Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-07-16 / 14. szám
KÁDÁR JÁNOS HIVATALOS LÁTOGATÁSA Hozzájárulás az enyhüléshez Az idő igazi mértékegysége: az élmény. A történelem nem évek sora, hanem jelentőségteljes események folyamata; nem az átélt idő mennyisége, hanem a történések súlya, minősége avatja az élet mesterévé, históriává. Mi fér el négy napban? Ahogy a sajtóértekezleten Bonnban Kádár János tréfásan mondotta: „A program meglehetősen erős volt”. A programpontók egyszerű felsorolása is képes érzékeltetni ennek a látogatásnak hatékonyságát. Találkozások és tárgyalások Helmut Schmidt kancellárral, megbeszélés Walter Scheel szövetségi elnökkel, munkaebéd Hans- Dietrich Genscherrel. a Német Szövetségi Köztársaság külügyminiszterével, alkancellárral; eszmecsere Willy Brandttal, a kormányon levő Német Szociáldemokrata Párt elnökével, dr. Helmut Kohllal, az ellenzéki Keresztény Demokrata Párt elnökével, Heinz Oskar Vetter-rel, a Német Szakszervezeti Szövetség elnökével és más vezetőivel, Wolf von Amerongen-nel, a Német Kereskedelmi és Iparkamarák Szövetségének elnökével, valamint a német ipar, kereskedelem, bankélet számos képviselőjével. Interjúk, pohárköszöntők, üzemlátogatások, városok: Duisburg, Oberhausen, Düsseldorf stb. A tárgyalások befejezésekor aláírt közös közlemény nemcsak összefoglalása mindannak, amiben megegyeztek, de kijelöli a további feladatokat is az együttműködés széles útján. Kezdve azon, hogy a Német Szövetségi Köztársaság és Magyarország nagy fontosságot tulajdonítanak az ez évi belgrádi találkozónak és azon lesznek, hogy a találkozó konstruktív szellemben folyjon le és ezzel hozzájáruljon az enyhülés és a kölcsönös bizalom elmélyítéséhez, a záró okmányban foglalt ajánlások végrehajtásának meggyorsításához. Folytatva azzal, hogy „törekszenek a vállalati kooperáció és a harmadik piaci együttműködés elmélyítésére, valamint a közvetlen kapcsolatok további kiépítésére a két ország vállalatai között”. Végül kifejezik azt a véleményüket, hogy a kulturális kapcsolatoknak nagy jelentőségük van a két ország és a két nép viszonyában. „A felek bátorítani fogják a szakszervezetek, a sportszervezetek, a szakmai szövetségek, valamint más szervezetek és egyesületek kapcsolatait. Nagy jelentőséget tulajdonítanak az ifjúsági cseréknek, és megvizsgálják együttműködési egyezmény lehetőségét ezen a területen. Elő kívánják segíteni a két ország állampolgárainak közvetlen kapcsolatait és a turizmust. Ebből a célból tovább szándékozzák könnyíteni az utasforgalmat. Támogatják mindazokat az erőfeszitéseket, amelyek a másik ország jobb megismerését és a kölcsönös megértés erősítését szolgálják.” A jó légkörű megbeszélések világossá tették, hogy a két ország között nincsenek rendezetlen kérdések. Ám nem volt könnyű eljutni idáig. „A Magyar Népköztársaság — fejtette ki Kádár János a bonni sajtóértekezleten — a szocialista társadalom építésén dolgozik. Külpolitikai tevékenységének — egyetértésben és szövetségben a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés országaival, a KGST tagállamaival — fő célja a béke megszilárdításának, az enyhülés elterjedésének és a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének szolgálata. Ismeretes, hogy a Német Szövetségi Köztársaság iparilag fejlett kapitalista ország, a NATO szövetségi rendszerének tagja és a Közös Piac tagállama. Lehetőségeit kihasználva Nyugat-Európa jelentős politikai és gazdasági tényezője.” Mindez azonban nem lehet akadálya a békés egymás mellett élésnek, az együttműködésnek, a kölcsönös kapcsolatoknak. Ezt hangsúlyozta Helmut Schmidt kancellár is: „Országaink különböző társadalmi rendszerűek és másmás szövetségi rendszerhez tartoznak, ugyanakkor kapcsolataink egyenesen példásnak mondhatók”. A tárgyalások egyik központi témája a tartós béke, az enyhülés ügye volt. Kádár János amikor összefoglalta három nyugati országban tett látogatásai legfőbb tapasztalatait, ezeket mondotta: „A polgári berendezkedésű országok vezetőiben is él az a realizmus, amely a helsinki tanácskozást létrehozta. Él az a felismerés, hogy az emberiség lényegében két út között választhat: a háború vagy a béke útja között.” Megvitatásra került az enyhülés egész problematikája, akadályai és vitás kérdései egyaránt. A The New York Times tudósítójának kérdésére Schmidt kancellár ezt így körvonalazta: „Sem a SALT problémakörét, sem az emberi jogok kérdését nem kerültük meg. Közös érdekünk fűződik ahhoz, hogy az enyhülési politika folytatódjék, szövetségeinken belül ezért szállunk síkra.” Abban az interjúban, amelyet a kancellár a Népszabadságnak adott, amely a lap július 2-i számában jelent meg, részletesen foglalkozott az enyhülés kérdésével, megindokolta optimizmusát. Következtetéseit így foglalta össze: „Az évszázad hátralevő részére még egészen biztosan sok teendő marad a kelet—nyugati viszony normalizálásában, a politikai, a gazdasági és a kulturális együttműködésben, a fegyverkezés korlátozásában — együttesen a Kelet és a Nyugat számára. De nem gondolom, hogy az a sokféle visszaesés és bizonyára válság is, ami az elkövetkező 23 évben még bekövetkezhet, a folyamatot egészében veszélyeztethetné vagy elvághatná.” Érdekesen kapcsolta össze ebben a nyilatkozatában a belgrádi tanácskozás problémáját a SALT tárgyalásokkal. „Nem hiszem, hogy a SALT-ot teljesen el lehetne választani Belgrádtól és megfordítva. Azt sem hiszem, hogy más megbeszélések és tárgyalások témaköreit vagy egyéb politikai ellentéteket teljesen el lehetne választani Belgrádtól. Azt sem hiszem, hogy a helsinki konferenciát mint a világ többi részétől elszigetelendő törekvést volna szabad látnunk. Itt nagy összefüggések vannak nemcsak Európában, a fegyverkezés korlátozásában a bécsi tárgyalásokra gondolok, amelyek természetesen még sokkal inkább a SALT-tárgyalások menetétől függenek, mint Belgrád —, hanem Észak és Dél tárgyalásaira is utalok. Nekem úgy tűnik, hogy a hetvenes évek Nyugat és Kelet sok államának vezetőivel, időközben a Dél jónéhány államával is megértették, hogy mindnyájan egyazon világgazdaság részei vagyunk, és hogy mindnyájan, ami boldogulásunkat illeti, az egyik inkább, a másik kevésbé, ennek a világgazdaságnak funkcionáüs alkalmasságától, illetve működőképességétől függünk.” Az államférfiak személyisége nagy szerepet játszik a történelmi események alakulásában, ha helyesen fejezik ki azt, amit a történelmet formáló tömegek gondolnak és akarnak. A népek pedig békét akarnak, biztonságot, jólétet. Ehhez adott — a bonyolódó nemzetközi helyzetben — megnyugtatást, jó ösztönzést, szilárd alapokat Kádár János látogatása a Német Szövetségi Köztársaságban. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkára és Helmut Schmidt, szövetségi kancellár hivatalos tárgyalásaik befejezése után aláírják a közös közlemény okmányait Látogatás Walter Scheel szövetségi elnöknél MTI — Külföldi Képszolgálat Lent: Púja Frigyes a magyar és Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter aláírja a két ország kulturális együttműködési egyezményét. Középen Kádár János, jobbról Helmut Schmidt Telefoto — MTI 2
