Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-10-09 / 21. szám
Nyolcszázan a nemzet nevében TANÁCSKOZOTT A HAZAFIAS NÉPFRONT V „Nemzeti programunk a szocializmus és a béke” — ez a felirat fogadta a Hazafias Népfront VI. Kongresszusára érkezett küldötteket és vendégeket az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Háza kongresszusi termében. A széksorokban a magyar nép valamennyi rétegének képviselői foglaltak helyet: munkások, parasztok, művészek, értelmiségiek, a magyarországi egyházak vezetői. Az elnökségben megjelent Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Apró Antal, az Országgyűlés elnöke, Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára, dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek, prímás, a katolikus püspöki kar elnöke és Bartha Tibor, a tiszántúli református egyházkerület püspöke, a zsinati tanács lelkészi elnöke is. Az elnökségben foglaltak helyet a Hazafias Népfront vezetői: Kállai Gyula elnök és Sarlós István főtitkár, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagjai, valamint a meghívott külföldi delegációk vezetői. Kállai Gyula megnyitója után Sarlós István ismertette az elmúlt kongresszus óta megtett út eredményeit és beszélt arról, hogy népünk nemzeti programmatot erősítsük: tegyük áttekinthetőbbé egész irányítási rendszerünket, s segítsük hozzá állampolgártársainkat jogaik, kötelezettségeik alaposabb megismeréséhez és azok gyakorlásához. Növelnünk kell a dolgozók felkészültségét, a társadalom iránti felelősségét, politikai és szakmai képzettségének szintjét, hogy mindinkább hozzáértéssel tudjanak véleményt mondani a közélet fórumain. Szocializmust építő társadalmunk különösen nagy gondot fordít arra, hogy az emberek életének a legfelsőbb köre: a család, a társadalom alapvető építőköve mind harmonikusadban fejlődjék. Meggyőződéssel valljuk, hogy egy társadalom jövője attól függ, hogy milyen a fiatalsága, milyen az a felnövekvő nemzedék, amelynek egykor az ország irányítása lesz a feladata. A mi körülményeinket figyelembe véve nyugodtak lehetünk: minden feltétele megvan annak, hogy utódaink jobban és eredményesebben dolgoznak — más, kedvezőbb körülmények között, mint mi. Megoldásra vár a társadalom egyes csoportjainak és különleges körülmények között élő személyeinek sok gondja. Túlságosan nagy teher nehezedik még mindig a sokgyermekes családokra. Akadnak aránytalanul kicsiny keresetűek. Sokan élnek kedvezőtlen körülmébeleszólását saját sorsának alakításába. Ez a rendszer lényege, ezért hangsúlyozzuk egyre erőteljesebben a szocialista demokrácia fejlesztését, érvényesülését. Ezért teszünk újabb és újabb erőfeszítéseket, hogy még többen vállaljanak részt közös ügyeinkből, életünk megannyi kérdésének eldöntéséből. Amikor ma a népfrontmozgalomtól a szocialista hazafiság kiteljesedésének segítségét várjuk, akkor a megtett út egyenes folytatását kérjük. A szocialista hazafiság nemcsak elkötelezettséget jelent nemzeti múltunk haladó hagyományai mellett, hanem mindenekelőtt elkötelezettséget, felelősséget mai munkánkért, a szocializmus építéséért, a haladásért. A mi hazafiságunk: cselekvő hazafiság. Szeretetünket népünk és hazánk, a szocializmus ügye iránt nem dicsekvő szónoklatokkal, hanem országépítő tettekkel bizonyítjuk. Ismerjük meg és szeressük még jobban szülőföldünket, lakóhelyünket, nemzeti kultúránkat, forradalmi hagyományainkat. Legyünk büszkék népünk alkotásaira, sikereire. A népfront sajátos mozgalmi eszközeivel segítse, hogy dolgozó osztályaink, rétegeink mind sokoldalúbban kapcsolódjanak be a hazánk felvirágoztatásáért, gyorsabb előrehaladásáért folytatott munkába”. likus egyháznak és az államnak is érdeke, hogy a kettőjük között kialakult jó viszony továbbra is kedvezően fejlődjön. Ezért mindkét félnek javára válik, hogy az eddigi megállapodásaikat betartsák. Így a hívek nyugodtak lehetnek afelől, hogy vallásos meggyőződésüket szabadon gyakorolhatják, s emiatt nem érheti őket sérelem, ahogy a beszámoló megnyugtatóan hangsúlyozza. Ezért a hívek főpásztoraikkal az élükön, tevékenyen bekapcsolódhatnak a nemhivőkkel együtt az országépítés felelősségteljes munkájába. Természetesen ők is tiszteletben tartják marxista honfitársaik világnézetét. Államunk a családot a társadalom alapsejtjének tekinti. Ugyanilyen védő gondoskodással áll a család mellé az egyház is, és felhívja a figyelmüket a házastársak termékeny szeretetére: a a gyermekre. Sőt a több gyermeket is áldásnak tekinti: a család és a népközösség áldásának. A harmonikus neveléshez szükséges, hogy az apa és az anya egymás mellett hűségesen kitartson. Szülői áldozatokból nevelődik fel a kiegyensúlyozott, munkaszerető, közösséget becsülő fiatal nemzedék. A többgyermekes családok és az elkallódásnak induló otthonok különösen igénylik az állam és az egyház segítségét. A dolgozó anyák helyzetének könnyítéséről Dr. Lékai László esztergomi érsek, iprímás az előadói emelvényen DR. LÉKAI LÁSZLÓ Még elmélyültebb párbeszédre való készséggel Kádár Judit, Túrkeve küldötte Cseres Tibor a hazafiságról beszélt ként fogadta az Országos Tanács felhívásait, útmutatásait. A főtitkár beszámolója után megkezdődött a vita a népfront előtt álló politikai feladatokról. A kétnapos vita során szót kapott a legkisebb tanya képviselője éppen úgy, mint a kétmilliós főváros küldötte: színművész és tsz-elnök, egyházfő és konzervgyári munkáslány. A hozzászólásokból elénk tárult dinamikusan fejlődő társadalmunk képe. Néhány pillanat a kongresszusi teremből és szünetekben a folyosókról; néhány részlet a felszólalásokból, néhány általános érdeklődést keltő probléma: egy munkás kongresszus hangulata. SARLÓS ISTVÁN A szocialista demokrácia szélesítése „A jó politikai közhangulatnak fontos eleme, hogy mindenkor nyíltan szóltunk a gondjainkról is. Gyakorlattá vált, hogy előzetesen informáljuk a lakosságot a készülő olyan intézkedésekről, amelyek közgazdaságilag indokoltak és szükségesek, és mint például a húsárak emelése, terheket ró a lakosságra. A kellő időben elhangzott tájékoztatásokat megértéssel fogadták az emberek. A gondóknak nem örültek, méltányolták azonban, hogy a párt és a kormány nélkülük nem dönt az országos jelentőségű kérdésekben. Társadalmi rendszerünk nélkülözhet teilen ismérve a szocialista demokrácia szélesítése. A szocializmusban az embert szolgálja a törvény, az államrend és a társadalom intézményrendszere, ezért társadalmunkban szükségszerűen érvényesülnie kell a demokráciának. Az állampolgárok mind nagyobb számban és mértékben vesznek részt közvetlenül is az országos, a munkahelyi és lakóterületi ügyek eldöntésében. További feladatunk, hogy ezt a folyanyek között a városok peremén, a tanyákon, a szórványtelepüléseken. Nagy tömegben vannak az úgynevezett ingázók, a munkásszállásokon lakók, akik hiába keresnek esetleg szépen, családjuktól az év túlnyomó részében elszakadva élnek és dolgoznak. És szólni kell azokról a családokról is, amelyekben romboló és egészségtelen a légkör, mivel valamelyik tagjuk züllött, erkölcstelen magatartásával kárt okoz elsősorban a családjának. Ha társadalmunk helyzetéről beszélünk, az árnyoldalakról sem hallgathatunk. A kormány az ötödik ötéves terv céljai között szerepelteti e gondok enyhítését. A Hazafias Népfront részben a terv céljaihoz kapcsolódva, részben önálló programként kell, hogy rendszeresen foglalkozzék nem csupán a bajok feltárásával, hanem a társadalom segítőkész erejének a mozgósításával is.” A mi hazafiságunk: cselekvő hazafiság „Pontos, szorgalmas, szíwel-lélekkel végzett munkában, a felelősségérzet, a társadalmi és termelési aktivitás növekedésében van fejlődésünk nagy tartaléka, más út nincs. Nem vagyunk, nem lehetünk elégedettek azzal, amit mostanáig elértünk. Többre vagyunk képesek, és ehhez nem csodára kell várni, hanem mindenkinek kicsit jobban kell dolgoznia. Pontosan és szépen, mert csak így érdemes, mert csak így lehet a mi társadalmunkban. A hu társadalmunkban a dolgozók nemcsak végrehajtói, hanem életrehívói is az elgondolásoknak. Nálunk, minden embernek joga és kötelessége, hogy a közösséget és saját személyét érintő ügyekben egyaránt segítse a döntések kialakítását, segítse a végrehajtást. Szocialista elveink közül a legnemesebbek egyike az, hogy igényli a dolgozó ember „A Hazafias Népfront mai kongreszszusi beszámolójának mindjárt az elején megragadott ez a gondolat: építő munkánk során tovább változik az ország képe, változunk mi is, most élő emberek. A már elvégzett munka a jövőnek is szól__ Ez a pár mondat felelevenítette bennem múlt heti dalmáciai utam egvik élményét: Split mellett, Trogir városának egy parányi múzeumában nézegettem el a kedvező pillanat tovaszálló, fiatal istenének, Kairosz-nak a domborművét. Nagy igazságot sejtet vele Lüszipposz, az ókor görög művésze: a kedvező időt nem szabad elszalasztani, hanem meg kell ragadni. Ezt tette meg IV. Béla királyunk is a muhipusztai tapasztalata után itt Trogirban, az akkori Trau várában, amikor a közeli Klisszából idevágtatott az üldözői számára megközelíthetetlen vízi-erődítménybe. És így megmenekülve, újraépíthette az országát. Ügy látom, hogy a Hazafias Népfront VI. kongresszusi előadása is tárgyilagosan rajzolta meg az eddig megtett utat és a következő évek teendőit: hogyan kell megragadni Kairosznak, a kedvező időnek a jelenlétét. — Ehhez a témához szólok hozzá elsősorban a katolikus egyház szempontjából. Az 1976-os esztendőben a katolikus egyház örömmel tekint vissza arra a harmonikus kibontakozásra, amelynek folyamán a teljes hierarchiája — élén a prímás-érsekkel — helyreállt, a Vatikán és Magyarország tárgyalása eredményeként. Sőt VI. Pál pápa szuverénül úgy döntött, hogy a régi tradíciót tekintetbe veszi, és a bíborosi testületbe is meghívta a prímást. — A magyar katoszóló sorokat a beszámoló egyik legemberibb részének tartjuk. Akárcsak annak a hangsúlyozását, hogy a felnőtt gyermekek kötelesek gondoskodni idős szüléikről. — A nyugdíjasokkal, öregekkel való törődés a „vox humana”-t pendíti meg minden jó érzésű emberben._ Amerikai utunkon tapasztaltuk, hogy az esztergomi Keresztény Múzeum diapozitívjait, katalógusait milyen megbecsüléssel fogadták még idegen nemzetbeliek is. — Műemlék épületeink és templomaink előmozdítják „a szép és a jó felismerésének” képességét a belföldi és külföldi turistáinkban. Az egyháziak szívesen belekapcsolódnak a honismereti mozgalomba. Főképpen a sokhelyütt még meglevő évszázados kánoni látogatások jegyzőkönyvének, levéltári anyagainak magyarra fordításával segíthetnek latinul tudó középkorú és idősebb papjaink, hogy az isme-GÄSPÄR SÁNDOR 8
