Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)

1975-08-30 / 18. szám

§~6tAxyn, - QfáAori, ttwíMís és rmímm III. A társadalmi tényezők szerepe Kfirthy Hanna rajza Nyíltan vagy burkoltan, de mindenképp engesztel­hetetlenül utasítják el a természeti tényezőik kizárólagos uralmának szemléletét az ellenkező véglet hívei, akik azt vallják, hogy a nőkérdés a társadalom szülöttje, s mind­azoknak a társadalomtörténeti folyamatoknak a terméke, amelyek a férfi és a nő ellentéte mellett számos más, mélyreható gazdasági, szociális és tudati ellentétet idéztek elő. A nőkre nehezedő elnyomás, az őket sújtó igazság­talanságok okait nem az anyaméhben, nem a petefészek­ben kell keresni — mondják a nő felszabadításának sür­getői —, hanem az adott társadalom termelési és hatalmi viszonyaiban, a vagyonok és jövedelmek aránytalan meg­oszlásában, a formális és tényleges jogok, a tanulási-mű­­velődési-pályaválasztási lehetőségek, más szóval: a nő és a férfi érvényesülési esélyeinek egyenlőtlenségében. Érvelésük, küzdelmük sokkal fiatalabb, mint az ellen­tétes póluson állóké. Társadalomszemléletük fájának leg­mélyebbre nyúló gyökerei az európai felvilágosodás szá­zadába kapaszkodnak. „Sokszor elmondták a nőkről — írta 1780 táján Sebastien Mercier, az akkori párizsi világ valósághű képének, szinte szociografikus tablóinak meg­alkotója —, hogy híjával vannak az igazságérzetnek, s in­kább érzelmeikre, semmint eszükre hallgatnak... De hisz nem a természet, hanem neveltetésük, társadalmi hely­zetük tette és teszi őket a férfiaktól különbözővé...” A XIX. század szocialista eszméi és a velük átitatott moz­galmak tovább mentek, és szinte abszolút módon azono­sították a női nem alávetettségének okait azoknak a tár­sadalmi ellentmondásoknak és összeütközéseknek az ere­detével, amelyek a kapitalizmus munkavállalóit nemre való tekintet nélkül sújtották. Ebből a némelykor fana­tikus azonosításból hajtott ki az európai munkásmozgalom egyik legszebb hitvirága, August Bebel 1878-ban megje­lent könyve: A nő és a szocializmus. „A nő teljes felsza­badítása — írta a tudomány és a rajongás ötvözetéből született művében a német munkásvezér — csak olyan átalakulás alapján lehetséges, amely megszünteti az egyik embernek a másik felett, tehát a tőkésnek a munkás fe­lett bitorolt uralmát... Az osztályuralom örökre meg­szűnik, s vele együtt megszűnik a férfinak a nő feletti uralma is.” A XX. század emancipációs mozgalmainak ta­laján egy — talán a bebeli bitnél is merészebb — intel­lektuális szenvedély születik, Simone de Beauvoir tudo­mányos és publicisztikai érveikről szőtt szenvedélye, amely a nőt nemcsak a társadalom, nemcsak a férfi, hanem a természet zsarnoksága alól is felszabadíthatónak dekla­rálja. „Az állatvilágban a természeti tényezők... egy­értelműen meghatározzák az anyaság és az egyedi lét vi­szonyát” — írja A második nem című, megkapó stílus­művészettel alkotott, századközepi vitairatában. — „A nő esetében azonban nem a természet szab rá törvényt, hanem a társadalom; aszerint, hogy milyen egészségügyi feltételek között zajlik le terhesség és szülés, lesz nagyobb vagy kisebb a faj hatalma a nő felett.” Mi az aktuális értéke az egymással szembenálló két fel­fogásnak? Melyikből mi hasznosítható a nemek egyenlő­sítésén gondolkodó és munkálkodó emberek számára? — Bár a két szemlélet abban hasonlít egymáshoz, hogy túl­zásaival a történelem folyamán sokszor megtetézte a nők amúgy is súlyos életterheit, hatásának és következmé­nyeinek egészét tekintve mégsem lehet kettőjük közé egyenlőségi jelet tenni. A női sors természeti elrendelt­­ségének hívei ugyanis, több-kevesebb tudatossággal min­den korban a nemek közötti egyenlőtlenség változha­­tatlanságát képviselték, míg a gazdasági és szociális té­nyezők meghatározó szerepének hívei ennek az ellenke­zőjét: a nemek viszonyának változtathatóságát, a nők jogi és tényleges egyenlősítésének lehetőségét hirdették. A kétféle felfogás a társadalomról alkotott kétféle ideál és minta kifejezője. A nő élethivatását többnyire azok tekintik természeti tényezők által eleve meghatározottnak, akik a társadalomvezetés- és építés konzervatív formái­hoz és tartalmaihoz vonzódnak. Ezzel szemben a gazda­sági-szociális tényezők egyeduralmát rendszerint azok vall­ják, akik a társadalmat legszívesebben szakadatlanul a forrás, az átalakulás, a gyökeres változás stádiumában tartanák. Az előbbiek szilárdnak, megállapodottnak sze­retnék látni az osztályok és rétegek határait, — az utób­biak viszont minél szabadabbnak a közöttük történő moz­gást, áramlást, vagyis az egyén munkamegosztásbeli és társadalmi pozíciójának változtathatóságát. Az előbbiek tisztelik az olyan hagyományos értékeket, mint a tekin­tély, a vagyon, az alkalmazkodás, — az utóbbiak a fenti értékekkel szemben az egyéniséget, a fogyasztást és a függetlenséget részesítik előnyben. Az előbbiek buzgalma legszívesebben a konyhai tűzhely, a főzőkanál mellé állí­taná a nőket, az utóbbiak túlbuzglma akár nehéz szántó­traktorokra is felültetné őket. Aki értelmes fővel élte meg a magyar társadalomtör­ténet 1945 előtti és utáni egy-egy évtizedét, abban ki­törölhetetlen élményként maradt meg a nőkérdés végle­tesen ellentétes két szemléletének: az egyenlősítést kono­kul akadályozó és az egyenlősítést türelmetlenül sürgető szemléletnek az emléke. Számukra a történelem közvet­lenül, „egyenes adásban” mondta el azt a tanulságot, amit e korokat csupán könyvekből és filmekből ismerő nemzedékek okulására így lehetne összefoglalni: a nő­kérdést helyesen értelmezni csakis a természeti és tár­sadalmi tényezők együttes számbavétele, hatásuk és köl­csönhatásuk egyidejű elemzése alapján lehetséges. Ugyanilyen összefoglaló problémalátást követel a gya­korlat is. Előrehaladni ugyanis a nők és férfiak egyen­lőtlenségének megszüntetése felé csak akkor lehet, ha eközben a nők élettani sajátosságai: a gyengébb fizikum, a terhesség, a szülés, a menstruációval és annak végleges megszűnésével járó testi-lelki bajok nem válnak újra és újra a korábbinál is nagyobb szellemi, képzettségbeli, pálya­­alakulási — tehát társadalmi egyenlőtlenségek forrásává. Az utóbbi években a magyar társadalom vezető intéz­ményeinek nőemancipációt szolgáló döntései, útmutatá­sai, intézkedései jórészt ennek a felismerésnek a jegyében születtek. Ezért érlelnek eredményeket, ezért vonták ma­gukra más országok érdeklődését, s ezért remélhető tő­lük, hogy — ha lassan is, de közelebb visznek annak az embertípusnak (nem nőtípusnak!) a megformálódásához, aki biológiai és szexuális lényegét tekintve anya és nő, de hivatásszeretet és ambíció, cselekvőkészség és fele­lősségvállalás, kitartás és akarat, erkölcsi bátorság és igazságkereső hajlam dolgában megkülönböztethetetlen lesz az emberi mivoltában vele együtt megújuló férfitől. Lőcsei Pál (A cikksorozat negyedik, befejező részét lapunk követ­kező számában közöljük.) Leánykapulóver Hozzávalók: 9—10 éve­seknek: 25 deka közepes vastagságú fonal, 2V2-es horgolótű, 1 gomb. Pontos szabásmintát ké­szítünk a rajz alapján, s eszerint horgoljuk meg a darabokat. A mintát a leol­vasható technikai ábráról készítjük, melyen a kis vo­nalka láncszemet, az áthú­zott hurkok pedig 2 egy­szerre befejezett egyráhaj­­tásos pálcát jelentenek. József Attila A hangya A bábok között elaludt a hangya. Szél, a bábokat most el ne fúdd! Különben jó az is. Kis, fáradt fejét csillámokra hajtja és alszik véle csöpp árnyéka is. Egy szalmaszállal fölkelteni szépen! De jobb, ha már indulunk haza, erősen beborult — A bábok között elaludt egy hangya és — hopp — egy csöpp már a kezemre hullt. Receptek SONKÁS KOCKA. Hozzávalók: 20—25 deka kockatészta, 5 deka zsír, 2 egész tojás, késhegynyi só, 2 deci tejföl, 15 deka darált sonka, 2—3 deka vaj, zsemlemorzsa, eset­leg kevés reszelt sajt. —t A készen vásárolt kockatésztát forrásban levő sós vízben kifőzzük, leszűrjük, 5 deka ol­vasztott zsírral elkeverjük. (A főzővízbe tegyünk bor­­sónyi zsírt, akkor a tészta nem ragad össze.) 2 egész tojást, késhegynyi sót, 2 deci tejfölt, 15 deka darált sonkát össze­dolgozunk, elkeverjük a tésztával, majd vajjal jól ki­kent mélyebb tűzálló tálba halmozzuk. A tetejét zsemle­­morzsával vagy reszelt sajttal szórjuk meg. A sütőt 10 percig előmelegítjük, úgy tesszük bele az edényt. Addig sütjük, míg a teteje ropogós nem lesz, illetve a sajt meg nem pirul, kissé el nem olvad rajta, HORTOBÁGYI ROSTÉLYOS: Hozzávalók: 1 kiló mar­hafelsál, 2 evőkanál zsír, 1 nagy fej vöröshagyma, 1 pa­radicsom, 4—5 húsos zöldpaprika, 1 gerezd fokhagyma, kis köménymag, majoránna, kevés liszt, só. — A marha­­felsált felszeleteljük, jól kiverjük, besózzuk, lisztben meg­mártjuk mindkét oldalán. A fazékban 2 evőkanál zsírt ol­vasztunk, beletéve a hússzeleteket, hirtelen mindkét ol­dalon pirosra sütjük és tányérra szedjük. A megmaradt zsírban megpirítunk 1 nagy fej apróra vágott vöröshagy­mát, 1 paradicsomot és 4—5 húsos zöldpaprikát felvágva (télen ezek helyett konzerv-lecsót); teszünk még bele 1 gerezd fokhagymát, kis köménymagot, majoránnát, végül a tányérra szedett húst. Leöntjük 2 deci vízzel, lezárjuk a fazekat és sípolás után 20 percig forraljuk. Megint jön a sál Bartók Béla Az utóbbi évek őszi-téli nagy divatsjkere a sál. A sál, amely díszíti a kosztümöt, a kabátot, a ruhát. Az új divatú sál hosszú­sága rendkívül változatos, sokszor elhagyja a kabát, vagy a ruha hosszát is. A sztár 1975—76 telére is, a kötött és a horgolt sál. Lehet egyszínű vagy mintás, világos vagy sötét, rojtos vagy szegett, sőt prémhatású, hurkolt szegéllyel. Szeretjük a sálat, mert nemcsak öltöztet, hanem melegít is. Képeinken, a jövendő őszi-téli divat új­donságaiból mutatunk be néhányat. Az első képen szürke, melírozott vastag fonalból piros és sárga csíkozással díszített hosszú, rojtos sál szerepel. A kötött sapka hasonló színösszeállításban készült. A második képen két modell látható. Az első homokszínű. Citromsárga csíkok díszí­tik. Hosszabb a kabátnál. A következő: koc­kás kabáthoz való, színes csíkos a sál. Ér­dekessége, hogy a kockákkal azonos szín­összeállításban készült. A harmadik képen — a lódenzöld őszi kabáthoz — piros rojtos sálat, pulóvert és újvonalú sapkát visel a manöken. A negyedik képen színpompás, matyó­­hímzéses selyem estélyiruha látható, a sa­ját anyagából készült hosszú rojtos sállal. Újdonság még a hosszú selyemtrikó sál, amely kétszer a nyak köré csavarva, a ru­ha aljáig omlik le. (t b.) MTI — Bara István felvételei Barátnők Ifj. Novotta Ferenc felvétele VÍZSZINTES: 2. Harminc éve, 1945. szeptember 24-án halt meg Bartók Béla, a modern magyar zene legnagyobb alak­ja. Jankovich Ferenc „Bartók" című verséből idézflnk (az első sor, zárt betűk: M, E). 9. Öltö­zék. 12. Burkolatul használt anyagba folyamatosan becsa­var. 13. Üzemanyagot felvevő (autó). 15. Fordított kettős be­tű. 14. A vakond „munkája”. 18. Bágcsálók. 19. A Labore mellékfolyója. 21. író, zenekrl­­tikus (Imre). 23. A villamos neve több országban. 24. Sely­méről hires francia város. 24. A versidézet második sora (zárt betűk: D, D). 28. Iga. 3«. Ország. 31. A. L. O. 32. A tűz­hányók tölcsér alalcü nyílásai. 34. Fizetség. 34. Igevégződés. 37. Petőfi költészete. 38. Ahol valamilyen növény megterem. 40. A vanádium és a kén vegy­­jele. 42. K. T. B. 43. Egy meg nem határozott helyre. 44. „Te­le pénzzel... kövér erszény.” (Petőfi). 48. Operaénekes (1904—1940). 50. Idegen férfinév. 53. Vízzel tisztítás. '54. Frankfurt folyója. 55. Elektrotechnikus és feltaláló (1845—1943). 58. Szent rövidítése. 59. Jk harc ... (csa­tatér). 41. Se ..., se száma. 43. Vendéglői lap. 45. Két tejter­mék. 47. Bizonyított. 49. Gépet olajoz. FÜGGŐLEGES: 1. A szemet egészen elborítja. 2. A Jód és a nitrogén vegyjele. 3. o. G. T. 4. Háziszárnyas. 5. Csépiési melléktermék. 4. A földbe rejt. 7. ... GaUen. 8. A 44. sz. sor betűi keverve. 9. A Duna mel­lékfolyója Jugoszláviában. 10. Elcseni. 11. A panasz szava (... szó). 12. A versidézet ne­gyedik sora (zárt betűk: I, L). 14. Az Operaház volt Igazgatója (Aurél). 17. Község, ahol Petőfi lakott 1845—14-ban. 20. Lengyel népcsoport. 22. Osztrák fürdő­hely kiejtett neve. 25. Kabaré­szerző (keresztneve kezdőbetű­jével). 27. AbrakoL 29. A vers­idézet harmadik sora (zárt be­tűk: K, C). 30. Rákeni egynemű betűi. 33. Erőszakosan eltulaj­donít. 35. Támadás. 38. Költői indulatszó. 39. Aki következik. 41. A forradalom és szabadság­­harc (1848—49) egyik vezető alakja. 43. Múlandó. 44. A. K. 45. Kellemetlenségnek a lehető^ sége. 47. Harcias nő. 49. Az el­ső magyar nyelvű hírlap szer­kesztője (Mátyás). 51. ... Mlnh (1941-ben létrejött Vietnami Függetlenségi Liga). 52. — van belőle (unja már a dolgot). 54. .. .-Darja (folyó Közép-Azsiá­­ban). 57. Haesaturján személy­neve. 59. Micsodák? 80. E. R. D. 42. Szó, mindennek a helyette­sítésére. 44. Azonos betűk. 44. O. A. 48. Puha fém. BEDNAY JÓZSEF A rejtvény megfejtését nem kell beküldeni, csupán szóra­koztatás céljából közöljük. A 17. számban közölt kereszt­­rejtvény megfejtése: Ez az élet úgyse sok, / Használják az okosok. / Fergeteges néha bár, / Vesztegetni mégis kár. KIÉBAL s s s 0V A F G E A D N E A B T T Z AA S I B U A H I I B E G _ _ I HAHA 1 S A S 1 I E HA C I L I AJAK A K A LETU ű Is E3 0 °* If B I 5 A S E H A C A L0K Z 0 K 0 TOL OKI L T E H 1i G Z S H0 B K

Next

/
Oldalképek
Tartalom