Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-07-02 / 13. szám
A HETVEN ESZTENDŐS BIM GYÖRGY A Nemzeti Múzeum ódon falai között, ott, ahol már a Széchényi Könyvtár birodalma kezdődik, az előcsarnokban ünnepségre készülődnek. Házi ünnepre. Körös-körül tárlók, és a tárlókban, a falakon is, fametszetek. Aztán réges-régi fotók, megsárgult könyvek illusztrációi. Levelek, rajzok, vázlatok, és megint fametszetek. És középen, a magasban, fénykép, egy boltozatos homlokú, oldalszakállas férfiarc. Buday György. Neki hódol itt e kis kiállítás, öt köszöntik ma régi barátok, és újak is, fiatalok. Megtöltik az előcsarnokot. Jöttek a könyvtár csöndjéből, átszaladtak az egyetemről. Megadni a tiszteletet nagy művészünknek. A fametszés mesterének. A hetven esztendősnek. A jó barát szól az egybegyűltekhez, egy azok közül, akik a tovatűnt ifjúkorban, ott, Szegeden egymás kezét fogták, a jóra szövetkeztek. Tolnai Gábor akadémikus szavai nyomán megelevenednek a szegedi napok. Látjuk a lapok fölé hajló fiatal művészt, aki Erdély emlékét hordozva magában, már a magyar paraszti világ alföldi pokol-mélyével ismerkedik, hogy szószólója lehessen ennek a sorsnak. És elvonulnak előttünk, a múltat idéző emlékezés során, a Szegedi Kis Kalendárium apró kötetei, bennük a Bartók és Kodály módszerével gyűjtött, Buday tusrajzaival illusztrált népi dalok. Aztán a Boldogasszony búcsúja. A drámai fametszet-sorozat. A fametszetképregény. Az első. Egyéni formaalkotását tekintve nincs előzménye a magyar művészetben. Hatásában is kevés a hasonló. Az alföldi parasztság tragédiája, nyomorú sorsa, kilátástalannak látszó jövője rémlik föl a fekete-fehér lapokon. És napvilágot lát-1. Munka közben Világ Miklós felvétele 2. Shakespeare: Athéni Timon, 1940 2. Kép a kiállítás megnyitójáról 4. Egy „Kiskönyv”, a sok közül DÓMJÁN MÚZEUM A Borostyán Szálloda portása sajnálkozik: — Még pótágyat sem adhatok. Ma nyílik a Domjánkiállítás... A Bodrog tükrében nézegeti magát a Rákóczi-vár. Szemközt vele, az innenső parton, mézeskalácsos műhely. Válogatok a hímes szívek, huszárok között. Fiatalasszony szolgál ki. finoman unszol a vásárlás befejezésére: — A Domján-múzeum megnyitására jött, ugve? Tizenegykor lesz. ki kell lépnie, ha idejében oda akar érni. Én is indulóban vagyok... Annyi ideje azonban még van, hogy élővegye a vendégkönyvet, s eldicsekedjék a Domjánné rajzolta pávával. Alatta a dátum: 1973. Ezidőben születhetett meg a Sárospataki Képtár, vagy ahogyan a patakiak, és maga a művész is nevezi, a Domján-múzeum létesítésének gondolata. De miért éppen Sárospatakot választotta Dómján József, hogy élete termésének legszebb darabjait neki ajándékozza? Talán, mert két esztendeje ez a város adott szállást a Rákóczi-vár egyik termében egy „próbakiállításnak”. Talán, mert barátja, Béres Ferenc népdalénekes javasolta ezt a történelmi levegőjű kisvárost, ahol a habánok épp úgy, mint a helybeli magyar fazekasok már évszázadokkal ezelőtt olyan tulipánokat és búzavirágokat, galambokat és pávákat, szarvasokat és kiskakasokat pingáltak tányérjaikra, kancsóikra, mint faragott almafa nyomódúcaiba. És talán mert a város tanácsa újjáépítette a Kazinczy utca egyik műemlék házát, hogy a Domjángyűjteménynek végleges otthont teremtsen. Ez egyébként a százhetvenedik múzeum, amely Dómján fametszeteit őrzi, és a háromszázhetvenötödik tárlat, amely műveit bemutatja. És mégis: ez a szívéhez legközelebb álló múzeum. és a számára legkedvesebb kiállítás. Pedig öt éve New Yorkban, a Graham Galériában szenzációs kiállítás nyílt, a címe: Dürer & Dómján. Albrecht Dürer 15 metszettel, Dómján 60 lappal szerepelt. A választás legfőbb oka, mégis, egy harminc év előtti emlék: — Itt a sárospataki alkotóházban született meg bennem a Budai Nagy Antal-sorozat gondolata. Az irodalmi, történeti forrásokat a kollégiumi könyvtárban kerestem hozzá. A dúcokat is itt faragtam. A parasztfelkelést bemutató kilenc színes lap azonban nem a kezdet. Az 1907- ben született Dómján József — a tizenkét gyermekes kazánkovács apa elsőszülött fiát — másfél évtizedes lakatoskodás után fedezi föl Aba Novák. Rudnay és Szőnyi irányításával tanul a Képzőművészeti Főiskolán 1935-től 1942-ig. (Ebből az időszakból is látható néhány grafika és festmény a sárospataki gyűjteményben.) Fametszéssel csak a felszabadulás után kezd kísérletezni: munkások, üzemek, az újjáépítés erőfeszítései adják első témáit, de már ekkor megjelennek színes lapokon a virágok is. Második alkotói szakaszában már szinte egyeduralkodó a természet világa: mezei virágok és gyógynövények, szitakötők és poszméhek kelnek derűs életre képein, s ekkor — 1. Domjánné pávája a mézeskalácsos vendégkönyvében 2. A Budai Nagy Antal sorozat egyik nyomódúca a Dómján-múzeum ban 3. „A Békegalamb volt mindennek kezdete.. 4. A sárospataki múzeum a százhetvenedik. amely Dómján műveit őrzi 5. Müvei között Gábor Viktor felvételei ■ 1*1, f Jü c. : **■*! . i K *5 ps C\ ÍVu i \'l iQj" K ’* -fr 4\ fWi ('47 2,
