Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-09-25 / 20. szám
A lőtér, ahol még keveredik a régi és az új Az új kereskedelmi központ 4 Nagy Ferenc, tanácselnökhelyettes Komié látképe amikor Komlón jártam, augusztus 16-án, még IX csak készülődtek a születésnapra, amikor e *■ sorok napvilágot látnak, már ismét a hétköznapok rendje uralkodik a szénre épült városban, amely 1951. szeptember 2-án nyerte el városrangját, s idén szeptemberben ünnepelte fennállásának negyedszázados évfordulóját. 15 éve, a tizedik születésnapon, a Magyar Hírek 1961. 22. számában ezt írtam róla: „... mint a kamasz, olyan ez a tízesztendős város. Már nem gyermek többé, de még nem is felnőtt. Biztosan áll már a lábán, hangja azonban még mutál; ruhája itt bő, amott viszont szűköske... Aki beszél róla, többnyire nem jelenlegi állapotáról szól, inkább arról, hogy milyen volt csecsemőkorában, és még inkább, hogy milyenné lesz majd tizenötödik, huszadik születése napján.. A 25 esztendős Komló felnőtt voltának egyik bizonyítéka az, hogy mindenki, akivel csak beszéltem, ha szólt is a múltról és a jövőről, elsősorban mégis csak a jelent elemezte. A felnőtt nyugalma, megállapodottsága jellemzi a 25 esztendős Komlót. Csak néhány példát. Már nincs szó arról, ami a tizedik évfordulón szinte mottó-szerűen visszatérő téma volt, hogy rohamos gyorsasággal növelni kell a széntermelést, de arról sem, ami a huszadik születésnapon, mi tagadás, nem kicsiny gondot okozott Komló vezetőinek és lakosainak egyaránt, hogy az energiastruktúrának a szénhidrogének javára történt változása következtében már nem kezelték Komlót kiemelt településként. A gyors fejlesztés miatt a lakosság létszáma földuzzadt, a szén rangfosztásának éveiben pedig megkezdődött az elvándorlás. Azóta kialakult a szén- és az olajtermelés reális egyensúlya, s a vissza vándorlás folyamata is. Aki itt van — most már marad is. Komló ezután már saját természetes szaporulatával növeli lakosságát. Nézzük például a lakásépítkezést. A hőskorban — kis túlzással — aki munkát vállalt a bányában, lakást is kapott. Aki annak idején itt járt, emlékszik rá, hogyan nőttek ki egymás után, gomba módra a kökönyösi dombon a házak. Azután elkövetkezett az „olajkorszak”, amikor csaknem teljesen leállt a lakásépítkezés. Most az országban 1980-ig építendő 10 000 bányászlakásból 1550 Komlón kerül, illetve került tető alá. A Szilvástól a Malomhegyen át a Somágtetőig nyúló lakótelep már elkészült összkomfortos lakásaiba elsősorban a föld alatt dolgozó bányászok, a családot alapító fiatalok költöztek be, valamint azok a nyugdíjasok, akik mellől kirepült az ifjabb generáció, s ezért már nincs szükségük két-három szobára, de annál inkább a központi fűtésre, a csöndre, a nagyobb kényelemre. tt. Szilváson, az Alkotmány utca 26-ban ismerkedtem össze Pavlicsek Józseffel. — A hőskorszak idején, 1951 októberében kerültem ide Vasasról — mondja. S amikor áttelepülésének okairól foggatom, hármat említ. Először azt, hogy nagy jövő állt a város előtt, másodszor: itt többet lehetett keresni, és végül a lakásról beszél, amit Komló kínált, s amit egy napon sem lehetett említeni azzal, amelyet a vasasi régi kolónián hagyott. Mondom, három okot említ idetelepülése okaként az 53 esztendős, nyugdíj előtt álló körletvezető, aki 1938-ban kezdte a bányászéletet, mint külszíni gyerek. De miközben élete sorát ecseteli, még kiderül valami, ami negyedik — vagy talár első — okként az előző három mellé sorolandó itt lehetett tanulni. Felnőtt fejjel elvégezte a nyolc általánosbó hiányzó osztályokat, azután a segédaknászi és rrobbantómesteri tanfolyamot, végül a bányaipar technikumot. A bányában igazán nem könnyű a munka, d-t a féi életen át való tanulás sem az. S mégis, aho gyan Pavlovics Józsefet nézem, 45 esztendősnél tartanám, ha nem árulta volna el a korát. Dt nem is az öreg bányász ifjúsága lepett meg igazán hanem valami egészen más. Amikor az „öreg” bányászt megkérdeztem, ho gyan látja városa helyzetét, sorsát, ugyanaz mondta, amit előtte néhány órával a város hiva tálból kitűnően informált vezetőjétől, Nagy Ferem tanácselnök-helyettestől hallottam: — Amikor a szén az energiahordozók közöt első helyen szerepelt, akkor gyors ütemben fejlődött a város, de később lelassult a fejlődés. A pangás időszakában többnyire azok vándo roltak el, akik a környező falvakból jöttek, s azok maradtak, akik igazi bányásszá le^ek, s nem hittel abban, hogy a bányászatnak Magyarországon — kiváltképp a legjobb feketeszenet termelő Komlói — nincs jövője. Nagy erőfeszítésbe került, de eredményes vök a nőket foglalkoztató üzemek, például a Magyai Optikai Művek, a Május 1 Ruhagyár részlégéinél letelepítése, a Carbon Könnyűipari Vállalat fejlesztése (csalóka a neve, mert nem szénnel foglalkozik, hanem ruhák, cipők és bútorok gyártású val). Komlón, ahol a tízéves évfordulón a bányász feleségek még nem találtak munkahelyet, mi A Carbon egyik exportterméket gyártó részlege Alsó kép: A Május 1 Ruhagyár komlói üzemében útra készen állnak a felöltők A sikondaíürdői camping, a komlóiak kedves kirándulóhelye 8
