Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-02-15 / 4. szám
Bojár Sándornak a Horthy-korszak egy-egy jellemző mozzanatát megörökítő fényképeit nézve, önkéntelenül is a mártírhalált halt Radnóti Miklós prófétikus erejű verse jut eszünkbe. A történelmi múltba süllyedt világ megkövült mosolya, a kakastollas csendőr vigyázzállása ellenére meglesett exkluzív látogatás („Vendég Walesből”), az országot eláruló négyhatalmi paktum szentesítése („Négyhatalmi aláírás”), s a „Vitézzé avatom” tragikus pillanata, amikor a tisztelgő térdhajlásra képtelen rokkantak is felsorakoznak, valamint az egész történelmi korszak lezárásának a jelképévé váló láda groteszk felirata — mindez. Bojár Sándor magas fokú művészetéről tanúskodik, amely a képi megformálás és láttatás leleplező erejével mond ítéletet erről a szerencsére, már rég letűnt korról, amelynek következményeiről vall a szétbombázott vagon. RADNÓTI MIKLÓS: Töredék Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, befonták életét vad kényszerképzetek. Oly korban éltem én e földön, mikor besúgni érdem volt s a gyilkos, az áruló, a rabló volt a hős, — s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest, már azt is gyűlölték, akár a pestisest. Oly korban éltem én e földön, mikor ki szót emelt, az bújhatott, s rághatta szégyenében ökleit, — az ország megvadult s egy rémes végzeten vigyorgott vértől és mocsoktól részegen. Oly korban éltem én e földön, mikor gyermeknek átok volt az anyja, s az asszony boldog volt, ha elvetélt, az élő irigylé a férges síri holtat, míg habzott asztalán a sűrű méregoldat. Oly korban éltem én e földön, mikor a költő is csak hallgatott, és várta, hogy talán megszólal újra — mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, — a rettentő szavak tudósa. Csalás. Négyhatalmi aláírás 1935-ben: Ciano, Schuschnigg, Kánya és Schmidt Vendég Walesből 5
