Magyar Hírek, 1976 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1976-06-05 / 12. szám
IFJÚSÁG mestermunkák készítésére kiírt vetélkedők csak szűkebb szakmai berkekben keltettek feltűnést, sikereket is csak ott értek el a résztvevők. Az Alkotó ifjúság pályázat mostani népszerűsége a magyar televízióban 1963 óta rendszeresen megrendezett művészeti „Ki mit tud?” vetélkedők sikeréhez mérhető. E vetélkedőkön a fiatal tehetségek százai tűntek fel, akiknek egy egész ország szurkolt a képernyők előtt. így lett egy gimnazista fiúból, Hacky Tamásból nemzetközi rangú művész, s asz. egri elárusítólányból, Kovács Katiból külföldön is jól ismert táncdaflénekes. • Az Alkotó ifjúság helyi, városi, járási és megyei kiállításai után májusban országos seregszemle keretében adtak számot eredményeikről a legjobbak. A Budapesti Nemzetközi Vásár kiállítási csarnokában mintegy 1600 újítást és technikai alkotást mutattak be. A hatalmas csarnokban egymás mellett sorakoznak a középiskolai szakköri munkák és a nagy értékű találmányok: tizennégy évesek mozdonymodellje, tizennyolc évesek stílbútora és a huszonéves villamosmérnök jelentős találmányként számontartott központi tv-antennarendszere. Jól megférnek egymás mellett, mert a legfontosabb vonás bennük közös: az alkotni akarás. Az egyik kiállított esztergagép mellett világoskék munkaruhás lány tesz-vesz. Törölgeti a ragyogóan tiszta gépről a láthatatlan porszemeket. Egy tábláról megtudhatja az érdeklődő, hogy a gépet a csepeli I. számú Bajáki Ferenc Szakmunkásképző Iskola első és másodéves tanulói készítették. *' — Te is részt vettél elkészítésében? — kérdezem a munkaruhás lánytól, Bernhard Zsuzsa másodéves esztergályos szakmunkástanulótól. Mutatja keze munkáját, a három alkatrészt. — Mit jelentett számodra, számotokra ez a pályázat? — Először is közös munkát, amely öszszefogott bennünket. A mi iskolánkban sokféle szakmát tanítanak. Esztergályost, maróst, köszörűst, lakatost és így tovább. Most együtt dolgoztunk hónapokig. Megismertük egymást és egymás munkáját. E rövid idő alatt közelebb kerültünk egymáshoz, mint az eddigi két év alatt. S ami a legfontosabb — ezt a gépet mi készítettük. Jó érzés látni, amikor valamelyikünk dolgozik rajta. Mindennap más jön ki közülünk a kiállításra rendben tartani a gépet. Olyan ez az esztergapad, mint sok más társa, de a fiatalok mégis úgy érzik, hogy valamivel különb, mint a többi. Mert ők csinálták. Aki végigjárta a kiállítást és megnézte az összes néznivalót, megérti, hogy ez a kiállítás, ez a pályázat különbözik az öszszes eddigiektől. Minőségileg más. Dr. Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese mondta a kiállítás megnyitóján: — Az Alkotó ifjúság elérte a célját, újabb lehetőségeket biztosított a fiataloknak, hogy munkaköri, hivatali vagy tanulmányi feladataikon túlmenően maradéktalanul kifejthessék, bizonyíthassák képességeiket. Nemcsak a jövő az ifjúságé, ez a nemzedék már a jelennek is aktív részese, alakítója, formálója. És ez így is van: a kiállítás megnyitásának napjáig az újítások, találmányok egyharmadát már bevezették, és alkalmazzák a gyakorlatban. Az eddigi gazdasági haszon több tízmillió forintra tehető. Szeberényi György, a Déldunántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vállalatnál dolgozik. „A gáztermelés számítógépes irányítási rendszere” címmel készített tanulmányt. — Mi ennek a tanulmánynak a lényege? A központi TV-antennarendszer makettje — Változatlan mennyiségű alapanyagból több és jobb minőségű gázt termelni. Csupán a mi vállalatunk évente két-három millió köbméterrel több gázt. adhat a számítógépes irányítással. Két esztendő alatt 75 ezer pályamunka és több mint százezer résztvevő. S hogy mindez hány százezer munkaóra és hány ezer áttöprengett este vagy éjszaka — azt felmérni sem lehet. A kiállítás egyik sarkában felirat hirdeti: „Kérdezzen! A számítógép válaszol!” A gépbe betáplált témakör a külkereskedelemben dolgozó fiatalok élet- és munkakörülményei. A hétezerötszáz ember adatait . tartalmazó programokat a DATORG, a Külkereskedelmi Adatfeldolgozó és Szervező Vállalat fiataljai készítették. — Megérte a fáradtságot — mondja dr. Horváth Imréné, a vállalat egyik szervezője —, mert az egyéni kíváncsiskodásokból közü<TM lett. Átfogó elemzések készülhetnek a fiatalok helyzetéről. A díjakat a Magyar Tudományos Akadémián adták át: 15 első, 25 második és 35 harmadik díjat. Márta Ferenc, az Akadémia főtitkára gratulált a fiataloknak. A nyertesek között nyomdászok is vannak: az Akadémiai Nyomda Thorbert Lanston brigádja. Arról beszélgetünk, mitől és mikor válik a munka — alkotássá? — Unalmas lenne mindennap gépiesen csak az aznapi munkát elvégezni — mondja Halász Ervin brigádvezető — kell valami más is: az, hogy mindig jobbat, tökéletesebbet, szebbet adjunk, hogy láthassuk, mire vagyunk képesek. A legfontosabb a jó közösség. A brigád már tíz éve dolgozik együtt, pedig átlagéletkoruk mindössze 26 esztendő. Külön-külön „köznapi” emberek. Együtt viszont kifundáltak valami nagyszerű dolgot, s első díjat nyertek. • Két év alatt százezer fiatal bizonyította be tehetségét, rátermettségét, először a gazdasági vezetőknek és pedagógusoknak, most pedig az ország közvéleményének. Százezer tehetséges fiatal jó pályakezdése — kell-e kommentálni ennek jelentőségét? Pokorny István Két filmélményem kapcsolódik helikopterhez. Valamikor a Hard day’s night, az Egy nehéz nap éjszakája című filmben a Beatles együttes érkezett helikopteren koncertje színhelyére, és rótt tiszteletköröket a visító tizenévesek fölött. Tavaly pedig Jancsó Miklós Szerelmem, Elektra című klasszikus szépségű filmjében jött az örök forradalmat jelképező vörös színű helikopter, hogy a főhősöket a szemünk előtt átemelje a halhatatlanságba. Ez a két élményem jutott eszembe a minap, Miskolcon, a diósgyőri stadionban. Megjelent a helikopter, tiszteletköröket rótt, miközben a földön szóltak a gitárok. A borsodi fiatalok politikai dalfesztiválján voltam. A találkozó rendezésére Jancsó Miklós, az Európa-hírű filmrendező vállalkozott. Keze nyoma meglátszott a találkozón. Nem is fesztivál volt ez, sokkal inkább eseményjáték — divatos angol szóval „happening”. A legfiatalabb budapesti színtársulat, a Huszonötödik Színház rendezői, színészei, a miskolci Avas táncegyüttes tagjai és egy századnyi kiskatona állandó mozgást mutatott be, színes kavalkádot alkotott a stadion pályáján. A lelátókon vagy huszonötezer tizenéves ült. Együtt tapsoltak, kiabáltak, együtt énekelték a munkásmozgalom és a haladó nyugati ifjúsági mozgalmak ismert dalait. A dobogón, a teherautók platóin pedig a legismertebb magyar együttesek, előadók énekeltek: Csizmadia Sándor, Cseh Tamás, Muzsay András, a Kaláka-, a iKolinda-együttes. A helikopteren pedig Major Tamás, az örökifjú színész érkezett, hogy — Jobba Gabi színésznővel együtt — régi emlékeket elevenítsen fel, József Attila verseit szavalja. Happening Magyarországon? Nevezjcük. inkább éseményjátéknak. A lényeg ugyanaz: huszonötezer fiatal, meg néhány — idősebb és fiatal — művész megtalálta a mindannyiukat lelkesítő, közös kifejezési formát és a mindannyiukat lelkesítő, közös mondanivalót. Sós Péter János Muzsay András népénekes A helikopter és üdvözlői. Lent: Jancsó Miklós, Joliba Gabi, és Gyurkó László a fesztivál résztvevői között Gábor Viktor felvételei i /M V \ ^
