Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-10-09 / 21. szám
BRUMMADZA MAGÁNYOS FENYŐ NAGY IMRE Nyolcvannégy éves korában elhunyt Nagy Imre romániai magyar festőművész. 1893-ban született Zsögödön. Csíkszeredán végezte a középiskolát, itt szerzett tanítói diplomát is. A Képzőművészeti Főiskolát Budapesten végezte 1920-ban. Műveiből önálló kiállításokat rendeztek Londonban, Zürichben, Marosvásárhelyen, Kolozsvárott, Brassóban, Nümbergben, Prágában, Berlinben. Róla nevezték el a marosvásárhelyi Nagy Imre Galériát és a zsögödi Nagy Imre Képtárat. SÜTŐ ANDRÁS 03 <X» Oly korán nem lehet bekopogtatni Zsögödön, hogy szembe ne permetezne friss, kaján mosolyával: — Nohát, felkelhettek az urak? Mert az ő színorgonája már megszólalt a hatalmas vásznakon. A fények hamarabb kelnek a napnál; talpon s „ecsetben” kell őket fogadni. Más emberfia még álmát fejtegeti, amikor 6 már számba vette új munkanapját. Méhei megkapták a napidíjukat, terepre szálltak. Cinkék, pintyek, sármányok már osztozkodnak a gyümölcsöskerten, s az első rigó is berepült Imre bácsi hívó füttyére. (Ez is tanulmány!) A rigóhívás tudományát idén magyarázta el nekem szalonkahúzáson. Én a bécsi szalonkahívó sípommal dicsekedtem; megnézte, s a hamisítványnak kijáró lenézéssel a hangjában azt mondta: — Ez is valami. De jobb, ha magad fütyülsz. Behívom a rigót tíz méterre. — Közelebb nem megy? — Nem. Egyetlen üteme van, amit ember el nem tanulhat. Ezzel védekezik. — Akkor úgy jártál te is a rigóval — mondom —, mint mi újságírók szoktunk teveled. Akárhogy füttyentgettem az újságírói kérdést, tíz méternél közelebb nem repülsz be. Beszélgetésfoszlányok rajzanak föl bennem: „Ennek a képnek mi a mondanivalója?” „Nyisd ki a szemed, ha eszed is van hozzá, még rájöhetsz.” „Imre bácsi, hogyan látod a fiatalRk problémáját?” „Bizakodva.” „Ennyi az egész?” „Dolgozni kell!” „És a korszerűség?” „Dolgozni kell.” Hát igen. A zsiráf nyaka sem nőtt volna meg, ha nem nyújtózkodik. „És a tehetség?” „Vagy van, vagy nincs, de magad sem hiszed, hogy a kész képességet örökölni lehet, ahogyan a szamár a füleit örökli.” „Püff neki, ebből nem lesz interjú.” „Nohát, akkor ne filozofáljunk.” „Azt az utasítást kaptam: mondj valamit arról, hogyan alakítottad ki a stílusodat?” „Türelemmel.” Ez hát a zsögödi korán kelés. Az öt- és tízéves tervek sorozata, már-már az időtlenség határáig nyúlva. Sajátos időérzékéről így vallott egyszer akaratlanul. Télidőben a kertjét mutogatta: — Itt van, látod, egy sor eper meg ribizli, amott holland tulipán, szép virág, igaz-e? Ha ugyan ismered a holland tulipánt... Mondom, hogy szép, de nem látom. Félméteres hó van. Hát azt majd elhordja a tavasz. De a virágok itt vannak, ö télen is látja a nyári virágait. „Ha én azt mondanám, hogy én nem látok el a tavaszig, letenném az ecsetet.” Ehhez persze erő és frisseség is kell az ő korában. Amiről egyszer azt mondta: „Én a ti szenvedélyeiteken, amelyek kikezdik a munkát, már ifjúkoromban átestem. A koránkelést, tisztelt uram, meg kell tanulni. Ha messze van a gyár, szerelj dudát a füledbe.” S kaján mosollyal meséli, hogy Móricz Zsigmond is nagy korán kelő volt, de Zsögödön alulmaradt a versenyben. Imre bácsi a hetedik évtized ablakából is oly fiatalon tekint a zsögödi látogatóra, mint aki elhesegette magától az időt. A hegyen szuszogva igyekszel utána, arra meg nem is igen vállalkozol, hogy a havason sílécen kövesd. — Álljunk csak meg: a sízés nem munka. — De! A téma nem repül be az ablakon. Mozogni kell cisztelt uram, a világban. A déli pal. csintasütésig, aminek ugyancsak szakértője, a világban való mozgásról folyik a szó. Ilyesfajta gondjai, útjai ragadtak meg emlékezetemben: 1. A helyi termelőszövetkezet nagyobb méretű gépesítésének gondja. Volt néhány mezőgazdasági gépe, azokat a köznek ajánlotta fel. 2. A helyi kőbánya munkásainak élete. Csak előtanulmányként kb. ezer rajzot készített. 3. Az erdő alján, a közelben, él egy fogolycsapat. Arra valamiképpen vigyázni kellene, hogy békében szaporodjék. Egyebek között irtani kell a szaporodókat. „A róka ellen kutyát kéne tartani, de ahhoz meg kellene házasodnom. Nem éri meg.” 4. S jövő gondja: a tervbe vefcfczsögödi művésztelep a fiatalok szánodra. Ha valaki a csiki tájat akarná festeni, tölthessen el itt néhány hetet vagy hónapot, „Az kevés! Legalább két-három esztendeig ismerkedjék a színekkel.” „Már megint dobálózol az évekkel. Csupán az ismerkedés két-három esztendő!” tJgy markol az időiig, mintha ezer esztendő lenne rábízva ... (A Kolozsvárott megjelenő Utunk című hetilap augusztus 27-i számából)OLVASÓ FÉRFI 10
