Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-10-09 / 21. szám
Készült az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége megbízásából a Pedagógiai Munkabizottság gondozásában összeállította: Frittmann Lászlóné Rajzolta: Urai Erika 10. Ki jön a házamba ? Bori és Zoli építőkockával játszik. Ügyesen illesztik egymáshoz az elemeket. Apa beszélget velük. 11. Én kis kertet kerteltem A gyermekek büszkén mutatják a csinos kis házakat az édesanyának. „Ezt én csináltam!” „Ezt meg én!” Anya a maradék kockákkal körberakja a házakat. 12. Nyisd ki kapud... Bori nézegeti a korongos dobozt. Forgatja a kezében, s egyszer csak elhelvezi a kertben. — Mi lesz ez? — Egy ház. — Mekkora lesz ez a ház? — Nagy. — Ki lakik benne? — Apa, anya, Zoli meg én — sorolja Bori. — Kész is van! — kiáltanak örömmel a gyerekek. — Mi lesz ez? — kérdezik egyszerre a gyerekek, — Egy kis kert — válaszol a mama. — Mit építsz a kockákból? — Kerítést. Ez fogja körül a kertet. Ide ültetünk virágokat — mondja anya, és tenyerével simítja a virágágyás helyét. — Minek ide ez a doboz? — kérdezi anyuka. — Ez a garázs — feleli Bori. — Hozom az autót, tegyük be a garázsba — mondja anyuka. — Beleteszem az autót a dobozba — szól Zoli, és elkéri a játékot a mamájától. Apa kezében van a házikó. Kérdezgeti a gyerekeket:Édesanya egy doboz színes korongot vesz elő. A kis autót a kapu elé állítják, és Zoli dudál: „Tütü”, majd elvesz egy kockát. — Hol van az ablak? — Itt — mutatja Zoli. — Hol megyünk be a házba? — Ott — és az ajtóra mutat Bori. — Mi ez? — kérdezi Zolit az apa. — Ez ablak, az ajtó — mondja a. kisfiú. — Miből legyen a virág? — Ez a korong éppen jó lesz! — mutatja anya. — Ez a piros lesz a rózsa. — Hová tegyem a pirosat? — kérdezi Bori. — A kerítés mellé körbe. — A kék olyan, mint a nefelejcs — mondja anyuka. — Hová ültessük a nefelejcset? — kérdi Bori. — A ház mellé, körbekörbe. — Kinyitom a kaput — szól Bori. — Nyitva van a kapu! — mondja a mama. Zoli betolja az autót. Megáll a garázs előtt. Kinyitja azt is, és betolja az autót, majd így szól: — Becsukom a kaput. — Én meg a garázst — mondja Bori. Apa az ablakhoz vezeti a gyerekeket. Kinéznek. A kert hamar tele lesz rózsával, nefelejccsel. Apa megjön az autóval. A kapu előtt áll, anya a kapu mögött. — Mi van ott? — mutat a szemben levő oldalra. — Egy nagy ház — feleli Bori. — Ki jön ott? — mutat a mamára. — Anyuka jön a házba. — Mit csinál? — Integet. Édesanya belép a szobába. Kérdezi a gyerekeket: — Ki jön az én házamba? — Én, én! — kiáltják, és szaladnak az édesapától a mamához. — Mit kerít körül a mama? — A kis kertet keríti. — Mit ültet Bori a kertbe? — Rózsát. — Hol nyílik a nefelejcs? — A ház mellett. — Hol áll apa az autóval? — A kapu előtt. — Mit csinál apa? — Kinyitja a kaput. — Mit kell még kinyitni apának? — A garázs ajtaját. Nagy az ég ab - la-ka, süt a hold éj - sza-ka. le - te-kint egy-ma-ga: a-lud-jál, kis ba-ba! (I.'smd Hold, hold, le- nyes lánc, fé - nyes ka - pu xár - ja. Nyisd ki ka - púd Gcr-gcly gaz-da, vá - mot a- dók rá- ja. Adjunk a kisgyermek kezébe építőkockát, építőelemet, gyufásdobozt, amiből egyszerű kis házat rakhat össze. Amíg rakosgatja, egymáshoz illesztgeti a téglákat, megtanulja a ház részeinek elnevezését. Például fal, oldal, lépcső, erkély, ajtó, ablak stb. Mutatjuk az ajtót, és megnevezzük. A gyermek utánoz bennünket. A ház oldalát, és a nagyobb felületeket tenyerünkkel simítjuk végig. Így mutatja a gyermek is. A kép házikójáról is megtaníthatjuk ezeket a fogalmakat. Körbehúzzuk ujjunkal a ház falát, a tetőt, és külön mindegyik részt megbeszéljük. A járni tanuló gyermekeket eképpen biztatjuk: „Ki jön a házamba?” Kitárt karral várjuk, hogy rövidebb-hosszabb távolságot leküzdve, hozzánk érjen a gyermek. Elkapjuk és felemeljük a magasba. Rajzoljunk a témához illő képet! Utat házakkal, házat kerttel, kerítéssel, esti képet a házunkkal. Közben kérdezzük meg, mi az, amit csinálunk; mi az, amit rajzolunk. A nagyobbak temperával vagy zsírkrétával készítsenek illusztrációt az altatódalhoz. A 15 X15 cm-nél nem nagyobb rajzpapírra tegyünk a temperából egy kevés sűrű masszát (fehéret, kéket, sárgát), amit vizes ecsettel vagy mutatóujjuk hegyével kennek szét a papíron. A fehér és a sötétkék temperából felhős, esti égbolt lesz, a sárga a kékkel keveredve füves rét színét adja meg. A festett felület gyorsan szárad, erre tetszés szerint kenhet holdat, csillagot, fehér házikót. A gyermek által készített festményt minden alkalommal vegyük elő a beszélgetéshez, ezzel vezessük be a daltanulást vagy a játszást. A „kert” és a „kerítés” fogalmának tanításakor kétféle mértékkel dolgozunk. Az egyik mérték a hosszúság, ezzel mérjük a kerítést. Ujjunkkal vonalat húzunk a ház köré, máskor árkot rajzolunk a homokba a vár körül, de pálcikákból is kirakhatjuk a kerítést. A kert területét a tenyerünkkel simítjuk végig kerítéstől kerítésig. Ujjmozgatással utánozzuk a kerítésen mászó kiscicát, a fűnyírógép mozgását. A gyermekdal éneklése közben eljátsszuk a szöveg jelentését! Térdünkre ültetjük a gyermeket, kezünkbe veszszük a tenyerét. Körbesimítjuk a kezét (zárt tenyerének határvonalát), és megbökdössük gyengéden a tenyere közepét. így utánozzuk a kerítés készítését és az ültetést. A szél fúvását kézlengetéssel, az esőveregetést tapsolással játsszuk le! A nagyobbak séta közben éneklik, és a „hu”-ra leguggolnak. Rakjunk ki virágot korongból! A rakosgatás célja lehet a virágnevek megismertetése (2—3 féle); szirmok számlálása (nefelejcs „5” sziromból, napraforgó „sok” sziromból áll). Megismerhetnek 1—2 színt is (például: világoskék, rózsaszín vagy kék, piros). A virág részeit is kirakhatjuk, ilyenkor többszínű korongra. zöldre, esetleg barnára is szükség van. A kirakott korongokat leragasztjuk vagy eltesszük használat után. Ha fél borsót ragasztunk sima felével egy kartonra, utólag festjük ecsettel megfelelő színűre. A garázs, a kapu és az ajtó kifejezéseket megtaníthatjuk a képről is (rámutatunk és megnevezzük), de olyan gyakran fordulnak elő környezetünkben, hogy inkább ezek használata közben ismertessük meg a nevüket. Mutassuk be az ajtó nyitását, csukását; a kilincs használatát, a kapu zárjának kezelését. Engedjük meg, sőt biztassuk a használatára, amíg kezelni nem tudja a kilincset, és nem beszél róla magyarul. A gyermekjátékokban kézfogással utánozzuk a kaput. A felemelt kar a nyitott kaput jelenti, a leeresztett kar a bezárt kapura emlékeztet. A kapun átbújunk, ha „nyitva”, és engedélyt kérünk az átmenésre, ha „zárva”. A dalban vámot, pénzt Ígérnek az áthaladásért, amit a gyerekek versmondással, énekléssel, bukfenccel stb.-vel helyettesíthetnek.
