Magyar Hírek, 1977 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-06-04 / 11. szám
Kevesen vannak, akiknek a magyar paprikáról Kolumbus Kristóf jutna eszükbe. Pedig Európa nagy kalandja az Űjvilág felfedezése és meghódítása, az életet kellemesen fűszerező gazdagságért, és az étkeket ugyancsak kellemesen ízesítő fűszerekért indult. A paprika Dél-Amerikában őshonos. A jeles palánta csak a XVIII. század végén „tanult meg magyarul”. Bár akkor még pogánypaprika, törökbors névre hallgatott, és dísz- vagy gyógynövényként piroslott különc főurak kertjében. Még kevesebben vannak, akik Szeged vagy Kalocsa vidékének gazdagságát a helybeliek szorgalmán kívül Napóleonnak és az angol Wellington admirálisnak tulajdonítanák. Pedig az angolok és a franciák tengeri háborúja volt az oka, hogy a korábban Indiából szállított bors helyett, az európai konyha egyik becses fűszere a paprika lett. A Kolumbus-féle kölcsönért cserébe, napjainkban, gondosan lepecsételt zsákok indulnak Kalocsáról Amerikába. A hazai védett paprikatermesztő körzetek közül Szegeden a csípős, Kalocsán a fűszer édes változata terem. Újabban itthon és külföldön is, főként az utóbbit keresik. Egy évtizede még Szeged körzetében termett a magyar fűszerpaprika kétharmada, a többi Kalocsa vidékén. Ma az arány fordított. Az ízlés változásán kívül, nem utolsó sorban azért, mert a kalocsaiaknak sikerült az időjárástól állandóan fenyegetett igen kényes, délszáki növény termesztését biztonságosabbá tenni. Növelni a terméshozamot, tovább javítani a minőséget. Persze a minőség javítása ez esetben az egyes kategóriák arányát jelenti. A kül- vagy belföldre kerülő fűszer minden zsákját ugyanis hatósági laboratóriumokban ellenőrzik, és az áru csak megfelelő minősítés esetén kaphat útlevelet. A védett kalocsai paprikatermesztő vidék harmincnégy községe közül, számukra Fájsz a legnevezetesebb. Az itteni, „Kék Duna” szövetkezetben termelik a magyar fűszerpaprika egytizedét. Dr. Berta Jenő, a szövetkezet elnöke a szakemberek közül az elsők között ismerte fel: a magyar fűszerpaprika csak akkor őrizheti meg jó hírét, ha a minőség a régi marad, a hajdani termesztési módszereket azonban újak váltják föl. Régen, tavaszonként egy magyar holdra vagy százezer palántát kellett kézzel ültetni, a palántákat öntözni, kétszer-háromszor 'kapálni, három-négy szakaszban szedni, végül minden csövet külön-külön vékony fonálra fűzni, szárítani. Csak ezután kezdődhetett az őrlés. A termesztés megújításának első lépése a magról vetés volt. Ezt követte a gépi kapálás kidolgozása és az utóérlelés új módszerének felkutatása. Ma Végtelen hosszú, finomszálú műanyagzsákokban történik az utóérlelés, az őrlést megelőző szárítás pedig a hatalmas, sokmilliót érő gépeken. Dr. Berta Jenő elmagyarázza: — A fűszerpaprikát Kalocsa vidékén „rendszerben” termesztjük. A mi gazdaságunk e rendszer gazdája. Ez azt jelenti, hogy főként nálunk folynak azok a gépesítési és egyéb kísérletek, amelyeknek a tapasztalatait a többi gazdasággal megosztjuk. A környékbeli szövetkezetekkel így állandó kapcsolatban vagyunk. Több közös vállalkozásunk van. Egy ezek közül a szárítóüzem. A költségeket három gazdaság — a fajszi, a bátyai és a dusnoki — közösen viseli. A haszonból ki-ki a befektetés arányában részesül. Nem véletlen, hogy a fűszerpaprika termesztési rendszer gazdája a fajszi szövetkezet. Az itteni termésátlag kétszerese az országosnak. A „Kék Duna” szövetkezet és a többi gazdaság termését a Kalocsai Paprika- és Konzerv Vállalat vásárolja meg. Az őrlés a vállalat malmában történik. Feldolgozásra váró paprikahalmok .utóérlelése” a fajszi házak falainSok százezer paprikafüzér MTI — Balassa Ferenc felvételei A malom tiszta, mint valami patika. A padozat fénylik, a falak, a gépek pasztellszínűek. Az utóbbiak embermagasságú fémszekrények, amelyekbe nagynyomású levegő csövön szállítja az előzőleg összetört szárítmányt. Az őrlemény ugyanígy távozik. A paprika tíz szekrényen és tíz hengerpáron halad át, míg a szitálóba jut. A malom ugyanis — tízjáratos. Az elsőn áthaladva a fűszer még piszkos terakotta színű, szemcsés. Vörös Színét csak a finom fokozatokon a magból kipréselődő olajtól kapja. A mesternek nem sok dolga van. — Itt akkor megy jól a munka, ha a molnár nézelődik. Olyankor csak az orra és a füle működik, mert a gépzajból és a szagból derül ki, ha valami baj van. A vason könnyen szikrát fog a paprika. Nem ég, mint a liszt, csak parázslik. El ne kiabáljam: igen régen volt tűzünk..-. Én még dolgoztam köves maiamban is. Egy pár kővel nyolcvan kilót őröltünk naponta. Ez a tízjáratos négy mázsát őröl óránként. Ha felépül az új, az még többet... A paprika termesztés csak részben gépesíthető, ezért a kalocsavidéki gazdaságok az általuk elvetett, öntözött és részben kapált földet az arra vállalkozóknak részes művelésre adják. Alig van család a városban és környékén, aki ne vállalna legalább egy holdat gondozásra. Hétvégeken, nyári délutánokon kiürül a város. A rendőr, a tűzoltó. a munkás, a tisztviselő ilyenkor a földeken bíbelődik. Ha valaki errefelé azt szeretné, hogy szellemes embernek, jó társalgónak tartsák, elég ha megkérdezi: — Hogyan fejlődik a paprikátok? A kérdésre a kalocsai malom csomagolójának vezetőnője bővebb választ adhatna, mint bárki más. ö már harminc esztendeje foglalkozik a tüzes fűszerrel. Bár rövidebb ideje, de ezt teszi férje, fia is. Nyaranként az ő napjuk sem ér véget az üzemben. Indulnak a földre, amelynek részes művelését vállalták. Jómódban, saját házukban élnek, de az üzemben is szépen keresnek. Nem lenne szükségük rá, hogy napon, esőben a táblákon görnyedjenek. Mert bizony megesik, hogy a termést szakadó esőben kell betakarítani, és éppen olyan szakszerűen, mint jó időben. A paprikatermesztés nemcsak foglalkozás, kereset, haj# nem valamiféle megszállottság is errefelé, amit csak ajt ért, aki itt született. Szedik a paprikát Kalocsa környéken Meg&y László
