Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1976-10-23 / 22. szám

03

d

a

m

n

K

Készült az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége megbízásából a Pedagógiai Munkabizottság gondozásában.

m

a

g

y

a

ru

l!

Összeállította:

Frittmann Lászlóné

Rajzolta:

Urai Erika

13. Madarak voltunk, földre szálltunk 14. Ugráljunk, mint a verebek

Édesapa a kertben dolgozik. Madáretetőt tesz az almafára, füvet nyír, összesöpri a száraz leveleket. Bori sárga levelet gyűjt, Zoli kergeti a madarakat. A munka után beszélgetnek a fákról.

— Rajzoljunk egy fát! — szól apa, és mutatja, hogy kell meghúzni a fa törzsének, ágainak vonalát.

— Itt áll egy fa! — és mutatja a rajzot.

— Ez egy kis ág — rajzol egy letört darabkát a fa mellé.

— Egy levél van az ágon — mondja, és a gyerekek is mondják vele.

— Hány fa áll itt? — kérdezi.

— Ejy— Hány ága van?

— Három — szól Bori.

— Hány levél van ezen az ágon?

— Ennyi — felel Zoli, és az újján mutatja az egyet.

— A fára madáretetőt tettünk a kis madaraknak. Rajzoljunk a fa ágára madárkákat.

— Ez egy kis madár! —

szól apa, és meghúzza a sárgamellénykéjű, feketesapkás kismadár vonalát.

— Hol van? — kérdezi Bori.

— Itt ül az ágon — felel apuka.

— Rajzoljunk még madarat, ide is, oda is! — kérik a gyerekek.

— Hány ül az ágon? — kérdezi apa.

— Kettő — válaszol Zoli. és az ujján is mutatja.

— Hány madárka szállt a földre?

— Három — sorolja Bo-Apa játékot tanít a gyermekeknek. Bori is, Zoli is madárka lesz a játékban.

— Száll a madár ■—

mondja apa, és karlengetve szaladnak a gyerekek.

— Énekel a madár! — szól apa és a gyerekek csiripelni kezdenek.

— Mit csiripel a madár? — kérdi Zoli.

Apa megtanít egy versikét a madarakról.

Madarak voltunk, földre szálltunk,

búzaszemet szedegettünk. Hány szemet ettél meg, te, meg te!

Apa magot szór az etetőre. Hamarosan észreveszi a magot egy kis fekete rigó. Köröz az etető felett, aztán rászáll.

— Az etetőn van egy madár! — szól apa, és beszélgetnek a madárról.

— Hol van a madár? — kérdezi Zoli.

— Ott, az etetőn.

— Ott repül egy másik is. Máris az etetőn van — mondja Bori.

— Mennyi madár! — kiált fel Zoli, és tapsol örömében. A rigók megriadnak, és elrepülnek.

— Száll a sok madár — mondja apa.

Édesapa képeskönyvet lapoz.

— Ezen a házon is van egy madár! — mutatja.

— A házon van a kémény.

— Mi van a házon?

— Kémény.

— A kéményen áll ez a

hosszúlábú madár — mondja apa.

— Így áll a gólya a kéményen, és felemeli az egyik lábát.

— Hogy áll a gólya? — kérdezi Bori.

— Fél lábon — mondja apa, és a gyerekek billegve próbálják ki a gólvaállást.

Az utcán verebeket látnak. Megállnak, nézik az apró csivitelőket.

— Az utcán sok a veréb

— mondja apa.

— Hol van még veréb?

— kérdezi Bori.

— A fán ül egy sereg veréb — mutat apa az egyik fára.

— Ott is van, az etetőn!

— veszi észre Bori.

— Ez meg itt ugrál egészen közel — hajol le apa egyhez, de a veréb továbbugrik.

— így ugrál a veréb, — mutatja apa, és a gyerekek utánozzák. (Páros lábbal, egyszerre)

Egy mondókával bíztatják egymást:

Ugráljunk, mint a verebek,

Rajta, gyerekek!

Készítsünk elő rajzolópapírt és színest a beszélik getéshez! Rajzoljunk egy fát, széles törzsűt, vas'**’ tag ágakkal. Az ágakra kerüljön néhány levél, de rajzoljunk hulló leveleket is. Helyezzük a lehullott sárga, vörös leveleket a fa alá egy kupacba.

Rajzolás közben beszélgessünk a gyermekkel. Nevezzük meg a tárgyat, mondassuk el a kicsivel is a tárgy nevét! Beszélhetünk a fa, a fatörzs jellegzetes tulajdonságáról. PL: Itt áll egy nagy fa, széles a törzse, vastag az ága. (Kérdezzük meg, fel tudna-e mászni rá!) Vagy rajzoljunk egy vékony kis fát, gyönge ágakkal, amit óvni kell a széltől. Győződjünk meg tudásáról, eszébe jut-e a képről a magyar szó, vagy a szó hallatán eszébe jut-e a jelentése. A részletrajzok (törzs, ág, levél; szárny, fej, csőr) megbeszélése után meséljünk a képről, színezzük ki szóval is, töltsük meg mélyebb tartalommal. A fenti képpel kapcsolatban beszélhetünk pl.: az őszről, a levelek hullásáról, a madarak vándorlásáról.

rendszerezésével kapcsolatban. A kivágott képeket külön borítékban vagy dobozkában gyűjtsük! Rajzoljunk az egyikre babát — ide helyezzük a testrészekre vonatkozó képeket, a másikra egy halat vagy egy csigát — ebbe kerüljenek az állatképek stb.

A képekről meséljen az ismerősöknek, rokonoknak, vagy a macinak és a hajasbabának.

*

% Segítségül vehetjük az újság ábráit, képeit, melyeket irányításunk mellett színeznek ki. Megbeszélünk minden részletet, amely a gyermek érdeklődésére számot tarthat, amivel gyarapszik magyar tudása. A képekről való mesélés közben a kisebbektől keveset várjunk, a nagyobbaktól életkor szerint egy kicsit többet.

Adjunk feladatot az újságképek kivágásával, gyűjtésével,

15. Agon ugrál, mint a veréb

Apa egy verebet hoz a kezében. A madárka gubbaszt, sír a tenyerében.

— Egyél! — biztatja Zolika.

— Itt van morzsa! — kínálja Bori.

— Mit csinál a kis veréb? — kérdezi apa.

— Eszik — felelnek a gyerekek.

— Mit eszik? — érdeklődik apa.

— Morzsát — mondja Bori.

— Éhes volt a veréb! — gondolja Bori.

A veréb evett, de mégis szomorkodik tovább.

— Igyál! — szól Bori a verébhez, és simogatja a tollát.

— Itt a víz! — kínálja Zoli.

— Mit csinál a madár?

— kérdezi apa.

— Iszik.

— Szomjas volt a veréb, azért szomorkodott.

A madár egyszer csak megmozdul.

— Itt a baj! — szólal meg apa, és a madár lábára mutat.

— Hol a baj? — kérdezik a gyerekek.

— Itt. Fáj a lába! — mondja apa, és mutatja a kicsi lábat. Kötszert, ragasztószalagot hoz, és beköti a madárka lábát.

A gyerekek segítenek apának. Egy dalt énekelnek a verébről.

Ágon ugrált a veréb

# A foglalkozások menetében gyakran szerepel a számlálás. A magyarul számlálás a beszédkészséget fejleszti, elősegíti. Eleinte csak megmutatja a kicsi, hogy hány szeme van, mi azonban minden esetben mondjuk el helyette a szóbeli választ is: két szeme van, két füle van, egy feje van, öt ujja van stb.

A fülecskét (a felelettel egy időben) gyöngén meghúzogatjuk, az orrocskát megnyomjuk, az ujjacskákat kinyitjukbecsukjuk. vagy verset, mondókát sorolunk rájuk, így fonódik össze a gyermekben a tárgy neve és képe, a megszámlált mennyiség neve és a játékos tevékenység.

Megrándult a lába. Uggyel-bajjal lejutott A fekete sárba.

Most sír a veréb,

Igen fáj a lába,

Nem jár az idén már Verébiskolába!

lás, a szökdelés fogalma összekapcsolódik a gólya és a veréb jellegzetes tulajdonságával, a mozdulat helyettesít egy sor kifejezést. Elég, ha annyit mondunk „Ugráljunk, mint a verebek!” és szökdelnek szaporán. Egy pillanat alatt váltanak, ha más ismerős állatnevet említünk.

WA nyelvi feladatot gyakran állatok mozgásá, nak és hangadásának utánzásával oldjuk meg. Utánozzuk a jellegzetes mozdulatot, a hangot, 3 tulajdonságot. Páros lábbal szökdelnek a gyerekek, ha a verebet utánozzák, guggoló helyzetből ugranak, ha a nyusziról beszélnek. Miákolnak a cicák helyett, brummognak a medvék nevében. A kisebbek egy-egy hangot, szótagot jegyeznek meg, ez helyettesítheti az állat (vagy személy) nevét. Mozdulattal, jellel „beszélnek” róla.

Később az állat tulajdonságát több szóval fejezik ki, a

nagyobbak megtanulják pl. azt is hogy, a gólva fél lábon álldogál, a veréb páros lábbal szökdeL A féllábon álldogá-A gyermekek beszédét mondókák tanításával 15 fejlesztjük. A mondókákat tapssal kísérjük, a * szótagokat beleszámoljuk a gyermek tenyerébe, rádoboljuk a kicsi hasára vagy térdére. Ezzel a tevékenységgel néha visszafogjuk a sebesen — ám helytelenül — beszélő apróságok tempóját, máskor meg sürgetjük, meghajtjuk a „zötyögő kocsit”. A mondókák egy-egy sorának ritmusát külön is hangsúlyozhatjuk. A ritmus mintájára más mondatot (azonos ritmusút), vagy más szöveget is mondhatunk. Ezzel a helyes hangsúlyozásra adunk példát, fülükbe játsszuk a magyar beszéd zenéjét.

11