amilyen a könyv, amelyik él, formál, változtat, megőriz és átad valamit egyik korból a másikba. Vannak könyvek, amelyektől semmilyen áron nem válna meg az ember, mert az az egész életével, a lelki világának egy darabjával azonos. Olyan cserepeket szeretnék csinálni, amelyek az ember életében azt jelentik, mint egy-egy lelket formáló könyv. Van, aki három zöld könyvet vesz, két pirosat és így tovább. Hogy színe is legyen a szobának. Aki csak azért akarja feltenni a falra az én cserepeimet, mert ott még nincs semmi, onnan hiányzik még valami — az jobb, ha mást tesz oda. Mert onnan azon túl is fog még hiányozni sok minden ... ! — Hogyan tovább az úton? — Béres András a legnagyobb biztatóm. Azt írta kiállítási emlékkönyvembe: a nagyszülőktől örökölt gazdag mintakészlet egyéni megjelenítésével sikerült újszerűt alkotnom. Én ezen az úton szeretnék járni továbbra is! Felszámolunk magunk körül egy életformát. Itt a Hortobágy vidékén is vége az ősi pásztoréletnek. Valami új van kialakulóban. Ennek szeretnék krónikásául szegődni! Végignézzük a szobák falán, a polcokon az edényeket, újra meg újra. Mennyi mindenről nem esett még szó. Például az edények mintázatáról sem beszéltünk még. pedig a cserepek formája után a mintázat is megragadja a szemlélőt. Ki gondolná, hogy az edényeken alkalmazott motívumok milyen egyszerűen kerülnek a cserépre. Ezek nem festések, a fekete edény azt nem bírná el. Amikor a korongozás után kellőképpen megszárad az edény, akkor viszi rá ezeket a díszítéseket a mester. Ügy nevezik ezt, hogy sikálás. Csak egy sima testű kavicsdarab kell hozzá, meg hogy ne legyen az a kődarab se durva, se erezett. Mintákat az edényekre, mindenféle más szerszámmal is fel lehet rakni. Például szarufésűvel, úgy, hogy forog az edény a korongon, azon frissiben, aztán a mester csak odatartja a szerszámot az edény oldalához... edény lett a formátlan agyagból. A mester olyan szeretettel néz munkájára, mintha életet is lehelt volna bele. Lelket, a maga leikéből. Az alkotás, a teremtés, a megszületés ritka szép pillanatainak voltunk a tanúi. Ezek után mennyivel másképpen néz az ember a sok fekete nádudvari cserépedényre. Mert igazán van mire nézni. Itt a műhelyben is a félig kész, égetetlen edényekre, de odébb, a lakásban meg különösképpen. Mert az ifjú Fazekas Lajosnak — bár fiatal még a mester, és alkotó életének csak a legelején tart — máris'csodálatos a gyűjteménye. A mester a legszebb alkotásaitól nem tud megválni. Azok ott sorakoznak mind a polcokon, a padlón, a falon. Ezek alapján szépen nyomon követhető a nádudvari fekete cserép megújulása, és a mester művészi fejlődésének szakaszai. Mert hogy itt nemcsak egy áldott kezű népi iparosmesterrel állunk szemben, hanem egy tudatos művésszel is — ez nem kétséges. Erről nemcsak a különböző pályázatokon elért sikerei tanúskodnak, és az elért cím, hogv 6 népművész, hanem az alkotások is. Most magyarországi bemutatóra készül. A nyáron Szentendre lesz az ifjú Fazekas Lajos eddigi munkájának összefoglaló kiállítás gazdája 9
