Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-09-25 / 20. szám
Bármennyire hihetetlen is, Budán mindeddig nem volt áruház. Talán a hegyvölgyes városrész lakóinak „arisztokratizmusával”, talán a főváros belső szerkezetének sajátos alakulásával magyarázható, hogy a Duna jobb partján elterülő városrész hosszú ideig ódzkodott a mindennapi élet kísérő épületeitől: a hivataloktól, a gyáraktól, az áruházaktól. Még színház is csak ideig-óráig élt meg ezen a vidéken, s noha 1945 óta jó néhány üzeim és hivatal települt át Csillaghegy és Budafok közé, az áruház valahogyan mindig elmaradt. A Rákóczi út áruházsora, a Divatcsarnok és kishúga: az Otthon Áruház, a lakberendezési cikkeket árusító Domus — mind-mind a pesti oldal forgalmát növelte. Talán ezért volt olyan szenzációs négy éve a hír: Budapest következő új áruházát a Móricz Zsigmond körtér környékén építik fel. Szenzációt keltett, de egyáltalán nem egyértelmű lelkesedést. Az ellenzők szinte kórusban szólaltak meg: miért olyan kieső helyre építik az áruházat, így nem lesz vásárlóközönség; miént egy sportpálya helyére tervezték az épületet; miért új áruházat építenek, miért nem inkább a régieket bővítik... és így tovább. S a legnyomósabbnak tetsző ellenérv: hogyan akarják eladóikkal, raktárosokkal benépesíteni a tervezett épületet, hiszen a jelenlegi üzletek, áruházak is munkaerőgondokkal küzdenek? A vita folyt, az áruház épült. Országos pályázat útján kapta a nevét: „Skála”; és pályázat útján született meg emblémája is: az „S” betű mintájára öszszehajló két mágnespatkó, — mintegy a széles áruskála és a vásárlóközönségre gyakorolt vonzó hatás jelképeként. Az ifjú áruháznak ifjú igazgatója lett: Demján Sándor, aki 27 esztendős korában lett először igazgató, s most, 32 évesen egy országos méretű vállalkozás vezérigazgatói székébe ülhetett. Mert a Skála nem csupán egyetlen áruház. A Skála vállalkozás: a Magyarországon működő szövetkezetek közös kereskedelmi vállalata. A szövetkezetek úgy döntöttek, hogy a szokásos nagykereskedelem-kiskereskedelem utat mintegy kikerülve, önálló áruházi hálózatot hoznak létre, s így közvetlen kapcsolatba lépnek a vásárlókkal. E hálózat első bázisa a budai áruház — de mire ez elkészült, már épült a többi áruház is vidéki városainkban. Persze, hosszú és tekervényes az út, amíg az elképzelésből valóság lesz. Ha illendő volna egy vezérigazgatóról ilyen jelzőket leírni, úgy említhetnénk Demján Sándort pestiesen szólva, hogy „vagány gyerek”, aki nem restellt napi tizenhat-tizennyolc órákat dolgozni. De az ifjú főnök — aki élete nagy vizsgájának tartotta az áruházat — a megnyitás előtti napokban, hetekben csupán egyetlen dologra figyelt: minden fennakadás nélkül, rendben kerülhessen sor a megnyitóra. Igaza lett. A Skála átütő sikert aratott. Az első hetek kíváncsiságból eredő csúcsforgalma után — meglepő módon — az érdeklődés nem lanyhult: a Skála rendre túlteljesítette elképzeléseit, havonta több mint száz milliós forgalmával megelőzte a régi, hagyományos pesti áruházakat. Vetélytársként jött és okos üzleti politikájával, széles és eredeti választékával, kulturáltságával komoly vetélytárs is maradt. Az ellenzők, a fanyalgók elhallgattak. Sőt, mi több, elkezdték figyelni, hogyan csinálja az ifjú konkurrencia. Például, hogyan szerzi embereit. Hiszen a budapesti munkaerőhiány talán legjobban a kereskedelmet sújtja — nem egy kis üzletet bezártak már, mert nem akadt ember kiszolgálónak, raktármunkásnak. Könnyű volna azt mondani, hogy a Skála többet fizetett a dolgozónak — de ez nem volna igaz. Az itt dolgozók semmivel sem kapnak több pénzt, mint a többi áruházban dolgozó kollégáik. S a munkafegyelem, ha lehet, még nagyabb. Néhány szarvashiba, s a fegyelmezetlenkedő a munkakönyvével együtt léphet ki — utoljára — a személyzeti kapun. Hogyan sikerült tehát? A „titok” a munka körülményeiben van. Gyors és olcsó személyzeti étkező, kényelmes, tágas öltözők várják az áruház alkalmazottait. Az elárusítónők az áruház fodrászánál csináltathatják frizurájukat, az áruház tisztító szalonjába adhatják be ruháikat. S aki akar, továbbtanulhat. A szakma nélküli kezdő megszerezheti a kereskedelmi szakmunkás oklevelet, a gyakorlottabbak főiskolára, egyetemre mehetnek. Az eljövendő „Skálaáruházak” vezérkara innen, a pultok mögül, gondolák közül kerül majd ki. És ez nagy csáberő. A Skála győzött. Titka, hogy a problémákat, gondokat nem tekintette legyőzhetetlennek, megoldhatatlannak. Áttört egy kimondatlan, de létező hagyományt: hogy Budán nem kell áruház. Tudjuk: kell. S azóta már megnyílt Óbudán a jobb parti városrész második áruháza is. Sós Péter János A Skála — kívülről A földszinti részleg Csillárnézőben Amíg anyuka vásárol, a baba a gyermekmegőrző játékait próbálgatja... ... vagy apuka karján szemlélődik és a megváltozott világpiaci helyzet gazdaságosan termelhessük, s éppen ezért versenyképesek legyünk a világpiacon. A KGST berlini XXX. ülésszakán elhatározott célprogramok az együttműködés további új lehetőségeit tárták fel. Különösen az energiagazdálkodás és az élelmiszergazdaság nyit a magyar gazdasági életnek figyelemre méltó távlatokat. A KGST keretében megvalósuló nemzetközi munkamegosztás révén Magyarország a nem szocialista országoknak is egyre inkább versenyképes partnere lesz. Szemléltető példa erre a közúti járműipar terén megvalósult munkamegosztás, amelynek értelmében a jól ismert Ikarus autóbuszokból 1980-ban 13 ezret gyártanak majd. Azért készíthetünk a nemzetközi viszonylatban is ilyen kiemelkedően nagy szériát, mert a KGST többi tagállama — elsősorban a. Szovjetunió és az NDK — évente sok ezer darab autóbuszt vásárol tőlünk. Ennek nyomán ugyancsak más országok is jobban érdeklődnek az Ikarus autóbuszok iránt, s jelenleg már a nem KGST-országokba is évente több mint ezret exportálunk. A győri Rába Művek az elkövetkező öt év alatt megkétszerezi az autóbuszokhoz, teherautókhoz és traktorokhoz használt hátsó hidak gyártását. Ehhez a Magyar Nemzeti Bank 3,4 milliárd forintos hitelt nyújtott. A nagy széria versenyképessé teszi a vállalatot a nyugati országokban. A General Motors egyik leányvállalata például, a VAUXHALL, a Rába hátsóhídjaira 15 millió dolláros rendelést adott fel. Ez teljes mértékben összhangban áll azzal a magyar gazdaságpolitikai törekvéssel, miszerint a nyugati országok piacain az elkövetkezendő esztendőkben export-expanziót hajtanak végre, hogy helyreálljon kereskedelmi mérlegünk egyensúlya és tovább növekedjék importunk. Az export-expanzió előmozdítására a Magyar Nemzeti Bank 1976 első nyolc hónapjában nagyarányú hitelt nyújtott a magyar vállalatoknak, ami 1980-ig 450— 500 millió dollár értékű újabb exportot tesz lehetővé. Dr. Bíró Gerd Tükrök, vázák, vevők Gábor Viktor felvételei
