Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-01-03 / 1. szám
segítik a fejlődést, hogy biztosak lehetünk abban: az előbb említett feltételek és igények hihetetlenül rövid idő alatt valósággá válnak. A hármas folyó Ha végigkövetjük a három Köröst magyarországi útján, jószerint bejárjuk egész Békés megyét, a déli részek kivételével. Tulajdonképpen Békéscsaba, a megyeszékhely is közvetlenül a Körös-vidékhez tartozik, hiszen ipari létesítményeinek vízszükségletét e csatornarendszeren keresztül, a Fehér-Körösből fedezi. A megye jelentősebb települései közül csak Orosháza nincs szoros kapcsolatban a hármas folyó valamely ágával. Induljunk el most a román határtól a Fehér-Körös folyását követve. Gyulát érintjük először, ezt a szép fekvésű, régi kisvárost. Ezután hosszú kilométereken át a folyó útja tágas mezőségek között vezet, nyílegyenes töltések ölébe zárva. Az első duzzasztómű, amely a folyó vízhozamát szabályozni hivatott, már a Fekete-Körös torkolatán túl, Békés város határában áll. A Körösök vízlépcső-rendszere különös figyelmet érdemel, hiszen a megye mezőgazdaságában kik a világ — a tanyákon nincs televízió, nincs mozi — s ebben az új világban kíváncsian, de bizonyos mértéktartó bölcsességgel mozognak. Erő és tartás van bennük, őrzik a természet közelségét, őseik csöndes, dolgos, kemény sorsának jó szokásait. Különbséget tudnak tenni, jó és rossz között, éhesek az új szépségekre, de nem felejtik el régi világuk szép hagyományait. Az az igazság: sok nyugodt, elégedett emberrel lehet találkozni a Körös-parti tanyákon; az idősebbek közül jónéhányan nem is akarnak másfajta sorsot. Bizony gyönyörű itt a tavasz, a nyár, az aranyfényű ősz, csak a tél nehéz. Bizony a tél nagyon nehéz. Talán, ha sose fújnának a hideg szelek, s nem borulna a földre a fagy, még sokáig állnának itt ezek a tanyák. Továbbhaladva elérjük azt a pontot, ahol a Sebes Körös találkozik a Kettős- Kőrössel. Itt ismét változik a táj. A folyó egykoron lemetszett kanyarulatai zegzugos vadvíz-országot alkotnak Gyomától Szarvasig. Gyomán működik az egyik leghíresebb és legősibb magyar nyomdaüzem, a Kner Nyomda. Nemes hagyományai korunkban éledtek újjá, csodaszép kiállítású könyveket nyomtatnak itt, a reneszánszra Sággal pompázik, ősszel égő színekkel ékeskedik, s még télen is, amikor meghal a természet, különös bája van. A zúzmarás ágú, egzotikus fák között mintha mesetájon járma az ember, fehér üveggé dermedt világban. A következő Körös-parti település Békésszentandrás, a szőnyeggyáráról híres. Sok országba exportálunk szentandrási szőttest, szőnyeget. A gyár tervezői, iparművészei magyar népi motívumokkal gazdagítják korunk szín- és formavilágát. De térjünk vissza ismét a folyóhoz. A békésszentandrási duzzasztómű több mint negyven esztendővel ezelőtt épült, tulajdonképpen a legelső magyar vízlépcsőnek számíthatjuk. A Körös vízhozamának szabályozására szolgál, egyik fő pillére a békési öntözőrendszereknek. Itt kell megjegyeznünk, hogy azokon a fekete földeken, ahol a gabonát öntözéssel termelik, a termésátlagok megduplázódnak, megháromszorozódnak. Ide tartozik még az is, hogy a kiskörei vízlépcső csatornái, a két nagykunsági főcsatorna Gyománál, illetve Békésszentandrás alatt a Körösbe torkollik. Ezzel a folyó vízhozama megemelkedik majd, még egyenletesebbé válik, így ismét hatalmas Gyerekek az új mezőberényi óvodában MTI — Benkő Imre (elvétele az öntözés lényeges szerepet játszik. A békési, gyomai, és békésszentandrási zsilipek működése nélkül az a csatornarendszer, amely behálózza a dúsan termő fekete földeket, nem épülhetett volna meg. Mezőberény — Békés — Bélmegyer háromszögében tanyavilág terül el; a folyót itt galériaerdők övezik, érintetlen a táj, s sokféle szempontból érintetlenek az itt élő emberek is. Az utak őszi-téli időben megdagadnak: a sár, a hó elborít mindent, közlekedni csak a gátkoronákon lehet. Ezt az elzártságot főként a fiatalok tűrik nehezen. A környező nagyobb településeken kollégiumok működnek, lehetővé téve, hogy a tanyai gyerekek normális, korszerű körülmények között tanuljanak, tehetségük ne enyésszen el az irdatlan sárban, a szép, álmosító csendben. Különösek ezek a tanyasi gyerekek, őszintébbek, nyíltabbak a megszokottnál, s valamiképpen szerényebbek is. Sok nemes emberi tulajdonság szunnyad bennük: méltóság, kitartás, tudásszomj — az elzártság, amelyről az előbb beszéltünk, megvédte őket a modern kor bizonyos értelemben sivárító érintésétől. Mondhatnánk úgy, új nejellemző műgonddal és szakértelemmel. Szarvas fölött ismét kacskaringós hurkokat vet a folyó; holt ágak, morotvák serege övezi az eleven vizet. Hihetetlenül csöndes rejtekek találhatók itt, sűrű nádasok, csodás, sima víztükrök, ahol alkonyaikor rabol a bálin, a süllő, s burványokat vet a zsákmány után kószáló csuka. A mozdulatlan vizű holt ágak a fagy első érintésére befagynak, s oly tiszták, hogy a vastag jégpáncél alatt látni lehet a ragadozó halak testének villanását, a törpeharcsák sárgabajuszos fejét. Kitűnően lehet itt léken át csukára horgászni; ezekből a vizekből kerül a főváros vásárcsarnokainak pultjára sokfajta nemes hal, elsősorban harcsa, süllő és csuka. Egy holtág egészen Szarvas belterületéig nyúlik, és sajátos hangulatot ad ennék a településnek. A víz itt a mindennapi élet ünnepi eleme, öröme a nyárnak és a télnek. Szarvas határában van az ország egyik legszebb növónykertje, arborétuma, a Pepi-kert. Sok holdon állnak a különleges fák, ritka bokrok, idegenből ideszármazott füvek. Ez a hatalmas kert tavasszal és nyáron paradicsomi bujaterületek juthatnak öntözővízhez ezen a tájon. Otthonmaradók Mikor kíváncsiak vagyunk egy-egy tájegység jellegére, az ott élő emberek sorsára, helyesen teszszük, ha egy alapvető statisztikai adatot veszünk szemügyre. Ugyanis van egy szám, amely kifejezi a vonzást és taszítást, egy szám, amely az élet hangulatát árasztja. Ez a szám a népesség áramlására vonatkozik. Nyilvánvaló, hogy a dinamikusan fejlődő vidékek munka- és kereseti lehetőségeikkel, kedvező egészségügyi és kultúrális viszonyaikkal vonzást gyakorolnak más, környező vidékek lakosságára. Ez a vonzás épp olyan megváltoztathatatlan törvény, mint a gravitáció. Ha pedig valahonnan sokan vándorolnak el, bizonyosra vehetjük, hogy azon a területen a fejlődés lelassult. Az 1960-as évek első felében évente átlagosan 5300 ember költözött el a megyéből. Ez annyit jelent, hogy az ország más vidékei több munkalehetőséget, jobb körülményeket, kitárultabb sorsot ígértek, mint a viharsarki táj. Esztendőnként ezer emberből 58 útrakelt, hogy másutt keressen új otthont, új életet magának. Sok ez, nagyon sok, bárhonnan nézzük is. E vándorlási kényszer gyökerei a távoli múltba nyúlnak vissza. Közismert, az irodalomban és a szociológiában számtalanszor rögzített tény, hogy a békési kubikusok, aratók, zsellérek „bandákban” járták az országot egykoron; bármely nagy építkezésnél, ahol erős izmok, kitartó inak szükségeltettek, megjelent a viharsarki földmunkás nép. A „bandák” vándorolva keresték a munkát és a kenyeret. Mindennek a magyarázata nyilvánvaló volt: Békés megyében alig-alig akadt munkalehetőség, a nagybirtokokon istentelen körülmények között éltek a sokgyermekes cselédek; ipar pedig ezen a tájon, a szó szoros értelmében, nem létezett A felszabadulás után másfajta vándorlás vette kezdetét. Akik egyszer útra keltek, azok közül sokan nem tértek vissza, az ország más vidékein telepedtek le, ott formálták, ott alakították sorsukat. A népességvándorlás adatai azt bizonyítják, hogy Békés megyében a hatvanas évek közepéig a helyzet lényegében nem változott; kevés volt a munkaalkalom, szerények a kereseti lehetőségek. 1966-tól kezdve a népesség nagyarányú elvándorlása fokozatosan mérséklődött, majd a hetvenes évektől szinte megszűnt. A lakosság számszerű fogyatkozása ettől az időtől kezdve a falvakra korlátozódik, azt mondhatjuk, hogy manapság a vándorlás a megye határai közé szorult. Mit jelent ez? Nyilvánvalóan azt, hogy Békés fölzárkózott az országhoz, munka, szociális, egészségügyi, lakás és kultúrális viszonyait tekintve. A hetvenes évek elejétől — esztendőnként — a megye nehéziparának termelése hét, a könnyűiparé hat, az élelmiszeriparé nyolc, az egyéb iparé 16 százalékkal növekedett. Számos olyan ipari termék gyártását kezdték meg a megyében, amelyet ezelőtt egyáltalán nem termeltek, többek között: síküveget, hőszigetelő ablaküveget, ipariláncot, vákuumszivattyút, vetőgépet, mezőgazdasági szárítóberendezéseket, teherszállító pótkocsit, fúróberendezéseket, kőolaj, földgáz és vízkutakhoz. A megye iparában közel hatvanezer ember dolgozik, a férfiak foglalkoztatása teljesnek mondható, a nők foglalkoztatása pedig közeledik a teljességhez. Az elmúlt öt esztendőben közel ötmilliárd forintot fordítottak az ipar fejlesztésére, a fő súlyt a munkaigényes iparágakra helyezve. Ezzel egyidőben a mezőgazdaság is rohamos fejlődésnek indult. A termelt javak összessége az elmúlt esztendőkben közel harminc százalékkal meghaladta a hetvenes évek átlagát. Vessünk egy pillantást a termésátlagokra, összehasonlítva a hatvanas évek közepének adatait az 1973- as év adataival. A búza termésátlaga 25 mázsáról 34.6 mázsára, a rizsé 21,5 mázsáról 25,4 mázsára, a kukoricáé 35,8 mázsáról 47.6 mázsára nőtt. A hetvenes évek elején kezdték meg Békés megyében a szántóföldi növénytermelési rendszerek szervezését. Elsőként a kukoricatermelési rendszerek kidolgozására és alkalmazására került sor. Aztán elkezdték a rizs, cukorrépa, napraforgó, szója, lucerna zártrendszerű termelését. A mezőgazdasági nagyüzemek ebben az időszakban hozták létre a szakosított állattenyésztő telepek többségét. Jelenleg a békési állami gazdaságokban 12 szakosított szarvasmarha és hét szakosított sertéstelep, a termelőiszövetkezetekben 14 szarvasmarha, 23 sertés, két tyúktojástermelő és jércenevelő és pulykahizlaló szakosító telep működik. Egy lényeges adat: a sertésállomány az elmúlt négy esztendőben 727 ezerről egymillió 106 ezerre nőtt. Mindez természetesen kedvezően hatott az emberek munka és kereseti viszonyaira. Így ért véget Békés megyében az elvándorlás. Manapság a békésiek már odahaza is megtalálhatják a korszerű, szép élet lehetőségeit. Az épülő Békés MTI — Vigovszki Ferenc felvételei A helyreállított gyulai vár MTI — Bajkor József felvétele
