Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-08-30 / 18. szám
Vihar a pusztán Vakmerő és hiábavaló kísérlet lenne Petőfi, Jókai, Arany és Móricz Zsigmondi után leírni a pusztai vihart, a Hortobágyon végigseprő téli förgeteget, vagy a csonttá aszott nyári tájra zúduló felhőszakadást De a magyar megyéket bemutató sorozatunkban Hajdú-Biharról szólva külön írást kell szentelnünk annak a viharnak, amelynek apró forgószelei jó tíz évvel ezelőtt pörögtek végig a pusztán, a hetvenes évek elején valóságos viharrá dagadtak, ám erről a viharról nem adtak hírt az újságok, mint a hurrikánokról, tornádókról, szökőárakról, áradásokról és tengerrengésekről. A hortobágyi vihar a kulisszák mögött tombolt, íróasztaltól íróasztalig, s hevességét nem lehetett sem a széllökések erejével, sem a csapadék mennyiségével mérni. Ügy is mondhatnék, ez a vihar „emberszabású” vihar volt, léghullámait nem ciklonbetörések kavarták, hanem józan és még józanabb emberi indulatok. A Hortobágy Európa utolsó és legnagyobb szikes pusztasága olyan természeti ritkaság, amely egy ősi állapotot képviselt, a korszerű mezőgazdaságból kiszakított — vagy kihagyott szigetet — ahol még fellelhetők voltak a nomád pásztarkodás nyomai, a táj érintetlen zugaiban ősállapot honolt, az állat és növényvilág együttese tudományos világritkaságok gyűjteményét őrizte, s ehhez járult a „nagy semmi” lenyűgöző látványa, a hol ügyesen, hol ügyetlenül dédelgetett pusztai romantika, mint idegenforgalmi vonzerő, amely a hatvanas években, a nagyobb arányú magyarországi turistaforgalom kezdetén olyan jelentőséget nyert, hogy a Magyarországra érkezett turisták közül ötből három feltétlenül látni akarta a pusztát. Ezekben az években vált nyilvánvalóvá, hogy az akkori állapot semmiképpen sem tartható fenn. Jogait követelte a mezőgazdaság, amelyet e tájon a Hortobágyi Állami Gazdaság és a megye nagyságú térségen működő többi termelőszövetkezet képviselt, s elemi érdekeire hivatkozott az idegenforgalom, amely szerette volna fenntartani az ősállapotot, a rideg gulya és a ménes Európában másutt már fel nem található látványosságát, a pusztai emberek életmódjának évszázados hagyományait. E két érdek metszéspontjain még csak enyhébb töltésű, helyi érdekű vihargócok alakultak ki, az igazi égzengés akkor robajlott át a Hortobágy fölött, amikor megjelent a színen a harmadik „trónkövetelő”, a természetvédelem. Egy világjelenség tört be a puszta mozdulatlan légterébe, a tudományos értékű természeti kincsek megmentésének és megőrzésének lendületével, amelyet az Országos Természetvédelmi Hivatal képviselt, maga mögött tudva a megfontolt közvéleményt, amely a vihar előfutamainak gazdag híranyagából már tudta, hogy elérkezett az utolsó pillanat a Hortobágy megmentésére. De hát m|től kellett megmenteni az irdatlan pusztaságot, az asztallap simaságé tájat, ahol a szál órákig kergetheti az ördögszekeret, s egy bucka sem állja útját? Furcsa, de való, hogy ezt az egyedülálló természeti ritkaságot elsősorban a természetes elöregedéstől kellett megmenteni az utolsó pillanatban, mert á Hortobágy színeváltozása már a múlt században elkezdődött, amikor a Tisza és mellékfolyói szabályozása a vízben szegény pusztai táj vízháztartását is megváltoztatta. E változás maga után vonta a növényzet, az állatvilág, s nem utolsósorban a pusztán élő ember életmódjának változását is. A kiszikkadt hortobágyi ősmocsarakból eltűnt a vizimadarak gazdag faunája, s ezeket a tudományos értékrendszerben felbecsülhetetlen fajokat és törzseket a pusztán kialakított halastórendszer sem csábította vissza. Az erdőfoltokat, fasorokat ültető emberi szorgalom a tájképet változtatta meg, s nem minden esetben a legszerencsésebb módon. A század végén, a század elején sorvadásnak indult a rideg pásztorkodás, egyre több szűz ugart törtek fel a gépek, s a pásztorélet hagyományai, tárgyai, dalai olyannyira megritkultak, hogy amikor a hortobágyi csárdával szemközt, a kilenclyukú hídnál egy régi hodályiban berendezték a Pásztormúzeumot, körülményes gyűjtőmunkát kellett kezdeményezni a maradék megmentésére. Ebben a légkörben szikraként pattant elő az Országos Természetvédelmi Hivatal minden érdekelt állami szerv és tudományos intézmény által támogatott javaslata, amely arra irányult, hogy a Hortobágy természeti, néprajzi értékeinek átmentése érdekében létre kell hozni Magyarországon elsőként a Hortobágyi Nemzeti Parkot, s a park érdekeivel összehangolva e nemes célnak alárendelni az egész pusztát. Ennek a gondolatnak a felvetésétől tört ki a vihar. A mezőgazdaság attól tartott, hogy jelképesen vagy valóságosan karámok közé szorítják a népgazdaság szerkezetében is jelentős tevékenységét, az idegenforgalom attól, hogy az ősállapot helyreállítása megfosztja a pusztát varázsától, a kissé már-már mesterkélten, rezervátumszerűen Fürdőhely a sziken Vajon közel járunk-e az igazsághoz, amikor Hajdúszoboszlót egyszerűen fürdőhelyként emlegetjük? Helyénvalóbb lenne talán a fürdőváros, vagy a gyógyüdülőhely meghatározás, mert hiszen a mai Hajdúszoboszló semmiféle lényeges hasonlatosságot nem mutat azokkal a fürdőidényben látogatott helyekkel, amelyeket a köznyelv és az irodalom fürdőhelynek fogadott el, alapjában véve a szórakozva pihenés igényéből létesült telepekkel, amelyek mozgalmassága bizonyos időre korlátozódik, s a vándormadarak eltávozásával kiürülnek, magukra maradnak s elhagyottan várják a következő nyarat. Ebben az értelemben Hajdúszoboszló nem fürdőhely, noha létezésében a gyorsütemű fejlődés akkor következett be, amikor a szikes tiszántúli táj földjéből az első források a felszínre törtek, de a klasszikus értelemben vett gyógyüdülőhely is jóval később keletkezett és nyerte el mai arculatát, hangulatát és nem utolsósorban jelentőségét. Hajdúszoboszlót a nemzetközi érdeklődés mint jeles magyar gyógyhelyet tartja nyilván. A reumások, csúzosok, köszvényesek, s más — korszerű orvosi kifejezéssel élve — mozgásszervi nyavalyákban szenvedő emberek száma évről évre világszerte rohamosan szaporodik, következésképpen mind nagyobb a gyógyulási lehetőség piaci kereslete, amellyel a gyógyhelyi kínálat vajmi nehezen tud lépést tartani. Nos, Hajdúszoboszló azért léphet fel azzal az igénnyel, hogy a sorozat Hajdú-Bihar megye jellegzetességeit 'bemutató írásai közt szerepeljen, mert ez a sziki település példamutató erőfeszítésekkel, fürge leleménnyel és okos célszerűséggel jobbára önerejéből emelkedett egyszerű fürdőhelyből nemzetközi gyógyüdülővé. ötven évvel ezelőtt Hajdúszoboszló alig jelentett többet, mint az álmos vasúti kalauz csöndes dörmögését, amelyet a jófülű utasok meghallottak és cihelődni kezdtek, mert nyilvánvaló volt, hogy nemsokára megérkeznek Debrecenbe. A hajdúsági székhelynek nincsenek elővárosai, így tehát Hajdúszoboszló sem tarthatott igényt arra, hogy valamiféle szorosabb, táplálóbb köldökzsinórral kötődjék Debrecenhez, magában állott a pusztaságban, s tűnődve nézett az akkoriban még ritka gépkocsik után, amelyek megállás nélkül áthajtottak házsorai között. Amikor a kutatófúrások igazolták, hogy ezen a síkságon a föld mélye ugyanazokat a vizeket tartalmazza, amelyek az országban már több helyen sikeresen betöltik gyógyító hivatásukat, akadt néhány álmodozó, aki úgy vélte, valamikor Szoboszló is lehet fürdőhely, ha a forrásokon kívül minden más tényejő ellentmondott is ennek az álmodozásnak. Hajdúszoboszló még harminc-harmincöt évvel ezelőtt sem viselte a fürdőhely jellemvonásait. Meglehetősen kietlen a táj, ahol a település kialakult, voltaképpen errefelé borul a földre a Hortobágy roppant kupolája, a puszta peremén fekszik ez a hely, s évtizedekig sínylette ennek a földrajzi helyzetnek minden siralmát. Poros szelek nyargaltak be a pusztáról, mintha maga a ménes robogna végig az utcákon, a tél metsző hideggel hasogatta az idevalósi emberek csontját-bőrét, a mezőgazdasági termelés tekintetében a gyenge tájak közé tartozott. Volt valami sivár és kietlen ebben az alföldi faluban, ebben a földhöz lapuló alacsonyságban, amelyet még a templomtorony is alig tudott áttörni, mintha rászakadt volna a nyomasztó súlyú égbolt. Ugorjunk néhány évtizedet és nézzük meg közelebbről Hajdúszoboszló kivirágzását, amelyhez fogható jelenség nem sok akad a magyar ugaron, holott senki sem vonhatja kétségbe, hogy Magyarországon az elmúlt három évtizedben az egész ország arcmását átrajzoló óriási változások következtek be. Hajdúszoboszló — már a gyógyvizek birtokában — mindenekelőtt nyájassá óhajtotta varázsolni házatáját, abban a biztos tudatban, hogy aki vendéget vár, annak illik vonzó küllemmel fogadni az idegent. Ebből a bölcs meggondolásból fásították a szikes pusztára települt község utcáit, tereit, s megteremtették az Alföld egyik legárnyasabb, s ugyanakkor okosan tagolt településszerkezetét A mai Hajdúszoboszló azért hat meglepetésként az érkező szemében, mert az első pillantásra erdőbe épített városnak hat, amelyet okszerű ügyességgel helyeztek el a természet készen kapott díszletei közé. Aki azonban közelebbi ismeretséget köt Szoboszlóval, az fölfedezi, hogy éppen a lombos mellékutcákban még megbúvó öreg házak épültek előbb, mint az árnyas fasorok, mert itt a magyar porfészek alakult át ligetesen, lazán kirajzolt városképpé, amely már alkalmasnak ígérkezett a vendégek fogadására és pihenésére. A fürdő és a szakszervezeti gyógyszálló megépítésével Hajdúszoboszló egyszerre „kiugrott a mezőnyből”, csakhamar nagyobb hírnévre vergődött, mint a nagy hagyományú Harkány, a reumások egykori Mekkája, ahogyan az elmés rajzú régi plakátok hirdették és ábrázolták. Manapság már tudjuk, hogy bármelyik magyar fürdőfenmtartott szilaj pásztorélet öltözeti, formai hagyományaitól. A természetvédelem eltökélt szakembereire tehát kettős feladat várt Megőrizni és fokozni a hortobágyi gazdálkodás eredményességét, megtartani és helyes irányba terelni az idegenforgalom érdeklődését. Ez utóbbi feladat tetszett a könnyebbnek és bizonyult a nehezebbnek. A turistaforgalom ugyanis csak kerülgette a pusztát, hiszen vajmi kevés jól járható út vezetett a tájon, a látogatók úgyszólván sohasem jutottak el a puszta mélyére, ahol még virul az igazi pusztai vadregényes élet. A mátai lovaspályán túl csak a tudományos kutatók merészkedtek, s jószerivel nekik köszönhető a nagy felfedezés: a Hortobágyot még — vagy már? — alig ismerjük, de a pusztai mélységek őrzik a megmentésre méltó ritka élményeket. A leghatékonyabb eszköznek a felvilágosítás bizonyult, a természetvédelem szívósan és megértő állami támogatással bizonyította, hogy a Nemzeti Park felállítása nem sérti a mezőgazdaság érdekeit, a teljes kibontakozás után pedig az idegenforgalmi táj új, sohasem látott régióit tárja a látogatók elé. Nem könnyen, de végül is megnyugodtak a kedélyek, s 1973 január 1-én napvilágot látott az Országos Természetvédelmi Hivatal elnökének törvényerejű rendelete, amely hírül adta: megszületett a Hortobágyi Nemzeti Park. A pecsét és az aláírás azonban nem a befejezés volt, hanem a kezdet. Miután megtörtént a mezőgazdaság és a park érdekeinek nem könynyen véghezvitt egyeztetése, elkezdődött az egyes régiók kijelölése, feltérképezése, tájegységek, népi építészeti műemlékek lajstromozása, kiszi'kkadt és elnéptelenedett ősmocsarak visszakapcsolása a Hortobágy természetes vízhálózatába, az állattenyésztés és idegenforgalom sajátos érdekeinek öszszehangolása. Hortobágy: a kilenclyukú híd Harmadik évében jár a viharban született nemzeti kincs, a Hortobágyi Nemzeti Park, s a látogató még édeskeveset lát, mert kijelölés alatt állnak azok a területek, ahová csak tudományos kutató teheti be a lábát, s az a szélesebb kör, ahol a turista mozoghat. A gócpont a kilenclyukú híd mellett terpeszkedő öreg csárda, s a körülötte kiépült Hortobágy önálló község, amely méltóképpen mutatja be a pusztai nép megváltozott életkörülményeit, s a park természeti-tudományos értékeit. A vihar tehát elcsöndesedett, a jegesen féltékeny indulatok helyébe a közös érdek megfogalmazása lépett. Az augusztus 20-án megrendezett hidi vásár a táj legnagyobb idegenforgalmi eseménye, ahol tízezres tömegek gyűlnek össze, a zárt tájakon viszont új életre kel a háborítatlan természet. A szélsőségek pusztája az egyensúly állapotát kezdi tükrözni a délibáb gyöngéd keretében. A puszta fejedelme, a kormos bika hely földrajzi fekvése, természeti környezete szebb és szerencsésebb, mint Szoboszlóé, mégis ez a hajdúsági gyógyhely viszi el a pálmát. Különös és csak a kor igényével magyarázható ez a vonzás. Hajdúszoboszló tizedannyi idő alatt fejlődött népszerű és külföldön is jegyzett gyógyhellyé, mint Harkány, Sikonda, Hévíz, következesképpen nincs régies patinája, hangulatát nem az ódonság mélybama színei határozzák meg, hanem a fiatalos frisseség s ez az előny szinte behozhatatlan. Szoboszló lakói és gazdái, sorsának gondos alakítói idejekorán felismerték az építésben, a városkép alakításában jelentkező lélektani gyógyhatást, s talán ezért mellőztek minden komorat színben és formában egyaránt Szoboszlón semmi sem emlékeztet a betegségre, még a gyógyfürdő is inkább egy luxusüdülő kagyló alakú medencéjének hat. Tudjuk azonban, hogy minden gyógyfürdőhely annyit ér, amennyi embert el tud helyezni. Szoboszlón a szakszervezeti gyógyszállón kívül a legutóbbi időkig kevés volt a szállodád férőhely, ez év április 4-én azonban átadták rendeltetésének a Hajdú-Bihari Vendéglátóipari Vállalat saját erőből és állami kölcsönből épült gyógyszállóját amelyben orvosi ellenőrzés mellett gyógyulhatnak bármely nemzet fiai. A szállodai szobákat az IBUSZ közvetíti. Napjainkban szinte minden szoboszlói házban találunk fürdőszobás, kényelmes vendégszobát, amelyet a szállodáknál olcsóbban bérelhet a vendég. Az ország legnagyobb üdülővárosa alakult ki a szikes pusztán, ami a férőhelyek számát illeti. A magyar megyék jellegzetességeit jelentős helységeit vizsgálva, Hajdúszoboszlóról azt mondhatjuk, túlnőtt a megye határain, s elsősorban iparkodik meghódítani Európa és a világ gyógyulást kereső betegeit. Az idegenforgalom széles rajzásában és az erős versenyben — nemzetközi mérlegelés szerint a gyógyító vizek állnak az érdeklődés középpontjában. Magyarország e gyógyító vízkincsekben az első helyet foglalja el Európában, s Hajdúszoboszló a fejlődés modellje, amelyet sietve tanulmányoznak magyar és európai szakértők. A szoboszló! gyógyszálló Novotta Ferenc felvételei ám . mL tSc *tj í ■1 • Ú ! ■jj’te | ■1 i i i i • li1 /n L l'i * ! , - • i '' jfj 1 1 jt { ,j.j ■y|! 1 i'JJlí 1 U T;skftJuli b.> 1 ■ • 'iLaWh