Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-12-18 / 26. szám
tyűből egyébként a legkiválóbb levelespogácsa készíthető!) Az igazi ínyenc azonban nem veszi meg az első, kezébe kerülő jószágot. Itt is, ott is megnézi, hármat, négyet megmustrál, hogy azután saját kezének tapintásával győződjék meg választásának helyességéről. Ha az áldozat már a szatyor fenekére csusszant, kezdődhet a zöldségek öszszeválogatása, és a levestésztának való vékonymetélt beszerzése. Hosszú töprengés előzi meg a megfelelő köretek kiválasztását, hiszen a burgonyán kívül, így karácsony tájt, legtöbb már csak fagyasztva szerezhető be. Az étkezésekhez nélkülözhetetlen saláták a jó háziasszonynak nem okoznak gondot. Már a nyári gyümölcsbefőzések alkalmával megtölti befőttesüvegeit zölddióval, áfonyával és természetesen szilvával. Tudván, ezek nélkül tálalni sem érdemes a sülteket. Bár még az ünnepi falatok beszerzésének az elején tartunk, delet jelez a harangszó, s felmerül a sütemény kérdése ... Igen. hát ezt végképp nem lehet elhamarkodni. A diós és a mákos beigli a gyerekek kedvence, ezt sütni kell mindenféleképpen. Kapros túrósbélest pedig már régen ettünk, és ez el is dönti, mi kerül majd az asztalra. Most már csak az a kérdés, kapható-e kapor? Azt pedig csak a savanyúkáposzta árusak tartanak, akiknél a hosszúra metélt, friss tök is kapható. A káposztások felől pedig kovászosuborka illatok terjengenek, összeházasodva a szomszédos disznótoros áruda sülthurka-kolbász könnyedén lebegő illatfelhőjével. Gondolom, sejti az olvasó, ezt egészséges ember éhomra nehezen bírja ki... Ezért amíg feleségem savanyú káposztát, uborkát és kaprot vásárol, én a hurkás bódéhoz ballagok. Két szép, vastagra püffedt illatos májashurkát veszek, ropogós rozskenyérrel, és egy marék nyers káposztával. Tízórai helyett... Teli hassal már kezd kialakulni az ünnepi étrend gerince. Ráadásul hosszú távon kell „menetrendet” készítenünk: karácsony, szilveszter, újév... Most a csarnok emeletére tartunk, ahol az őstermelők, a „kofák” tanyáznak. Itt olyan élőcsirkét lehet vásárolni, amelyik a ház körül csipegetett. Ennek jobb ízű a húsa, mint amit a gazdaságok üzletei árulnak, legalábbis így mondják. Ára ugyan valamivel magasabb, de vonat indulás előtt az asszonyságok is eresztenek az árból, csak ki kell várni. A legszebb, fényesre suvikszolt jonatán almákat a kiskereskedőknél vettük. Noha még nem vásároltunk másfajta gyümölcsöket, kenyeret és tízórait sem a hétre, már megteltek kosaraink. Ezért amíg egyikünk a kenyerespult elé nyomakodik, másikunk a gépkocsi poggyásztartójába üríti a kosarak tartalmát. (A világon sehol sem sütnek olyan ízletes, ropogós kenyeret, mint nálunk. Persze, ennek az igazságnak része az is: nem mindig, mert alkalmasint kevésbé sikerül...) Az úgynevezett hideg ételek vásárlásakor a bőség zavarába kerülünk, hiszen nem lehet az egész csarnokot hazahordani: az enyhén borsozott kenőmájas, a fokhagymás abáltszalonna, a jó ízléssel fűszerezett disznófejhús, és a bácskai májas éppen úgy nem hiányozhat a frizsiderből, mint a szalámi, a füstölt tarja, a vékonyra szeletelt omlós gépsonka, vagy a füstölt szárazkolbász. Ezeket pedig A pesti háziasszonyok szerint a háztáji tojás értékesebb, mert szalmába tojja a tyúk ... A halászlében elfőzött apróhal teszi jó sűrűvé a levest A gyerekkocsi a későbbiekben majd jó szolgálatot tesz az ünnepi .harapnivaló” elszállításában Azt tartják a külföldiek, hogy sokat esznek a magyarok. Tapasztalataim szerint azonban sem az olaszok — sokféle tésztájukból — sem a franciák kitűnő előételeikből — nem tesznek kevesebbet az ünnepi asztalra, mint mi. A kínai szakácsok harminc fogásos remekműveiről már ne is beszéljünk! Ehhez képest mi magyarok csak eszünk, némileg pontosítva: jókat eszünk ... Mindez azzal kezdődik, hogy az ember kora délelőtt szatyrokkal felszerelve elmegy a vásárcsarnokba, nézegeti az árut, magába szívja a különböző „gondolatébresztő” illatokat és szagokat. A bevásárlás már az étkezés szertartásának első, áhítatot követelő lépcsőfoka. Válogatni a különböző húsok között, külön élmény: egybensültnek sertéskaraj (füstölt kolbásszal bélelve), netán töltött húsnak való szép darab comb, vagy legyen inkább körömpörkölt, főtt krumplival? Köröm persze mindenképpen szükségeltetik a kocsonyába, hiszen attól kapja utánozhatatlanul finom ízét. Szakavatott ujjakkal kell nyomogatni a kacsát, hogy mekkora a mája, nemcsak a töpörtyűnek való hája vastagabb-e a kelleténél. (Amely töpör-Dél előtti forgalom a Vásárcsarnokban a „tájegységi” boltokban célszerű beszerezni. A krémszerű, bélbe töltött kenőmájast a gödöllőiek, a kevés zsiradékot tartalmazó disznósajtot és a szárazkolbászt a gyulaiak, az enyhén fokhagymás, mértékkel paprikázott abáltszalonnát pedig, a kecskemétiek készítik a legjobban. Némi időráfordítást igényel ugyan, amíg az ember mindenhol sorra kerül, de az ízek bőségesen kárpótolnak. Ilyenkor azt sem bánja az ember, ha egy nap szabadsága rámegy a vásárlásra. Hazaérve háromszor fordulok, mire mindent felszállítok a lifttel az emeletre. Feleségem, miközben hozzálát a főzéshez, pénzt nyom a gyerek markába, szaladjon le tejért, vajért, sajtért, mert nyomban zárnak az üzleték, és ezeket elfelejtettünk venni. Most aztán két álló napig ünnepi sütés-főzés következik. De megígértem az aszszonynak, vasárnap pihenhet, elviszem a családot ebédelni egy óbudai kiskocsmába, ugyanis ott főzik a legjobb halászlét... Lintner Sándor A leggyakoribb pesti mondás itt naponta többször is Ezen a pulton jól szétnéztünk, de babérlevelet nem találtunk a fűszer-zöldség kínálatban A jó vevő mindig válogat elhangzik: „Lehet pár dekával több?” Gábor Viktor felvételei 7
