Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-09-11 / 19. szám
-Alkonyodik — vége a mai szüretnek Gyűlik a must a pincében hegy lábánál lágy hajtással, majd mind meredekebemelkedő csonkákúp tetejét koronázó bazaltsziklák srközelségfoen először a keskeny mélyutakat burkoló ástyafalakkal szegélyező köveikkel jelentkeznek; aza szőlőket egymás fölé emelő teraszok meg a présk falában töredékeik bizonyítják, hogy a hajdani ánvilág mindenüvé szétszórta forró és kővé meredő ját... bakancsok talpát s az autók gumikerekét egyformán ára tevő bazalíkövein felfelé baktató vándor felé a~ oldalakat festői rendetlenségben tarkító présházaik, k között villogtatja zöldjeit és kékjeit a szőlős táj, kék végtelen birodalma, majdnem hogy kétezer eszeje. Hiszen valószínűleg már a rómaiak ismerték a lejtőkön termő borok tüzét, illatát, nagyszerű zamailamikor egy-egy vidék megítélésénél főként hasznosra tekintettek. S bár a reneszánsz humanistái már idézték a tájak egyéniségét, azt, hogy természet és er találkozásának, közös munkájának hordozói, s ' hangulatuk költőd érték, csak a XVIII. század végéögva kezdik költők, írók és festők művei tanítani. A icsony gondűző borait is sokkal hamarább fedezték mint tájainak elragadó szépségét. A badacsonyi bor-Vas István Szeptember Szeptember van, napról napra fogy a fény, Gyullad már az alkonyat a tó vizén. Kék tükrére kétnapos eső után Kettős ívet épített a szivárvány, S vetül a tó halkabb hullámaiba Az a fenti narancsbarna, zöld-lila. Sötétedő út kanyarog idefenn, Terászozott szöllők rakott köveken. Ez az út, a kőfalak, a lenti hab — Frascatiban sem lehetne latinabb. De a kihűlt láva-táj, a láng, a méz Távolabbi, régibb tájakat idéz, S a hajdani, csonka tűzhányó hegyek S ez az édesség, mely fűzből született, A korán kelő hold és a piros ég Valamely görög szigetre illenék, S nem csodálnám, ha a forduló után Szembejönne fehér lepelben egy lány Amforával a fején. — És már kilép, De nem fehér peplonban: napszítta kék Térdig érő karton, rózsaszín kötő, S nem amforát, csak vizesvödröt vivő. Keskeny ajkának szemérmes mosolya — Rómáért, Hellasért sem adnám oda. Jó, hogy nem Hellasban éltem, jó, hogy most Itt látom szemét, az enyhén mongolost. A mélyúton jöhetett: a lösz-agyag Kecses, kerek lábikráján ott ragadt. A szöllökben férfiak és asszonyok, Ütrakelnek teli kádak, puttonyok. Levetik a tőkék érett terhüket. Szeptember van, megkezdődött a szüret. Egy kis kóstoló az idei mustból MTI — Kozák Albert felvételei Illyés Gyula Poharaim Bort inni nem, de töltögetni, az jólesett. Hallom ma is: üres a korsó! Fuss le, gyerek. Atcsikordult a csap kezemben. Megszúrt koca: bukta a hús mélyben levét a hegy oldala. Kőasztal; holdfény; öreg öklök-fogta pohár — s ahogy szitok s nevetés, bíborán, s az ének belebugyog! termelésről sokkal később olvasunk okiratos emlékeinkben, mint a környező hegyek szőlőiről. Pedig aligha kétséges, hogy a honfoglalást követő századokban éppen úgy telepítettek szőlőt lankádra, mint a szomszédos hegyoldalakra. S az okiratos adatok után már az utazók és felfedezők hírei sem késnek soká. Bél Mátyás, a tudós, országjáró polihisztor írja Badacsonyról: „Nem is találhatsz sehol változatosabb szőlőfajtákat, akár étkezésre, akár szűrésre alkalmasabbat.” A hajdani idegenforgalomba is szőlőivel lépett be először a Badacsony. A roppant szőlőhegy vidám szüreteinek híre bejárta a hajdani Európát. A vidék földesurai távoli országrészekből invitálták szüretre rokonaikat. A bor abban az időben még nem áru, hanem a hegy szívet vidámító, kedvet derítő, drága kincse, gazdák büszkesége. A tudósok, hadvezérek és államférfiak uralkodásától számítják a korszakokat. A hegy lakói e múlandó hírnevek helyett minden időben egyformán jelentős eseménnyel osztják szüret előtti s utáni részre az évet. Az akkoriban mozsárágyúk dörgésével kezdődő szüret voltaképpen az év egyetlen igazi nagy ünnepe. Szerelmeket, közmondásokat érlel. „Édes kínos emlékezete” nélkül talán Kisfaludy szerelme sem érlelődik, s évente visszatérő varázsa segít máig is megőrizni a múlandóságtól a költő verseit. Azóta már nem a szüret, hanem a szürkebarát s a kéknyelű segít világszerte elterjeszteni a Badacsony hírét. Az első a francia délvidék varázsát őrzi a kihűlt vulkán oldalában, a másik a kékes színű levélszáráról elnevezett régi magyar szőlőfajta; a táj ősi erejét. A legjobb bor természetesen itt terem a déli lejtőkön;.. A komor sziklák lába alatt ragyog a szelíd szépségű, emberszabású pannon táj: szőlők, gyümölcsfák zöldjével, égnek kékjével s tónak fényjátékaival. A víz túlsó partján a somogyi berki tájból a fonyódi hegy emeli magasra kettős csúcsát. Kékes rajzú körvonalait már nemcsak az errejárók emlékezete őrzi; két évtizeden belül két világhírű festőnk: Badacsonyból Egry, kisörsi házának verandájáról Bernátíh örökítette vásznain. S ha a Regék a magyar elóidőkből elavult is menthetetlenül, a táj szépsége, a bor tüze és a képzelet naponta sző új regéket a Kisfaludy-ház teraszán. Azt pedig, hogy „Ámor nyila miként sebzó, s mi az édes gyötrelem”, a fiatalabb nemzedékből ma is sokan tanulják meg a badacsonyi hegy díszletei között Badacsony híressé vált egykori költőjéről Takáts Gyula írja: „Meglásd föltámad ő, ki rég halott már — A könyvben és a földbe lent, — S a fából, borból, ritka mandulából, — mint holdsugár a földre leng.” Igen, így éled újra abban a táj festőiségéből táplálkozó romantikában, amely átszövi hajdani otthona környékét. A vidék, amely őt is ihlette, felnövesztette, talán nagyobbra is, mint műved, s élteti emlékét ma is, költőt faragva a hegyet járó közönséges halandóból, és szinte lebírhatatlan feladatokat szabva új korszakok új költőinek. Részlet a szerző Vallomások a Balatonról című kötetéből. Szaporán telnek a puttonyok «yörgy-hegy Szüret Decsi Ilona linómetszete J S-1 J 9
