Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-02-01 / 3. szám
Juftttsttuktúmk pwbtam % Hazai turizmus Hová mégy nyáron? „Ausztriába utazom.” „Londonba hivott meg a nagybátyám.” „Egy spanyolországi társasutazáson veszünk részt, gyűjtögettünk rá egy ideig.” Lengyel-Tátrára vagyunk kiváncsiak.” Sok az ilyen és a hasonló válasz. Érthető: 1973-ban 2,1 millió magyar utazott külföldre. Ám más válaszok is elhangzanak. „Balatonfüredre kaptunk beutalót.” „Mátraházán üdülünk a szakszervezet jóvoltából.” Mert hát a szakszervezeti üdülőhálózat gazdag, és több százezer dolgozónak szerez örömet Más válaszok is akadnak, kimegyünk Leányfalura, a telekre.” „Horgászni megyek Agárdra ...” Igen, telektulajdonos is van már jó pár ezer. Apró telek, nagy öröm. De még kevés az ilyen válasz: „Az ünnepeken felfedezzük a Mátrát.” „Lemegyünk Pécsre, még nem láttuk a Mecseket.” Mi ennek az oka? Sok minden. Szemléleti problémák is közrejátszanak. „Előbb Párizst nézem meg, Baranyát még láthatom.” De akármennyire nőtt a külföldre utazók száma, e turistaközösség még most is csak kisebbség. És ha egyre több is az autótulajdonos, még lefolyik némi víz a Dunán, amíg minden családnak lesz kocsija. A hazai turizmus viszonylagos gyengeségének tehát jól kitapintható tárgyi-anyagi okai vannak. De ebbe nem lehet belenyugodni. Meg kell teremteni az előfeltételeket a haza megismeréséhez, s kulturált belső turizmushoz. Mert azért — noha önteltségre nincs okunk — az igények mégis észrevehetően nőnek. Közrejátszik ebben a megnövekedett szabad idő, az erősödő motorizáció, az életszínvonal emelkedése. A vasárnapokat, az ünnepnapokat, a szabad szombatokat és a fizetett szabadságidő átlagát számítva a dolgozók szabad ideje meghaladja az évi 100 napot. A belkereskedelmi miniszter legújabb reprezentatív felmérése szerint ma már évente 3 millióan üdülnek belföldön. További mintegy kétmillió általában egy éjszakázással járó hét végi üdülésben vesz részt, és mintegy 10—12 millióra rúg az év közben egynapos kirándulásban részt vevők száma. Az ifjúsági turizmus speciális problémakör. 1973-ban mintegy 160 ezer fiatal vett részt különböző kedvezményes üdültetési formában. A kormány, felismerve az ügy súlyát, 1971-ben „A belföldi turizmus fejlesztéséről” címet viselő határozatában megszabta a teendőket. Ügy döntött, hogy a fejlesztéshez első lépésként a kevésbé szállásigényes, illetve a szerényebb szállásigényű kirándulóhelyek létesítéséhez kell megteremteni a feltételeket. Ennek nyomán megkezdődtek az ország hat régiójában az úgynevezett kirándulóközpontok létesítésének munkálatai. A kormány 100 millió forintos központi támogatást is nyújt a program végrehajtásához. Ezen felül 4000 egyszerű szálláshely és 20 ezer négyzetméternyi olcsóbb kivitelű, kereskedelmi és vendéglátó értékesítő hely létesítését határozta el. Ehhez 230 millió forint állami támogatást irányzott elő. Ma már a nemzetközi idegenforgalom legkedvesebb tájain sem kevés a magyar vendégek száma. Például Budapesten 1973-ban a kereskedelmi szálláshelyeket igénybevevő belföldiek aránya 29 százalék volt, a Balaton mellett 47 százalék (a szervezett üdülés mellett). De a Balatonnak — noha továbbra is a nyári vágyak netovábbja — már több versenytársa akadt. Aki az országot járja, csak csodálkozhat, milyen szépen fejlődő új üdülőtérségek alakulnak ki. A Vas megyei Bükfürdőt 1973-ban például 380 ezren keresték föl. Baranya megye kirándulóforgalma 400 ezer volt. A harkányi strand, a szépséges Abaliget, a siklósi vár, az orfűi tórendszer vonzza a vendégeket. Gyula várszínházára és fürdőjére 800 ezren voltak kíváncsiak. Borsod megyét — mindenekelőtt Miskolcot, Lillafüredet, Tapolcát, Aggteleket Jósvafőt, Tokajt, Mezőkövesdet — több millió kiránduló kereste fel és a Duna-kanyar, a pilisi parkerdő szépségében is százezrek gyönyörködnek egy-etgy kirándulónapon. E kiránduló tájközpontok fejlesztése százmilliókat igényel, ám a munka folyamatos. Hadd említsünk — példának — kettőt. A Velencei-tó melletti üdülő- és kirándulóközpontot az ifjúság számára hozzák létre. A munka — beleértve a közművesítést is — már két esztendeje tart. Tiszafüred térségében egy másik ifjúsági kirándulóközpont — valóságos „Kis-Balaton” — létesül. A tervezést az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda irányítja és vezeti majd a kirándulóközpontot is. Apropó: Express. Ez az iroda, amely az ifjúsági turizmus gazdája. 1974-ben — miközben megteremtette a lehetőséget, hogy 35 útvonalon 50 ezer magyar fiatal utazhatott külföldre és’ 70 ezer külföldi ifjú jöhetett hazánkba — belföldi országjárásain, üdülésein, rendezvényein 400 ezer fiatalnak szervezett programot. Mindössze heti százforintos térítés ellenében tavaly például 33 ezer középiskolás üdülhetett egy hétig Badacsonyban, Balatonszemesen, Siófok-Sóstón, Velencén, Nagymaroson, Nógrádverőcén és Miskolc-Tapolcán. Talán nem kell hangsúlyozni, hogy mindezt komoly állami támogatás tette lehetővé. Szurdi István belkereskedelmi miniszter: „A szállodák építésénél és még inkább üzemeltetésénél fokozatosan olyan árpolitikát alakítunk ki, amely mellett az üdülőhelyi, szállodai szolgáltatásokat legalább a hazai lakosság egy része igénybe veheti. Például a Visegrádon nemrégiben épült Hotel Silvanusban és a dobogókői Nimródban megfelelő számú turistaszálláshely is van. Mátrafüreden, a most épülő szállodában ügyéin csak lesznek turista jellegű szálláshelyek. Már évek óta legtöbbnyire olyan, a közepes kategóriába tartozó szállodákat építünk, amelyeknek árai az átlagos keresetű turista számára az elő- és utószezonban már megfizethető. Az úgynevezett C-osztályú szállodákban az év bármelyik időszakában 40—60 forintért kapható hideg-meleg folyóvizes szállodai szoba. Jelenleg az országban 94, ebbe a kategóriába tartozó szállodánk van, és ezekben vein a szállodai helyek több mint egyharmada. Az idegenforgalmi centrumokban már hozzákezdtünk egy vendéglátóipari fejlesztési program megvalósításához. Ennek lényege, olyan étkeztetési szolgáltatás megteremtése, amely a korszerű technikai és technológiai lehetőségeket kiaknázva, képes az előállítási és az üzemeltetési költségek és így a fogyasztói árak csökkentésére.” A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban — a már említett kormányhatározat alapján — megvizsgálta, hogyan tudja az ország ellátni a hazai turistákat. íme egy megállapításuk: „Magyarországon jelenleg 301 olyan helység van, amely nagyobb méretű idegenforgalom fogadására és ellátására alkalmas. A meglepően magas szám azonban így oszlik meg: 51 helyen tudnak külföldieket is fogadni, 47 város és község országos forgalom ellátására hivatott, és a nagy többség, 203 helység csak a közvetlen környékről érkezők igényeit tudja kielégíteni.” A KNEB' vizsgálata ennek megfelelően kritikával illeti, hogy a kormányhatározatban megjelölt program végrehajtása bizony vontatottan halad, hogy a főidényen kívüli olcsóbb szobaár- és penziórendszer nem általános, hogy a különböző idegenforgalmi szervek közönséget tájékoztató szolgálata nem összehangolt, hogy a műemlékekhez körülményes odalátogatni, kevés a parkolóhely, a szállás- és a szakkatalógus. Egyszóval a KNEB feltárja a hibákat. Igaza van. A fejlődés érdekében teszi. Hadd jegyezzük meg itt, hogy a nemzetközi idegenforgalom érdekében épített létesítmények észrevehetően javítják a belföldi turizmus lehetőségeit is. Az utak rekonstrukciója az üzlet- és töltőállomás-hálózat gazdagodása módot ad arra,' hogy a magyar kirándulók az egész esztendőben birtokukba vehessék az ország valamennyi vidékét. Ám — írtuk már — nem mindenki autótulajdonos. Utazni azonban mind többen szeretnének. Es akiben nincs meg a vágy, fel kell kelteni. Néhány hete Sopronban megható jelenet tanúja voltam. Az Alföldről érkeztek beutaltak a Lövérek egyik üdülőjébe. Naponta találkoztam velük, amikor csoportosan járták a barokk város utcácskáit, és hallgatták a vezető ismertető szavát. Autóbuszuk ott állt a cenki kastélypark előtt is, és ők kalaplevéve bandukoltak Széchenyi újjávarázsolt kastélyában, a „legnagyobb magyar” életútját, művét tanulmányozva. A belső turizmus fejlesztésének tehát központi kérdése a szervezettség. Amelyhez az esetleges olcsó szállás megszerzése mellett hozzátartozik a hatásos és kulturált propaganda, a népszerű, nem tudálékos idegenvezetés, és az autóbusz is, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Néhány szám bizonyítékul: 1973-ban az IBUSZ—TIT (utazási iroda, ismeretterjesztő társulat) egynapos autóbuszkirándulásain 30 ezren, a kétnaposon négyezren, a háromnaposon kétezren vettek részt. Hogy nem nagy számok? Az előző évekhez viszonyítva valamennyi 20—25 százalékos emelkedést jelent. Biztatóak tehát az eredmények, de a teendő rengeteg. A gazdaságosságot egyeztetni a kulturális kívánalmakkal, a tömegigényekkel, nem könnyű. De megoldást kell találni. Mert a belső turizmus — a kellő eszközök révén — üzletnek sem rossz. Nem szabad, hogy rossz legyen. Am mégis sokkal több az üzletnél. Mert ismerni az országot, birtokba venni tájait, ezernyi kincsét, felfedezni a múlt emlékeit és a jelen értékeit: hazaszeretet. Csatár' Imre Nem lehet elég korán kezdeni Városnézés, országnézés Erdőrengeteg közepén a Ságvári turistaház HIÉiÉIKí» 4titfp •- * . • -Most csendes a Szántód! rév (MTI felv.)
