Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-08-30 / 18. szám
Báróit Qéza - Rutty J)ékr -Kristóf Attfla M S S M M l i Ä HAjm-RIIIAR Debrecen dicsérete ■j/" ényelmes és kézenfekvő megoldás lenne a mai Debrecent azzal a régi cívisvárossal egybevetni, amely a magyarországi kálvin izmus szellemi erődítménye, a kálvinista Róma volt. Tizenöt évvel ezelőtt felkerestem Magyarország legidősebb nyomdászát, aki a századik születésnap felé ballagva kéziratokra emlékezett. Az ifjú Krúdy lila tintás gyöngybetűire, Ady robogó soraira. A Libakertben lakott az öreg nyomdász, eperfás falusi csöndben, papsajttal benőtt udvaron, szőlőlugas árnyékában, amelynek zizegő függönyét félretolta eres kezével és arrafelé mutatott, ahol egy magasabb ház törte meg Debrecen nyugodalmas vonalát — Lassan megesz a város, — mondta szomorúan és lebocsá tóttá a szőlőlevél függönyt. A libakert papsajtos, eperfás, falusias nyugalmát azóta valóban megette a város, már a Vénkertre is rátelepedett, ám a cívisváros ettől nem bolydult meg, nem fordult ki a sarkaiból, nem vesztette el a méltóságát A Nagytemplomtól a vasútállomásig szelíden ívelő főutca úgy alakult át a hajdani baromhajtó járásból világvárosi sugárúttá, hogy megőrizte a régi Debrecen arányos szépségét, miközben volt bátorsága megbontani az Aranybika Szálló nemes szabású tömegét, megalkotva a maradandóság és a változékonyság kényes ötvözetét, mert mi sem könnyebb, mint a kor építészetének köntösét ráhúzni egy öreg városra, s e betonpalástok mögé örökre elrejteni a régit S mi sem nehezebb, mint úgy megtartani a régit az új foglalatában, mint egy ékszert Debrecenben ez történt Bármely iránybői érkezik az idegen, a nap bármely szakában lépi át a város folyton váltoeó, táguló határát kisvártatva azon a gerincvonulaton jár, amely a Nagytemplomhoz vezet amelynek puritán fehér falai között a magyar állami élet két történelmi sorsfordulója zajlott le: a Habsburg-ház trónfosztása és az úri Magyarországgal való végső leszámolás első lépése, 1M4 őszén. £ második dátumtól számíthatjuk Debrecen nagy változásait. Debrecen régi egyetemi város és fiatal ipari központ tegyük hozzá: iparának termék» világhírűek, a városlakók arányában többségre tör az ipari munkásság és a műszaki értelmiség, de ott lapul Debrecen körül a roppant puszta, a hajdúvárosok gyűrűje, amelyekben még a mezőgazdaság az uralkodó foglalkozás, tehát Hajdú-Bihar és székhelye nem vesztette el ősi jellegét. A kollégium, az egyetem, a közművelődés számos rangos intézménye régen is megadta Debrecen szellemi tekintélyét de akkor a szellemi kisugárzás meglehetősen szűk körre terjedt most harminc év alatt ez a zárt, lefojtott szellemi erő áttörte a vastag falakat s manapság kevés vidéki város él olyan életkedvvel, mint Debrecen. Ez a vitalitás szinte meghökkentő. Mintha valahol délen terülne el ez a város, mediterrán éghajlat alatt, ahol mindig farsangi mosoly bujkál a járókelők szája szögletében. Ebben a megyében a híres hajdúsági farsanggal kezdődik az év, s nemcsak Debrecenben, hanem a hajdúvárosokban, a kisebb és nagyobb községekben is gyakori a tíznapos vidámság. Miféle gazdagságra villantanak fényt ezek a napok? Előjönnek a hajdú népművészek és kiállításokon mutatják be, amit még őriznek: a szűrszabók, a szíjgyártók, a fazekasok, a faragók, aztán a népzene göbős ujjakkal muzsikáló nagy öreg», akik egy neonfényes falusi presszóban is néhány futammal felélesztik a puszta varázsát. S tíz napig olyan sütés-főzés folyik a Hajdúságban, mintha lakodalmat ülne az egész megye. Itt aztán meg is állhatunk egy lélegzetvételre, egy szippantás időre, amíg érzékelhetjük a toroskáposzta fűszeres illatát, a birkapaprikás csípős-piros párázatát, a halászlé bodor gőzeit. Debrecen és a Hajdúság birtokolja Magyarországon a magyar konyha felségterületének összes jelvényeit. Amíg országszerte arról panaszkodnak, hogy a magyar konyha elenyészik a nemzetközi főzőművészet áradatában, addig Hajdú-Biharban újjászületik a magyar konyha Debrecenben szakácsfesztivál van egész évben. Aki a bíráló szerepére vállalkozik, az előbb megízleli az Aranybika töltöttkáposztáját, azután átballag a túloldalra, s a nádudvariaknál megkóstolja a másikat. Ez év februárjában, Helsinkiben egy firm professzor így sóhajtott fel: — Ma sem tudom eldönteni, hol főzik jobban a birkapaprikást? A Hortobágyon vagy Debrecenben?... Városaink közül csak Szegednek van olyan közeli természeti hátországa — Újszeged — mint Debrecennek a Nagyerdőben. A Nagyerdő ellenpontozza Debrecen éghajlatában a puszta szikes, poros, perzselő világát, s ez a hatalmas lélegzetű erdőség belopja Debrecen szívébe az üdülőtáj fogalmát, lombrengetege vonzza a pihenni, gyógyulni vágyó embereket A nagyerdei termelőszövetkezeti üdülőben és a gyógyfürdőben gyógyítják sajgó ízületeiket azok az öreg parasztok és pásztorok, akik a szabadban élték le az életüket, s a Nagyerdő egyetemi városában tanulják ki a gyógyítást a fiaik és unokáik. Debrecen dicséretéről szólva ne hallgassunk arról sem, hogy ez a hatalmas kiterjedésű város miképpen gazdája az egész megyének, miféle sajátos eszközökkel iparkodik a maga szépségéhez alakítani Hajdú-Bihar arculatát? Egyetlen mozzanatot emeljünk ki Debrecen atyai gondoskodásának sokféle megnyilatkozásából. A debreceni vízügyi igazgatóságon térképezték fel Hajdú-Bihar megye sebhelyeit, azokat az elmocsarasodott, kopár foltokat, amelyek néhol a városléptékű nagyközségek belterületén éktelenkedtek, a szélső házsorokig nyomultak előre, s ennek a hivatalnak lelkes mérnökei, technikusai dolgozták ki a hadművelet merész képzeletről tanúskodó lépéseit A megyében százegynéhány félbehagyott agyagbánya, szikes mocsár, elvadult burján éktelenkedett a legutóbbi évekig. Különös és riasztó kép alakult ki a hirtelen gyógyüdülő-várossá duzzadt Szoboszló határában, Püspökladányban, Hadházán és Böszörményben. Ezekből a ilimányokból sorra születnek sétaligetek, csónakázó tarvak, strandfürdők, sportpályák, hétvégi telepek, ily módon a maradandóság városa a szüntelen változás szolgálatát látja el Hajdú-Biharban.