Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)

1975-05-24 / 11. szám

és ragadókar — Nyolc kitüntetés

— Nem egyszer volt úgy, hogy itt dolgoztunk ötig-hatig. Hazamentem és a vacsora után olvasgatni kezdtem, de a fejem állandóan a gépeken járt. Eszembe jutott egy ötlet. Ki kellene próbálni, összetrombitáltam néhány kollégámat, és este, éjjel bejöttünk kipróbálni az ötletemet. Másnap reggel, mire a külföldi szerelők bejöttek, már kész elképzelést tehettünk eléjük.

— Hogyan lesz az emberből Állami-díjas művezető?

— Higgye el, nem könnyen. Én huszonhét esztendeje dolgozom ezen a helyen. Amikor idejöttem, ez még kis, elavult takarógyár volt, magántulajdonban. Nagyon nehéz volt idekerülni, én is annak köszönhetem, hogy sportoltam, atlétizáltam, és a sporttársaim segítettek. Először a kikészítőben kezdtem dolgozni, persze érettségivel. 1949-ben álla-Gábor Viktor felvételei

mosították a gyárat, én meg rájöttem, hogy tovább kell tanulnom. Beiratkoztam a Bolyai fonóipari technikumba. Ott megtanultam a szakma elméletét, amire nagy szükségem volt. Mikor megkaptam a technikusi oklevelet, manipuláns lettem.

— Az mit jelent?

— A manipuláns keveri ki a fonalat ö határozza meg, hogy milyen alapanyagból mennyit kell adagolni, a megfelelő szín, szakítószilárdság, nyújthatóság eléréséhez. Tulajdonképpen az ő szaktudásától függ a fonál és később a textília minősége. Ez nagy felelősség.

— És mindez után?

— Mindez után?! 1970-ben megcsináltuk az új „nyújtott” fonodát. A szálakat itt mesterségesen megnyújtjuk, erősebbé tesszük. Tavaly kibővítettük, új gépekkel szereltük fel a fonodát. Én vagyok a vezetője. És... látja, itt már őszül a hajam.

A fonodák, szövödék nem tartoznak a könnyű munkahelyek közé. Pedig túlnyomórészt nők dolgoznak bennük. „Könnyű, tiszta munka” — az apróhirdetések ismerős fordulata itt napi több tucat kilométernyi járkálást, szűnni nem akaró csattogást, dübörgést takar. A szövőnők néhány év múlva már otthon is kiabálni kezdenek, dobhártyájukon állandóan ott dörömböl a vetélők nyughatatlan robajlása.

Hacsak?...

Hacsak nem sikerül valahogyan kiiktatni a vetélőt. Kőszegen, a Lakástextil Vállalat posztógyárában sikerült. A gyárnak már csak a neve posztógyár, valójában évek óta bútorszöveteket gyárt. Most már főként vetélő nélkül.

(A vetélő egy fém orsó, amely a hosszanti szálak között ide-oda rohanva viszi magával a szövet keresztszálát. Ez a hagyományos, évszázados módszere a szövésnek. Az új német gépeken nincs vetélő. Két kar — az "úgynevezett ragadókarok — viszik-hozzák a keresztszálat a szövetben. A vetélőnél sokkal gyorsabban és összehasonlíthatatlanul csendesebben.)

A Lakástextil Vállalat egyik üzeme az ország szinte legrégebbi gyára. 146 éves. Nefmezgyár. Ma már csak az iparban, főként szigetelőként és csiszolókorongként használják a nemezt —> de a kis gyár még működik. Az egyetlen ilyen Magyarországon. Hatalmas kallózó malmok csapkodják, dögönyözik a szőrt, amíg az összeáll. A munkások félméteres késsel vágják korong alakúra. Gőz, nedvesség, sötét.

Néhány kilométerre innen a legmodernebb jacquard-szövőszékek ontják a kelmét. Előre programozható a szín, a minta. A gépet beállítják és szinte automatikusan pergeti a szálakat, futtatja ki magából a változatos mintájú bútorszövetet.

A mesterség ősi múltja és jelene.

Nyolcán utaztak Budapestre. Nyolcán Szombathelyről, Kőszegről, Tatáról. Átvették a kitüntetést, szerényen fogadták a gratulációkat Másnap reggel mindegyikük ott volt a munkahelyén.

Tudták, hogy a kitüntetés nem csak az övék. Szólt az Állami-díj annak a mintegy hatvan embernek, aki a jövendő új gépein, technikai, technológiai, gazdasági megoldásain dolgozik: a fejlesztő csoportnak. És szólt annak a másik négyezer-nyolcszáznak, akik csattogásban, zajban, párában irányítják a gépeket, viszik-hozzák a fonalat, ellenőrzik a kelmét; azoknak, akik munkájukkal a tavasz színeibe öltöztetik a milliónyi lakást.

Lakáskultúra — mondta az igazgató.

Ez a lakáskultúra azonban nem csak a vásárlókon múlik. Nem csak a fejlettebb, kifinomultabb ízlésen, a tömöttebb pénztárcán. Elsősorban azokon múlik, akik mindehhez megteremtik a lehetőséget; akik elkészítik az igényeinkhez mért szöveteket. És... talán ez ennek a nyolc Állami-díjnak a legfontosabb, rejtett összefüggése.

s textília Soós Péter János

Az új szövődé