Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-11-08 / 23. szám
fl XRNTUSŰK VILHEH A nagy világutazó és termiészetfcudós életrajzát megírták sokan, itthon is, külföldön is. Ehelyütt — dióhéjban — csak ennyit: A görög eredetű családról már 1504 óta van ad'at. Xantus János 150 évvel ezelőtt, 1825 október 5-én született, a Somogy megyei Csokonyán. Apja a Széchenyi-család jogtanácsosa volt, János is ügyvédi vizsgát tett, jogi pályára azonban sohasem lépett. Az elsők között vett részt az 1848-as szabadságharcban. Osztrák fogságból Nyugat-Európába szökött, távollétében halálra ítélték. 1852-ben kivándorolt Amerikába, évekig nehéz körülmények között élt, árkot ásott egy csatornaépítő vállalatnál. Amikor ez a munkalehetősége is megszűnt, beállt az amerikai hadseregbe. Természettudományi, néprajzi érdeklődésére már itt is felfigyeltek. Szoros kapcsolatba került az amerikai tudományos élet képviselőivel. Állat- és növénytani anyagokat gyűjtött a Smithsonian Institution számára, ládák százait küldte az intézetnek, s az ő segítségükkel juttatott ezekből haza is. Később meteorológiai vizsgálatokat végzett a Csendes-óceánon, egy feljegyzés szerint 89 szigetet és zátonyt fedezett fel Amerika és Ausztrália között. Már több amerikai tudományos társaság tagja, amikor először, 1861 őszén hazalátogatott, hogy akadémiai székfoglalóját megtartsa. Előadásának címe: „Adatok a tenger természettani földiratához”. Később ismét Amerikába utazott, és az USA konzulja lett Mexikóban. 1864-ben végleg hazatért, részt vállalt a budapesti Állatkert alapításában, és 1866-ig igazgatója volt. Később ismét útrakelt, állami megbízatással részt vett a kelet-ázsiai osztrák— magyar expedícióban. Értékes gyűjteményével megteremtette a Néprajzi Múzeum alapját. Születésének 150. évfordulója jó alkalom volt arra, hogy kalandos utazásain szerzett emléktárgyait, amelyeket eddig két múzeumunk, a Természettudományi Múzeum és a Néprajzi Múzeum őrzött, most néhány hétig egy közös kiállítóhelyen, a Nemzeti Múzeum termeiben mutassák be az érdeklődőknek. Az „Utazás Kalifornia déli részeiben” című kötet címlapja. A szerző Xantus János, a Természettudományok Philadelphiai Akadémiája, az Amerikai Philosophiai Társulat s a Bostoni Athenaeum rendes tagja. (1860) Furcsa világ tárul itt elénk. Mert amíg az egyik terem tárlóiban szelíd hazai tájak szelíd tárgyait szemlélhetjük, Drávavidéki cifraszűrt, faragott pásztorsípot, somogyi fütyköst, erdélyi szőttest — hogy csak néhányat említsünk a sok közül —, beljebb haladva távoli, rejtelmes világ fogad: amerikai bölény és ormányosmedve, kanadai hiúz és maláji hüllő, fogvi csorgató, ugrásra kész orangutánok csoportja — mintegy százhúsz esztendeje, kitömötten — már ők is szelídek... Gyűjtésük idején nagy ritkaságok voltak az európai múzeumokban, csakúgy, mint a fejvadászok ijesztő látványt keltő, füsttel tartósított koponyái és a festett démonszobrok. De vegyünk búcsút Xantus János világától, mely három földrészt ölelt fel, Európát, Amerikát és a Távol-Keletet. Lássuk, merre visz az út az unoka, Xantus Zoltán világába ... • A Magyar Nemzeti Múzeum épületétől légvonalban néhány pillanat, villamoson csupán egy megálló, gyalog tíz perc. Ferencváros. Bakáts tér. Csöndes, békés itt a világ. A kilencedik kerületi tanács népművelési csoportjának vezetője, Xantus Zoltán így fogad: — Nagy hálával gondolok a Magyar Hírekre. Ügy emlékszem, nyolc esztendővel ezelőtt Ruffy Péter készített rólam egy riportot a Szakmák — emberek című sorozatban. A kulturális munkámról volt szó. Nos, a cikk megjelenése után levelet kaptam a kaliforniai Menlo Parkból az ottani egyetem könyvtárosától, Demeter Bélától. Az iránt érdeklődött, hogy a birtokomban van-e Henry Miller Madden: „Xantus Hungarian naturalist in the pioneer West” című 1949-es monográfiája, neki két példánya is van, szívesen elküldi az egyiket. Így jutottam a kötethez, amelyet ebben a műfajban a legjobb külföldi monográfiának tartok. A hazai szerzők közül szeretném megemlíteni dr. Sándor István néprajzkutató nevét. — Nem sokkal később Jeruzsálemből, az ötvenes évek elején kivándorolt Fischer Sándor honfitársunktól is kaptam egy hasonló tartalmú levelet (amit Ruffy Péter címére küldött el) és egy könyvet, nagyapámét, a címe „Xantus János levelei Észak-Amerikából”. Megírta, hogy a század első éveiben, a miskolci gimnáziumban az én édesapám, Xantus Gábor volt az osztályfőnöke, aki tudta róla, hogy szegény gyerek, és mindig azért javította fel az osztályzatát, hogy tandíjmentesen tanulhasson. Tehát apám iránt való tisz„A magyar számára csak egy hely van a földtekén: hazája! mely volna bár szegény, noha nem nagy, nem híres és nem csodás, mégis legvonzóbb, vándor fiai előtt; s bármerre kóboroljunk is e széles világ hátán, bármily jól folyjon dolgunk, csak egy hang cseng füleinken át: a HAZA!” — Részlet Xantus János naplójából telete jeléül őrizte évtizedeken keresztül nagyapám könyvét, amit a Magyar Hírek cikke nyomán elküldött számomra. Xantus Zoltán hivatali munkája mellett a honismereti mozgalom vezetője. Nem távoli hatalmas földrészek egzotikuma vonzza, hanem ennek a tizenkét és fél négyzetkilométernyi kerületnek az érdekes, izgalmas múltja. Szép kis kötete, a „Ferencvárosi képes krónika” Budapest centenáriumára jelent meg. „A városrészre vonatkozó első adat egy 1403-bán kelt oklevélben található. Az okmány egy Pest határában levő „Szentfalva” nevű települést említ, amely helyileg a későbbi város déli részén — feltehetően a jelenlegi Szabadság-híd és a déli összekötő vasúti híd között — terül el...” — olvassuk a kötet első oldalán. Ha a történeti események tallózására most nem is térhetünk ki, ,;A Ferencvárosban éltek” című fejezetről — már csak Az unoka, Xantus Zoltán és gyermekei: Xantus Judit jogász és dr. Xantus László pszichológus, az Országos Pályaválasztási Intézet osztályvezetője Novotta Ferenc felvétele a kerület szülöttének jogán is — elmondom: itt élt egy ideig a többi közt Arany János, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, Schöpflin Aladár, Somlyó Zoltán, Szász Károly, Táncsics Mihály, Vajda János, Thaly Kálmán, Ybl Miklós, Áprily Lajos, Gőzön Gyula és Berky Lili, Küry Klára, Magyari Imre... És a Ferencvárosban, a Gát utca 3. számú házban született József Attila... — A kerületnek melyik házához fűzi a legkedvesebb emlék? — kérdezem a krónikást, Xantus Zoltánt. — Az Üllői út 1-hez. Itt lakott a nagyapám. Hernádi Magda Reiner Imre 75 éves Reiner Imre, a Svájcban élő magyar származású festőművész és könyvillusztrátor — akt 1900. augusztus 18-án született, a Temes megyei Versecen (ma: Vrsac, Jugoszlávia) — 1975- ben töltötte be élete 75-ik esztendejét. Reiner 1918-ban vándorolt ki Magyarországról, művészeti tanulmányait Stuttgartban végezte Ernst Schneidler tanítványaként, majd bejárta a fél világot: Frankfurt am Main, Firenze, London, Párizs, Chicago, New York — életének fontosabb állomásai. 1923-ban Weimarban meglátogatta Paul Klee-t és a Bauhaus vezető művészei közül kapcsolatba került Moholy- Nagy Lászlóval. Reiner Imre 1931-ben Olasz-Svájcban — a luganói tó melletti Ruviglianában — telepedett meg, s azóta ott él. A művész Nyugat-Európa egyik legismertebb grafikusa, könyvillusztrátora ... A bibliofilek részére kiadott drága könyvek és az olvasóközönség széles rétegei számára is hozzáférhető kiadványok hosszú sora jelent meg rajzaival, rézkarcaival és fametszeteivel. Illusztrálta — többek között — Homérosz: Iliász, Cervantes: Don Quijote, Voltaire: A babiloni királylány, Heine: Firenzei éjszakák, Puskin: A pikk dáma, Chamisso: Péter Schlemil, Hesziodosz: MunJcák és napok című alkotását, továbbá Aiszoposz, Novalis, Goethe, Gottfried Keller, Rilke, Hugo von Hofmannstahl, Makszim Gorkij számos művét. Könyvillusztrálási művei között szerepel az „Ungarische Volksmärchen” című német nyelvű magyar mesegyűjtemény, amelyet Ortutay Gyula professzor állított össze és az 1963-ban Svájcban közreadott, kétnyelvű „Am Rande der Stadt" című József Attila-kötet, amelynek verseit Gosztonyi Sándor válogatta és fordította németre. Reiner alkotásai, olaj- és temperaképek, akvarellek, gouache-oic, rajzok és sokszorosított grafikák között figurativ és nonfiguratív darabok egyaránt találhatók. Mind a természetelvű, mind az elvont formanyelvű Reiner-műveket érzékenység, halk és tiszta líra, magasfokú művészeti tudás jellemzi; mindegyik alkotása egy művészeti divatokkal mit sem törődő, etikus művész megnyilatkozása. Reiner Imre grafikai technikákkal, valamint nyomdászattal és betűtörténettel foglalkozó szakíróként is tevékenykedik. Több betűcsaládot tervezett, ezeknek legtöbbje ma is használatban van. Dévényi Iván Reiner Imre és Paul Appel német lírikus: „őszi kert, nyolc színes litográfia”, egyik darabja ifj. Novotta Ferenc reprodukciói Reiner Imre Marietje (1929) Somogyi domboldal Vámos László felvétele
