Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-11-06 / 23. szám
1 MM A Békevárosi lakótelep ledkezett meg az évfordulóról. Nyilván megünnepelték a Vasműnek abban a részlegében, ahol az első acélt csapolták, ha ugyan nem nyelte el azt az acélöntő műhelyt a dinamikusan fejlődő óriás. Mert a Vasmű álandóan bővül, talán Borovszky Ambrus, a már nyugalomba vonult alapitó vezérigazgató sem tudná fejből megmondani, hány hektáron terül el, hány ezer embert foglalkoztat, pedig a nyugállományú vezér, a „vasember”, igazán az első kapavágás óta itt van. lévén kezdetben az építkezés kormánybiztosa, s csak később első ember a Dunai Vasműben. De most nem a számok a fontosak. A munkásosztály nagy novemberi ünnepnapján megfelelő módon megemlékeznek a szocialista világ fiatal óriásáról, a Duna magyarországi középszakasza partján épült Dunai Vasműről, amelynek tágas csarnokaiban huszonöt éve kezdték el dohogni a gépek. A város és a Vasmű között immár magasra nőtt, s a lombhullás őszi állapotában is megkapó erdősáv is huszonöt éves, az első lakóházak is huszonöt évesek, tobzódhatunk a jubileumokban. A látogatót a második — vagy kettős? — évforduló időszakában a városlakók érdeklik, egy egészen fiatal emberi település életritmusa, a már kivehető s különböző módszerékkel megörökített hagyománya, amely összefügg a Vasművel. E hagyományok közt az a legszebb, amelyet így fogalmaznak meg Dunaújvárosban : — Nálunk vannak családok, amelyeknek a tagjai három-négy üzemben dolgoznak. Olyan család nincs, amelynek egyetlen tagja sem dolgozik üzemben. Talán ez a meghatározás a magyarázata annak a jelenségnek, hogy Dunaújvárosban egyszerű szemrevételezéssel nem lehet megállapítani, ki kicsoda, milyen munkát végez. Az „összkomfortos” művelődési háziban, az audiovizuális nyelvoktató laboratóriumban a fiatal mérnök mellett fiatal szakmunkás tanul angolul, a szálló presszójában vitatkozó hosszúhajú fiatalember nem beat-muzsikus, hanem az egyik művészlakás gazdája. Foglalkozások és hivatások rétegződnek egymásra észrevétlenül, s itt mindenkinek valami köze van a vashoz, akár a papírgyári művezetőnek, akár a fehérneműgyárban a varrónőnek. — Ki a legfontosabb személyiség Dunaújvárosban? — tette fel a kérdést a látogató a városi tanács egyik vezetőjének, aki mosolyogva válaszolt: — Többen vannak. És általában tíz éven aluliak — a gyerekek... És ebben látom a szocialista város legsajátosabb vonását. Egy fiatal város rövid múltjára támaszkodva, a jelen megái lapodottságában a jövőért él és dolgozik. Baróti Géza »• Kiss István szobrászművésznek a város jubileumára készített szobra Kombájn a Vasmű szomszédságában. Lent: A feltárt római kori lakóépület maradványai az új magasépiletek tövében V■v t
