Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-10-23 / 22. szám
Köszöntjük Háryt! Szombathelyen a Savaria Múzeumban az elmúlt hetekben rendezték meg a textilművészek idei kiállítását. A biennálén sok háromdimenziós tértextilt mutattak be. Alapc der, a szizál. Üj színfolt törpe-textil yaga a gyapjú, a kenkiállításon a külföldi Gecser Lujza: Hidak. Fonott szizál, 3X2X2 m. A Velemi Textilművészeti Alkotóműhelyben készfiit A kiállításon részt vevő japán művészek egy csoportja Preiser Klára: Maximális ruha. Ragasztott és Péreli Zsuzsa: Régiség. Varrott, szövött kollázs, selyembrokát, gyapjú varrott mozaik, sajátszövésfi anyagokból, kö- 180 X 180 cm. rül belül 3 négyzetméter „A Háry Jánossal született meg a legelső magyar népi daljáték. Így fog elkönyveltetnd századokról századokra a történelemben és a tankönyvekben ...” ötven esztendővel ezelőtt, 1926. október 16-án, Kodály Zoltán Háry János című daljátékának operaházi bemutatója után írta Molnár Antal zenetudós ezeket a sorokat Jóslata bevált. Garay János Obsitosának, a nagyabonyi kocsmában üldögélő s franciaországi hőstetteiről ártatlanul füllentő, a népi rigmus naivitásával mesélő kiszolgált harcosnak alakja ma is kedves ismerősünk. S Harsányt Zsolt és Paulini Béla szövegkönyvére írt és a néphagy ományból fogant Kodály-zene, fél évszázad után is gyönyörűséggel tölti el a hallgatót. Szabolcsi Bence a Zenei Szemlében annak idején így üdvözölte Háryt: „ ... A Kodály-zenének új arca van ebben a darabban, olyan birodalmát mutatja meg, melyet eddig nem ismertünk. Ki tudta róla, hogy ilyen' szívből tud nevetni, hogy a szeretete ily napfényes és melengető? De tele van új problémákkal is, a színpadi zene gondolataival s új lehetőségeivel. Kodály zenekara még sohasem volt olyan gazdag, mint első színpadi munkájában...” Pedig Háry zenéje ekkor még nem is volt teljes. Mert a bemutató után rendezett banketten, az Operaház igazgatójának köszöntésére Kodály így válaszolt: „...ön téved, ha azt hiszi, hogy a Háry készen van!” A nagyszabású szimfonikus nyitány (és a katonainduló) csak később, az első felújításon, 1928 januárjában hangzott fel először. Tomboló sikert aratott. Kodály ezzel a művével a modern zenekari muzsikának legmagasabb csúcsaira jutott. Hogy Kodály Háryja a zenei világ nemzetközi értéke lett, jelezték a külföldi bemutatók, a rádió- és televízióadások Európa - szerte és a tengeren túl. Háry bevonult Pozsonyba, a kölni operába és Aachenba, az olasz és a bécsi rádióba és a televízióba, Kolozsvárra és Bukarestbe, Nürnbergbe, Heidelbergbe és Münchenbe, Tartuba, Moszkvába, Helsinkibe és a New York-i Juilliard opera színpadára — hogy csak néhányat említsünk —■. A daljáték zenéjének hat részlete — mint Háry-szvit — a világ hangversenydobogóinak ismert zeneszáma. A budapesti operaházi és Erkel Színház-beli Háry előadásokon kívül a szegedi, debreceni, pécsi szabadtéri játékokon aratott (és arat) emlékezetes sikereket, előadták falusi műkedvelők és iskolásgyerekek, hanglemezeket, filmet is készítettek belőle, s bábelőadáson is járt legutóbb a Német Demokratikus Köztársaságban. A Háry itthoni, századik előadása 1954. június 26-án volt az Operaházban. A címszerepet dr. Palló Imre alakította, ugyanaz a művész, aki a premieren. Mást, jobbat, rátermettebbet el sem lehetett volna képzelni. „Zamatos beszédű dalia, aki szinte el is hiteti a nézővel a hihetetlen kalandokat Napoleon megleckéztetéséről és Mária Lujza meghódításáról ... csupa magyar ösztönösség, hetyke huszárság, tréfacsináló, kemény markú és vajszívű... Palló Háry Jánosában a magyar legény délcegsége, kelleme, bája, arany derűje, ötletessége, tisztasága testesül meg...” Így írtak Palló-Háryról a korabeli lapok. Ma nyolcvanöt éves. Alakja még mindig délceg, daliás. S ha feltűnik a margitszigeti sétányon, megfordulnak utána az emberek. Az Opera színpadától, amelyen több mint száz különböző operaszerepet ailapersze, hogy hangja ne váljon ki a többi közül. Kodály Zoltán művészetével egész életpályája öszszefonódott; a népzene szeretete ismeretségüktől fogva szoros kapoccsá vált. S bár Mascagni olasz stagionéjával 1925-ben belekerült az európai zenei élet vérkeringésébe — mint később is mindig —, hazatért, Aminthogy Háry is odahagyta a nyugati tornyokat itthoni, szegény, falusi tornyok hívására. „Az én gyökereim mélyen De hát hogyan is formálta meg a legendás obsitos alakját? — Felfogásomat fél évszázaddal ezelőtt az előadás utáni banketton pohárköszöntőmben a következőképpen mondtam el: „Mi, magyarok, általában olyan tehetségesek vagyunk, hogy nagy tettekre vagyunk hivatottak. A sors azonban csak ritkán adja meg a lehetőséget, hogy véghez vigyük mindazt, amire képességünkből telik: ezért sok mindent álmainkban élünk Egy régi felvétel: A fiatal Háry: dr. Palló Imre, és örzse: Nagy Izabella Vajda M. Pál felvétele Kodály Zoltán A 85 éves dr. Palló Imre átveszi a gyémánt diplomát Kovács Dénestől, a Zeneművészeti Főiskola rektorától Mezey Béla felvétele Szabó Marianne: Egy boszorka kesztyűje. Hímzés, 15 X 10 cm. Gábor Viktor felvételei kított — a Bánk bán után számára a legkedvesebb a Háry volt —, már visszavonult. Csak zsoltárokat énekel vasárnap délelőttönként a Torockó téri református templomban. Visszafogottan lenyúlnak a magyar földbe és állandónak nem tudnék elképzelni más földet... Saját hazámban akartam próféta lenni” — mondta egy évtized előtti rádiónyilatkozatában. át. Ürítem poharam a magyar jövőre, amelyben a sors megajándékoz majd azzal, hogy a nagy tetteket valóra válthassuk.” Így láttam és így igyekeztem játszani Háry Jánost. S hogy Kodály is így gondolta, mutatja az a néki dedikált fényképe, melyen ez áll: „A pótolhatatlan Hárynak.” Hernádi Magda * I
