Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-11-06 / 23. szám
A hatalmas kémények mellett szerényen húzódik meg az egy emeletes épület, az Ózdi Kohászati Üzemek főkapuja Agyközpont az Ózdi Kohászati Üzemek legfiatalabb üzemében, a Rúd- és Drót hengersoron, innen irányítják és televíziós monitorokon ellenőrzik az automata hengersort A városközpontban nemrég felépült az új ABC áruház. Lent: Az Ózdi Kohász Szálló Székely Iván felvételei fi* %L üLtftfíü i ff H'? f 1 ü &11 H181 H __ f-'" fOT ? :y il8| w _üf A hatvanas évek elején egy mosolyt keltő — a tények ismeretében inkább szomorú — anekdota járt szájról szájra özdon. Az egyik alföldi faluból származó fiatal segédmunkást a következő hírrel fogadta a barátja: „Hallottad! Louis Armstrong a Népstadionban fog játszani!” Az ifjú titán nem késett a válasszal: „Hát az is csapat! Azt még a Fradi is megveri!” Miért írtuk le a fenti történetet? A válasz egyszerű: a hatvanas évek elején szinte népvándorlás indult meg faluról az ipari üzemekbe. Nagyon sokan otthagyták a földet, és a biztos megélhetést nyújtó gyárakban helyezkedtek el. Mivel szakmai képesítésük nem volt, csak segédmunkási munkakörben tudták foglalkoztatni őket Az Ózdi Kohászati Üzemekbe is százával jelentkeztek a „bevándorlók”, nagy részük Szabolcs-Szatmár és Hajdú-Bihar megyéből. Az amúgy is túlzsúfolt város nem volt felkészülve fogadásukra, nem voltak meg a „városi emberré váláshoz” szükséges körülmények. Tizenöt év eltelte után végigmenve a városon, nyomát sem leljük a régi, füstös, kormos, ércszínű munkástelepeknek; a düledező Gyújtó-sorra csak néhány lebontásra ítélt épület emlékeztet; helyettük modern, házgyári elemekből épült épületóriások állnak; a környező dombokon új családi házak sorakoznak. A rossz emlékű „Kapca” italbolt helyén felépült a szőlgáltatóház, amelyben OTP-iroda és IBUSZ- kirendeltség is helyet kapott. A bolyki elágazást pedig alig lehet megtalálni mert elrejti a több mint 360 családnak otthoni adó szalagház. Bármerre nézünk, megannyi változás — variációk egy nagyvárosi témára! — Újak a házak, újak a gépek és mások az emberek! — mutat körbe Kiss József rúd- és drótsori hengerész, a „nagy változások” tanúja. — Szemem előtt serdült érett korú felnőtté a város, a gyár! — Ezek szerint ismerte a régi várost is? — Csak részben. Falusi származású vagyok, úgy letten munkás. 1958-ban Tiszacsegéről jöttem Ózdra. — Hogyan jutott eszébe Tiszacsegéről Ózdra jönni? — Mindig szerettem a gépeket. Farkaslyukon élt egy rokonom, aki látva műszaki érdeklődésemet, ajánlotta, hogy menjek Ózdra. Lakatos szerettem volna lenni, de túljelentkezés miatt nem vettek fel. Ezért elfogadtam az iskola ajánlatát, és beiratkoztam hengerésztanulónak. Kiss József annak rendje és módja szerint elvégezte az ipari iskolát, és mint hengerész munkába állt a trió hengersoron. Közben szabad idejében sportolt és olvasott. Saját szavaival élve „ronggyá olvasta a könyvtárak könyveit.” Mustos János, az Ózdi Kohászati Üzemek Személyzeti Főosztályának vezetője, a Vállalati Ifjúsági Tanács titkára: „Tizenöt évvel ezelőtt a vállalatvezetés megelégedett azzal, hogy az emberek bejárnak dolgozni. Aztán rájöttünk arra, hogy az emberekkel, különösen a fiatalokkal törődni is kell, ha meg akarjuk tartani őket. Első lépésként szerződést kötöttünk az ifjúsági szervezettel, s ez magában foglalta a fiatalok oktatási, munkahelyi, továbbképzési, kulturális, szociális és sportlehetőségeit. Rögzítettük az előléptetésekkel kapcsolatos elveket is. Második lépésként létrehoztuk a Vállalati Ifjúsági Tanácsot, amelynek tagjai az Ózdi Kohászati Üzemek felelős vezetői és a fiatalok képviselői. Ez a bizottság koordinálja az ifjúság körében végzendő tevékenységet, jaixislattételi joga van a vállalatvezetésnél. Ma már a vállalat vezetői messzemenően igényt tartanak a fiatalok munkájára, bevonják őket döntéseikbe és kikérik véleményüket.” — Aztán hirtelen megindult valami! — emlékezik vissza Kiss József. — Egyre többször kérdezték meg a gyár vezetői közül: hogy élünk, mint élünk? Gombamódra szaporodtak a házak a Béke-telepen, egyre több munkatársam lett boldog lakástulajdonos. Megkezdődött a város átlényegülése. — ... és hogyan alakult Kiss József triósori előhengerész élete? — Nálam is változás történt! Mint minden fiatal, én is udvarolni kezdtem. Megakadt a szemem egy szép centeri lányon, és járni kezdtem utána. Aztán ... már ketten laktunk albérletben, sőt, nemsokára hárman, mert megszületett a fiam. — Nem kértek segítséget a gyártól? — De kértünk... és kaptunk is! Nézze — mutat ki az ablakon a város északi része felé —, ott a Kerekhegyen 'kezdtem el építkezni. A gyár segítségképpen 25 000 forint kamatmentes kölcsönt adott, kedvezményes áron építőanyagot, betonkeverőt, gépkocsit a szállításhoz, és még sok mindent... Elképzelésemet lerajzoltam, és annak alapján tervezték meg a mérnökök a családi házat. 1973-ban elkészült a két szoba, konyha, fürdőszoba, főzőfülke, veranda és éléskamra, a „csodapalota”... Közben a kislányom is megszületett, és most már négy boldog lakosa van az otthonunknak. Mustos János: „A fiatalokat nemcsak a gyáron belül becsüljük meg, hanem a magánéletben is igyekszünk törődni velük. Sok segítséget adunk lakásgondjaik megoldásához is. Csak néhány számadat: 1971 és 1975 között az Ózdi Kohászati Üzem 437 lakást kapott, ebből 308 harminc éven aluli fiataloknak jutott. Egymillió forintos költséggel létrehoztuk a Munkásifjúsági Klubot. Érdeklődési körüknek megfelelően széles körű programot kapnak a disc-jockey-től a csillagászati előadásig. Nagy népszerűségnek örvend az évente 150 fővel működő Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa, itt kibontakozhat a fiatal szakemberek tehetsége. Szakdolgozatokat készítenek, amelyekből újításként nagyon sok meg is valósul az üzemekben. Hatalmas sikert aratott az Alkotó Ifjúság Pályázat. Sok pályaművet vettünk meg, néhányat érdemesnek tartottunk a megvalósításra. — Tudja miért a Kerekhegyre építkeztem? — vált hirtelen más témára Kiss József. __ 777 — Sokáig ott laktunk albérletben, és megtetszett a táj. Aztán meg akartam mutatni, hogy a magam erejéből és a társadalom segítségével, én is viszem valamire. — Nem vágyik vissza Tiszacsegére? — Tiszacsege már csak gyerekkori emlék. Igaz nagyszüleim még ott laknak. Én itt nőttem fel ózd on, itt váltam emberré, ezer szál köt ide. Ózdinak érzem magam... — Megérte a fáradságot? — Meg! A fiam és a lányom már nem fogja ismerni a poros, kormos albérletekkel telített Ózdot. ók már szép, modem iparvárosban nőnek fel... — Hirtelen órájára néz, és bocsánatkérően széttárja a karját: — Elnézést, de mennem kell! Tudja, németórára viszem a fiamat. — Még egy utolsó kérdés: tudja, hogy ki volt Louis Armstrong? Értetlenül néz rám, nem érti, miért kérdezek ilyent. De azért válaszol: — Amerikai dzsesszénekes. 1965-ben a Népstadionban is adott koncertet. Otthon sok hanglemezem van tőle. Modern városközpont, modem lakások, modem életforma. A hengerész, az olvasztár, a villanyszerelő, a segédmunkás nyelvekre taníttatja a gyermekét; színházba, moziba, múzeumba jár, otthon Louis Armstrongot, Bartók Bélát, Liszt Ferencet, Erkel-operát hallgat; gépkocsit, színes televíziót vásárol. Megannyi változás — tizenöt év alatt. Hofmann Péter
