Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-05-24 / 11. szám
rntou e>TtowäN Félszáz gyerek ül körülöttem, felső tagozatosok a kilencvenből (a legidősebb 14 éves!) és irodalomról beszélgetünk. Arról, hogyan kell olvasni; arról, hogyan érdemes. És érdemes-e? A valóságot írja-e az író, vagy álmában jut eszébe, hogy mit írjon? Mitől lesz valakiből író? Nehéz munka megírni egy könyvet? És kifizetődik-e, írónak lenni? * Még etetés előtt szeretnének hazaérni. Ha a felnőtteknek van mozi, előadás, iskola, azt meg úgy kell elkezdeni, hogy etetés után legyen. A jószág szabja meg az időrendet. Meg a távolság. Három-öt kilométer, kerékpáron. Ha száraz az idő, hamarabb, ha sáros, hosszabb út. Kinek mennyire s hová esik a tanyája. Háromnégyszáz ember, három-négytucat tanya, Kecskemét irdatlan határának egyik szelete. Felülnek a kerékpárra, s jönnek. A gyerekek iskolába, a felnőttek mozit nézni, ismeretterjesztő előadást hallgatni („Kitárni a világot előttük, hogy többet ismerjenek, mint ángyomasszonyék pletykái ...” — Filigrán kis asszonyka, aki mondja, nem látszik ki belőle, hogy anya és tanárnő. — „Mögmutatni nekik, mi van a tanyán túl...”) * Hivatalosan: Szolnoki úti általános iskola: közönséges szóhasználatban: Borbástanya. A kilencven gyereket hét pedagógus tanítja, részint itt laknak az iskolánál, részint Kecskemétről járnak ki, busszal. Három év óta a felnőttek számára, akik nem tanulhattak a maguk idején, úgynevezett „dolgozók iskoláját” is fenntartanak; ez idő szerint közülük tizenkét nyolcadik osztályosuk van. Hetente négy estén tanulnak. Iskola, kultúrcentrum és focipálya. A mozi pénteken van. közül újabban minden esztendőben hárman, négyen a szövetkezetbe mennek dolgozni, s mindjárt, indulóban, megkeresnek havi két-háromezret. Kapnak hát rajta — de jól van ez? ♦ — Ha nagy a hó, a sár, ha fú a szél, sok-e a hiányzó? — Nincs olyan tél, nincs olyan idő, hogy ne jönnének. A cipő, a ruha, a meleg holmi a tanyán se gond. De ha késik a betakarítás, késnek a tanulók is, több a hiányzó. Hanem szüret után már mindenki jön... * Az igazgató Fazekas Mihály és neje. Harmadik évtizede tanítanak, azóta mindig tanyán. A nagyobbik fiuk most érettségizik, a kisebbik idejár, az iskolába. Rofa Tibomé, aki magyart, történelmet, földrajzot tanít, már tizenegy esztendeje tanít tanyán. Számukra életforma a hivatás. Papesch Lászlóné, a fiatalasszony, viszont csak egy hónapja került ide ki. Neki is azzá lesz, ha megmarad. Most így hiszi, s miért ne lenne így? A tanyai életforma szívós. Az ipar, a város vonzóereje hatalmas, de a föld, az állat jól fizet, s a korszerű agrotechnika megemeli a jövedelmeket. Hiába igyekeznek a hatóságok a korszerű településekre csábítani a tanyasiakat, mert ahol újabb házak nőnek ki a pusztaságban, ott előbbutóbb bevezetik a villanyt és utat építenek. Mert ha az emberek nem jönnek el a civilizációhoz, végül csak el kell vinni hozzájuk. A pénteki moziban, vagy ahol már ott a villany, a gólyafészek mellé kötött tévéantennában kinyílik a világ képe, elektronikus délibáb, s mert nem áll a feje tetején, mint az igazi, igazabb- is annál. Szavára, képére nőnek az igények. Égy családban általában négy-öt gyerek. A legnagyobb családban hét gyerek van — négy jár közülük ide, az iskolába. (Az igazgató: „Egyes gyereket nem is tudnék hirtelenében mondani...”) A végzős tanulók közül évente kettő-három megy tovább, középiskolába. Szakmát tanul tíztizenkettő. Régen a szülők tartották otthon a gyereket, iskola helyett ingyen munkaerőként, most ők taníttatnák tovább, s a gyerek kívánja a korai — olykor túl korai — önállósodást: a végzettek A lehulló alkonyaiban kucsmás tízévesek karikáznak szerte a dűlőutakon. Hátuk mögött a Borbás-tanya, az iskola fényei pislognak. „Tessék mondani, belőlem is lehet író?” Nem tudják, hogy voltaképpen már azok. Vagy inkább történetírók, ök írják e vidék történelmének új lapjait. Bogát! Péter Az igazgató: „Jó hármas az átlagunk; ha lenne napközink, javíthatnánk rajta!” Indulás kerékpáron, hazafelé... Novotta Ferenc felvételei Valami nagyon okosat kellene kérdezni! „Tessék mondani: én is tudnék regényt Írni?” 7
