Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-11-06 / 23. szám
I Magyarok Eszak-Amerikában IX. A SPRINGFIELDI HŐS Az amerikai polgárháború magyar hőseinek bemutatása során külön fejezetet szentelünk Zágonyi Károlynak, akinek neve a springfieldi hősként szerepel a polgárháború történetében. Zágonyi Károly Szatmáron született 1824-ben. A magyar szabadságharc alatt főhadnagyi rangban harcol Bem tábornok erdélyi hadtestében. A krónika följegyzi, hogy élete kockáztatásával kétszer mentette meg szeretett tábornoka életét. Hosszú osztrák fogság után kerül török földre, majd innen Angliába, végül 1851-ben az Egyesült Államokba. Szobafestőként, később Bostonban lovaglómesterként dolgozik. 1861 áprilisában, amikor kitör a polgárháború, rögtön katonának jelentkezik. Először New York államban ajánlkozik lovassági tisztnek. Mivel szolgálatait nem fogadják el. Missouriba utazik, ahol Asbóith tábornok ajánlatára Frémont tábornok őrnaggyá nevezi ki, s megbízza a személye körüli testőrség megszervezésével. A demokratikus érzelmű amerikaiak nem rokonszenveznek azzal, hogy Frémont testőrséget szervez, s a későbbiekben is akadályozzák az egység működését. Zágonyi igen rövid idő alatt megszervezi a négy szakaszból álló 160 fős testőrséget. Zágonyi barátja Danes Lajos, azt írta, hogy a springfieldi lovasrohammal csapata életrevalóságát akarta bizonyítani Zágonyi. A testőrségben rajta kívül még egy magyar szolgál: Majthényi Tivadar, hadnagyi rangban. A missouri Green megye fővárosában, a stratégiai jelentőségű Springfieldben egy 1900 főnyi déli sereg állomásozik. Frémont tábornok abban a hiszemben ad parancsot a Zágonyi vezette testőrcsapatnak Springfield megtámadására, hogy ott csupán 300 déli katona tartózkodik. Miután megtudja az igazságot, visszavonja parancsát, de Zágonyi kérésére ismét jóváhagyja. Ezután a százhatvan főnyi testőrség rajtaüt a több mint tízszeres túlerőben levő ellenségen. A roham teljes sikerrel jár, a várost elfoglalják. Zágonyiék tizenhat embert veszítenek, a déliek közül azonban száznegyven katonát érhalálos kardcsapás. A győzelem Zágony.i Károlyt Amerika nemzeti hősévé avatja. Nemcsak az újságok írnak róla, számos költő és író is megörökíti hőstettét; például George H. Boker, a polgárháború egyik ismert poétája, későbbi szentpétervári követ ír „Zagonyi” címmel költeményt. Különös jelentőséget ad Zágonyi győzelmes „halállovaglásának”, hogy a polgárháború kezdeti szakaszában történt, 1861 végén, amikor is többnyire a déliek érték el katonai sikereket. Springfield bravúros bevétele lelkesítőén hatott az egész északi seregre. A Frémont testőrség érdemeit azonban hivatalosan nem ismerik el, sőt Springfield elfoglalása után alig egy héttel feloszlatják az egységet. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy Frémontot nem kedvelik Washingtonban: a legközelebbi elnökválasztásra gondolva tartanak tőle, mint az öt évZágonyi Károly ezredes, a springfieldi hős vei ezelőtti első republikánus párti el nökjelölttől. Zágonyi nem fogadja el az.ajánlatot, hogy szervezzen új lovasezredet. Csak 1862 tavaszán lép ismét aktív katonai szolgálatba, amikor az általa igen nagyra becsült Frémont tábornokot a Mountain Department élére nevezik ki. Ettől kezdve ezredesként szolgál Frémont mellett, mint a lovasság főnöke. A West Virginia-i harcokban újra kitünteti magát, de hamarosan viszszavonul a katonai szolgálattól; Frémont többi vezérkari tisztjével együtt 1863 elején kilép a hadsereg kötelékéből. A Frémont testőrség történetéről és Zágonyi „halállovaglásáról” legrészletesebben Jessie Benton Frémontnak. a Kertész Gábor (balról a második) egy tévéjátékban Kertész Gábor Budapesten tábornok feleségének könyvében olvashatunk, aki az 1864-ben írt könyv jövedelméből az elbocsátott katonák családjait kívánta segíteni. Maga Zágonyi is részletesen beszámolt Springfield elfoglalásáról, mégpedig 1862. április 24-én, egy kongresszusi kihallgatáson. A kongresszus ekkor bizottságot küldött ki a háború addigi menetének kivizsgálására. Zágonyi válaszolt a testőrséget, valamint a fölöttesét. Frémontot ért támadásokra, vádakra, gyanúsítgatásokra. A háború után Zágonyi üzletemberként tevékenykedett New Yorkban. Egy ideig a Magyar Egyesület elnöke volt. Élete további adatait és halála idejét nem jegyezték föl. B. I. Ritkán fordul elő, hogy az ember olyasvalakivel találkozik, akit ötven évnél régebben látott utoljára. Az a fiatal bonviván, aki egy éppen Orosházán állomásozó színtársulatban a „Bajadér" ékköves, fehér turbános, maharadzsáját játszotta, igazán nem sok ügyet vetett arra a néhány rajongó iskoláslányra akkor a nézőtéren. A színpadra nyújtott virágcsokrok közt volt egy szokatlan ajándék is: hatalmas kosár, amiből a színpadon hirtelen kárálással csirkepár repül ki. 'Ez volt az ajándéka egy jólmenő baromfikereskedésnek, amelynek főnöknője úgy látszik, szintén rajongott a színészért, ö viszont csak állt a színpadon, és kegyetlenül szégyellte magát. Es még valamire emlékszem ebből a maharadzsából. Arra, hogy ez az operett-figura ember volt; kesernyés és bölcs ember, akiről szerettem volna többet tudni, mint amennyi az operett-szövegkönyvében volt. — Igen. En is igy éreztem ezt — mondja a finom arcú, idősebb úr. akivel a Fészek Klubban ülök: Kertész Gábor hollywoodi színész. — Tulajdonképpen mindig szerettem volna egy kis kamaraszínházban okos és halk szerepeket játszani. De nem így alakult. Jóképű fiú voltam. Mégis, amikor kidobtak a sziniakadémiáról, öngyilkos akartam lenni, de épp aznap este be kellett valaki helyett ugra nőm — és olyan sikerem volt, hogy elhalasztottam a halált. Egymás után jöttek az operettek, a „Csókos aszszony", amiben először lehettem Honthy partnere Miskolcon. Aztán Pesten a Fővárosi Operettszínházban, a „Maya", Fényes Szabolcs nagysikerű operettje, majd a „Vígözvegy". Sikerem volt. Egyik operettszerepet kaptam a másik után. Akkoriban jött Pestre Deryl Zanuck, akit fényképről felismertem, amikor kijött a Filmgyárba. Nagyon öszszebarátkoztunk. — Amikor 1938-ban Mihály fivérem — aki akkoi már híres rendező volt — sürgönyözött, hogy hagyjunk itt mindent, és menjünk ki édesanyámmal, azonnal Zanuckra gbndoltam. Amikor kiértünk, csakugyan tőle kaptam az első szerződést. Fivérem nem akarta, hogy színész legyek, s netán „nevetségessé tegyem”. Tőle függetlenül kerültem először színpadra. Az igazi sikert csak a „Girl on the Via Flaminia" hozta meg, a háború után, amikor már voltam díszletmunkás, asztalos és segédrendezö is. Ez a darab az amerikaiak által megszállt Olaszországban játszódik, egy fiatal lányról szól, aki belesodródik a prostitúció látszatába. En egy öregedő szállodatulajdonos voltam, aki annyira ki van éhezve cigarettára, hogy még akkor is érte nyúl, ha nem őt kínálják. Ez a szinte önkéntelen gesztus hozta meg a nagy közönségsikert. — A Via Flaminia színpadi sikere után áthwtak a tévéhez. Először egy sorozatban játszottam, aztán egymás után jöttek a remek karakterszerepek. Miska fivérem történetesen egy szemorvos szerepében látott meg, véletlenül. Orvost játszottam, aki egy futballistának magyarázza el, mi is a glaukóma. Fivéremet megdöbbentette természetességem. Másnap ügynököm azzal fogadott, hogy vár a filmgyár rendezője, de nem mondta meg, hogy ki. Amikor beléptünk az irodába, hatalmas Íróasztal mögött ott ült Miska bátyám. Az ügynök odalépett, és színpadi gesztussal be-Magyar alkotók Bródy Imre, a kriptonlámpa feltalálója középiskolai tanári oklevelének megszerzése után az elméleti fizikában tüntette ki magát. Doktori értekezésében elsőnek számította ki az egyatomos gázok kémiai állandóját, kvantumelméleti alapon. Polgári iskolában tanított, majd rövid ideig tanársegéd a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Ezután két évig — 1920 és 1922 között — Born professzor közvetlen munkatársa Göttingenben, ahol szintén elméleti fizikával foglalkozott. Hazatérve az Egyesült Izzólámpa kutatólaboratóriumának munkatársa lett. Azt kezdte vizsgálni, hogy milyen tényezők és hogyan befolyásolják a wolframból készült izzószál párolgását. Ugyanis ennek sebessége határozza meg elsősorban a lámpa élettartamát. Rájött arra, hogy ha az addig használatos argon gáz helyett kriptont használnak töltőgázként. nagyban növelhető az izzó élettartama. A tömeggyártás előfeltételeként ki kellett dolgozni az igen drága kriptongáz olcsó, nagyüzemi előállítását. Ezt is ő oldotta meg munkatársaival Magyarországon épült fel a világ első olyan üzeme, ahol a levegőből állítottak első kriptongázt, olcsón, az izzólámpagyártáshoz szükséges mennyiségben. (Dr. Vajda Pál: Magyar Alkotók című könyve nyomán.) BRÓDY IMRE (1891-1945) 4
