Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)

1975-05-24 / 11. szám

rntou e>TtowäN Félszáz gyerek ül körülöttem, felső ta­gozatosok a kilencvenből (a legidősebb 14 éves!) és irodalomról beszélgetünk. Arról, hogyan kell olvasni; arról, hogyan érde­mes. És érdemes-e? A valóságot írja-e az író, vagy álmában jut eszébe, hogy mit ír­jon? Mitől lesz valakiből író? Nehéz mun­ka megírni egy könyvet? És kifizetődik-e, írónak lenni? * Még etetés előtt szeretnének hazaérni. Ha a felnőtteknek van mozi, előadás, is­kola, azt meg úgy kell elkezdeni, hogy etetés után legyen. A jószág szabja meg az időrendet. Meg a távolság. Három-öt kilométer, kerékpáron. Ha száraz az idő, hamarabb, ha sáros, hosszabb út. Kinek mennyire s hová esik a tanyája. Három­négyszáz ember, három-négytucat tanya, Kecskemét irdatlan határának egyik sze­lete. Felülnek a kerékpárra, s jönnek. A gyerekek iskolába, a felnőttek mozit néz­ni, ismeretterjesztő előadást hallgatni („Kitárni a világot előttük, hogy többet ismerjenek, mint ángyomasszonyék plety­kái ...” — Filigrán kis asszonyka, aki mondja, nem látszik ki belőle, hogy anya és tanárnő. — „Mögmutatni nekik, mi van a tanyán túl...”) * Hivatalosan: Szolnoki úti általános is­kola: közönséges szóhasználatban: Borbás­­tanya. A kilencven gyereket hét pedagó­gus tanítja, részint itt laknak az iskolánál, részint Kecskemétről járnak ki, busszal. Három év óta a felnőttek számára, akik nem tanulhattak a maguk idején, úgy­nevezett „dolgozók iskoláját” is fenntarta­nak; ez idő szerint közülük tizenkét nyol­cadik osztályosuk van. Hetente négy estén tanulnak. Iskola, kultúrcentrum és foci­pálya. A mozi pénteken van. közül újabban minden esztendőben hár­man, négyen a szövetkezetbe mennek dol­gozni, s mindjárt, indulóban, megkeresnek havi két-háromezret. Kapnak hát rajta — de jól van ez? ♦ — Ha nagy a hó, a sár, ha fú a szél, sok-e a hiányzó? — Nincs olyan tél, nincs olyan idő, hogy ne jönnének. A cipő, a ruha, a meleg hol­mi a tanyán se gond. De ha késik a be­takarítás, késnek a tanulók is, több a hiányzó. Hanem szüret után már min­denki jön... * Az igazgató Fazekas Mihály és neje. Harmadik évtizede tanítanak, azóta min­dig tanyán. A nagyobbik fiuk most érett­ségizik, a kisebbik idejár, az iskolába. Rofa Tibomé, aki magyart, történelmet, földrajzot tanít, már tizenegy esztendeje tanít tanyán. Számukra életforma a hiva­tás. Papesch Lászlóné, a fiatalasszony, vi­szont csak egy hónapja került ide ki. Neki is azzá lesz, ha megmarad. Most így hiszi, s miért ne lenne így? A tanyai életforma szívós. Az ipar, a város vonzóereje hatalmas, de a föld, az állat jól fizet, s a korszerű agrotechnika megemeli a jövedelmeket. Hiába igyekez­nek a hatóságok a korszerű településekre csábítani a tanyasiakat, mert ahol újabb házak nőnek ki a pusztaságban, ott előbb­­utóbb bevezetik a villanyt és utat építe­nek. Mert ha az emberek nem jönnek el a civilizációhoz, végül csak el kell vinni hozzájuk. A pénteki moziban, vagy ahol már ott a villany, a gólyafészek mellé kö­tött tévéantennában kinyílik a világ képe, elektronikus délibáb, s mert nem áll a feje tetején, mint az igazi, igazabb- is an­nál. Szavára, képére nőnek az igények. Égy családban általában négy-öt gyerek. A legnagyobb családban hét gyerek van — négy jár közülük ide, az iskolába. (Az igazgató: „Egyes gyereket nem is tudnék hirtelenében mondani...”) A végzős ta­nulók közül évente kettő-három megy to­vább, középiskolába. Szakmát tanul tíz­­tizenkettő. Régen a szülők tartották ott­hon a gyereket, iskola helyett ingyen munkaerőként, most ők taníttatnák to­vább, s a gyerek kívánja a korai — oly­kor túl korai — önállósodást: a végzettek A lehulló alkonyaiban kucsmás tízéve­sek karikáznak szerte a dűlőutakon. Há­tuk mögött a Borbás-tanya, az iskola fé­nyei pislognak. „Tessék mondani, belőlem is lehet író?” Nem tudják, hogy voltakép­pen már azok. Vagy inkább történetírók, ök írják e vidék történelmének új lap­jait. Bogát! Péter Az igazgató: „Jó hármas az átlagunk; ha lenne napközink, javíthatnánk rajta!” Indulás kerékpáron, hazafelé... Novotta Ferenc felvételei Valami nagyon okosat kellene kérdezni! „Tessék mondani: én is tudnék regényt Írni?” 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom