Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-07-02 / 13. szám
0 ti KORÚ K BUDAY R.K. Down* IIuumt, Ai lulitc, Netherne Hocpkal, P.O. Boa 150, mm'uoom, %aaar, 03 m l\S7$.7.u. kM aN^,2£'JCK.. UA/<M\d~ Ti, Aukttezi ‘ a/l ffTtMctsz*jtUi4ef uauJNa&í/WC.jfeck 5. Levélrészlet. köszönet a Magyar Híreknek 6. Britannia, 1940—41 Novotta Ferenc felvételei nak a szegedi társ, Ortutay Gyula népköltési gyűjtéséhez készült metszetek. A művész keze nyomán megelevenednek az Arany-balladák, és Radnóti Miklós Űjhold kötete ihleti alkotásra, és Az ember tragédiája. Ám e metszetek egyike sem illusztráció a szó hagyományos értelmében. Kora valósága, az átélt magyar sors tűnik föl Buday műveiben, alakjaiban. Miként a Walpurgisnacht 1932-ben is a korszak boszorkánytánca. az Európára rászakadni készülő náci sötétség. És beszél Tolnai a nemcsak alkotásaival politikai tetteket vállaló Budayról is. Eszköztárának fokozódó gazdagodásáról. A népitől elinduló mind intellektuálisabbá váló művészetéről. Rómáról, 1937-ről is. Ahol újabb színeket, újabb árnyalatokat vesz birtokába. Igen, színeket. Mert Itáliában készíti Ortutay Bátorligeti mesék című gyűjteményének illusztrációit, ezeket a komplikált technikájú, már színes metszeteket. „Mintha a Kis Kalendárium kötetecskéi érkeznének el most a legmagasabb szintre, színes fametszetek formájában.” A_ harmonikus itáliai időszak után a háború jön, menekülés a fasizmus elől, végül Anglia. És vele egy új korszak a már Európa-szerte ismert alkotó életében. Az Omar Khajjam-, az Aragon-, az Ovidius-, a Joyce-illusztrációk. A mi korunk Kimérái sorozat, és mind a többiek. Tudós könyve a christmas-card sajátságos angol műfajáról. Harry Carterrel, a neves angol tipográfussal együtt írt műve is Misztótfalusi Kis Miklós betűiről, tudományosan igazolva, hogy az úgynevezett Janson-betűtípus eredetileg az egykori kolozsvári nyomdász alkotása. És megszületnek a Karácsonyi Kis Könyvsorozat angol figurái, amelyekben mintha visszaintene az ifjúság, a szegedi Kis Kalendárium stílusa. És mindenekfölött az Athéni Timon amerikai felkérésre készült tíz fametszete, amelynek léleklátó ábrázolásával drámaian új formát teremtett Buday György. Még szó esik sok másról is. A művész melengetett terveiről. A már megvalósulás küszöbére érkezettekről. Arról is, hogy fába metszi magyar írók arcképsorezatát. Elhangzott a megnyitó, a barát lírai vallomása a távollevőről. Megbomlik a rend, és a kis gyűjtemény feltárja kincseit. Fényképek a családról. Kolozsvár. Az első kísérletek. Szeged, a magáratalálás évei. A barátok, Baróti, Hont, Ortutay, Radnóti körében. Könyvek, levelek, versek. Aztán a Boldogasszony búcsúja lapjai, és a kötet is, a nagy sikert hozó, amelyre először írja rá a kiadvány szignójaként a büszke nevet: Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma. És a nézősereg álmélkodik. Ki tud itt az esztéta objektivitásával ítélkezni. Felkutatni a csermelyeket, amelyek folyammá egyesültek. Ki a megmondhatója, miként olvasztott magába az ifjú alkotó impresszionista, expresszionista, kubista formamotívumokat, hol vannak a vívódások nyomai, és hol a pillanat, amikor az új látásmód mind erősebbé válása nyomán elérkezik a fametszet ideje. Nem, a művész életműve egészét felmutatni akaró kis kiállítás nézői nem ítélkeznek, ök a közönség, amelyet pillanatok alatt áramkörébe von a Budayművek drámai ereje. Mert ezeket a fekete-fehér képeket nem lehet közömbösen szemlélni. Csodák bomlanak ki belőlük. Tragédiák. Az öröm kacaját halljuk. És történelmünk dübörgő lépteit. Lám csak, a Tengeri-hántás. „Magasan a levegőben j Repül egy nagy lepedő fenn..Az Arany-ballada. A messzeségben az éjben lapuló falu, elöl a tűz körül a riadtan összebújok, és a levegőben a furulyázó „égi” sereg. A megelevenedett költemény. Nem több nála. Mégis más. Mert nemcsak a misztikum borongó légköre árad felénk, szíven üt a parasztok kushadó, nyomorult világa is. És nézik a vendégek a Boldogasszony búcsúja címlapján az éjfekete háttérben baktató, esedező, elesett parasztokat. Aztán holt barátok és élők portréit. Metszeteit a világirodalom nagyjairól. A Timon-sorozat drámai lüktetésű képeit. A múlt immár történelemmé vált, mégis oly elevenen élő dokumentumait, a jelen alkotásait. Szálkás, ..metszett” betűit is. A Széchényi Könyvtárhoz írt leveleket. Csönd van. Az áhítat csöndje. És feltör, újra és újra, a büszkeség, de a lelkiismeretfurdalás szava is. „Milyen gazdagok vagyunk.” „De hát ismeri őt mindenki?” Sokan ismerik. Metszetei könyveket illusztrálnak. A Magyar Helikon által kiadott fametszeteinek kötete könyvtárak polcain. Két kiállítására is számosán emlékeznek. Mégis mindez kevés, kevés. Mert a művész, aki Londonba emigrálva azonnal csatlakozott az ott élő magyarság antifasiszta mozgalmához, akit ezért Horthy az elsők között fosztott meg állampolgárságától, aki a háború után két évig a londoni Magyar Intézet oly nagyszerű munkát végző vezetője volt, megállás nélkül dolgozik ma is. Tagja az Angol Réz- és Fametszők s Festők Királyi Társaságának. Egyes kötetei már bibliofil ritkaságok. Tiszteli őt a művészetek határokat nem ismerő nagy világa. És tegyük hozzá: nemcsak művészi sorsában, alkatában hordozza ő magyarságát, hanem szívében is. Az a hűség, amellyel ifjan elkötelezte magát a haladás, népünk ügye mellett, kapocsként köti Magyarországhoz. Köszöntsék hát e sorok is a hetven esztendőst. A távolban élőt. A csodákat teremtőt, a mindig megújuló!, a fáradhatatlant. Csatár Imre 1949 és 1954 között — születik meg a három nagy kompozíció, amelyet Munkácsy- és Kossuth-díjjal jutalmaztak: a Budai Nagy Antal- és a Spartacus-sorozat, valamint Kádár Kata balladája, és 1954 és 1956 között békegalanib.iai seregét röpíti a világba. A sárospataki vár egykori Lórántffy Zsuzsanna lakosztálya ma vendégszoba. A bútorok, drapériák komor, sötét keretében szinte világít Dómján fehér haja, és fiatalos kék szeme. Emlékező mosollyal mutat az 1955-ös Békegalambra: — Ez volt a kezdet és az alap. A későbbiekben minden ebből nőtt ki — a pávák, a sárkányok, a szarvasok, a sasok ... Legújabb. 1976—77-es lapjait keresgéli a napokban Svájcba szállítandó gyűjteményből. Ez a Sólyom, a másik A győzelem sasmadara. — Ezek még fehér-feketék. A színek még nem születtek meg bennem. Ami egykor önálló, teljes mű volt — a rózsa, a hal, a békegalamb, a páva. a tulipán. a kiskakas, a szarvas — most ornamensként tér vissza a páva, a sólyom vagy a griffmadár testére, kiterjesztett szárnyára, büszkén magasra emelt fejére. Visszatér, de mégsem degradálódik egyszerű, alárendelt díszítő elemmé. Az előzmények minden motívuma szerves része lesz a bonyolult kompozíciónak, kifejezve a világ egységét és sokszínűségét, a természet harmóniáját és ellentmondásosságát, a valóság és a mesevilág egymást megtermékenyítő ölelkezését. És ugyanígy elvesztették önálló életüket a színes metszeteken — a Csillagos madáron például — maguk a színek, hogy egymásba olvadva.- mélytüzű — vibráló ibolyákban, zöldekben vagy sárgákban új életet nyerjenek. Állandó megújulás és állandó visszatérés Dómján művészete. Egymást váltják alkotói korszakai, uralkodó motívumai, kompozícióinak építkezési formái, velük módosul folvton-folyvást színvilága. A mozgás az egyszerűtől a bonyolult felé tart, Ami azonban mindig visszatér: Dómján újra és újra merít a népművészet ősi, kifogyhatatlan forrásából. 1956-ban genfi kiállításának megnyitása után Svájcban marad, majd az Egyesült Államokban telepszik le. Több mint húsz esztendeje külföldön él, távol az ősi forrástól. Mégis, amikor egyik legújabb. 1977-es lapját mutajja, ezt mondja: — Ez nem Amerika! Ez „hozott anyagból” készült! Minden egves munkám, akármelyiket veszem elő — és szétteríti a metszeteket a Lórántffy-lakosztály szőnyegén —, mindegyik azt példázza, hogyan lehet fejlődni Amerikában — magyarul. Dómján megújulásai nemcsak művészi, hanem emberi megújulások is. Csak egyetlen példa: hét esztendeje porig égett háza, műterme, egész életműve: háromezer nyomódúca. kész munkái. És még füstölögtek az üszkös romok, amikor a művész fölvázolta első főnixmadarát. A főnixet, amely a legenda szerint tűzben égve éled újjá. Egyik kezében az 1955- ben készült Békegalamb, a másikban a nemrégiben készült Sas. — Ez volt a kezdet. Ez a közép. De hol lesz a vége? Elment hetven évem. Még legalább hetven kellene, hogy mindazt elmondhassam, ami még bennem van. Sokat kívánok? ^Dolgozni kell, akkor megáll az idő. — A város egy csodálatos házat épített nekem — mondja a múzeum megnyitásakor — és én csak a belsejét raktam meg kezdeti dolgaimmal. Azokkal, amiket negyven év alatt csináltam ... — körülnézett, mosolygott, aztán folytatta: — De folytatom, higgyék el, amíg élek, folytatom. Mert nincs szebb dolog, mint adni. És kinek adhatna az ember, ha nem szeretett városának, hazájának? Garami László
