Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-04-26 / 9. szám
A Magyarok Világszövetsége baráti találkozón látta vendégül Benczúr utcai székházában a Magyarországra érkezett honfitársainkat. Dr. Szabó Zoltán főtitkár a beszédében megköszönte áldozatos munkájukat, azt a lelkesedést és odaadást, am-elylyel a külföldön élő magyarság körében buzgólkodnak. Elmondta, milyen fontos, hogy évről évre szorosabbra fűzzük a kapcsolatokat a Föld különböző országaiban és az itthon élő magyarok között. Az Egyesült Államokban élő magyarság nevében Fodor Nagy Árpád, a New York-i Társaskör nevében üdvözölte a Magyarok Világszövetségét, majd egy emlékoklevelet nyújtott át dr. Szabó Zoltánnak. Az oklevél szövege: lrAmerika magyarsága üdvözli a Magyar Népköztársaságot felszabadulásának 30. éve alkalmából.” MÁJUS 1. KRÚDY GYULA Szegény gyerekek a szigeten A sziget közepén áll egy sárga, kopott varjúfészek, hideg és rozsdás udvarház, amelyet még manapság is Kastélynak neveznek, mert egykor benne lakott egy öregember, mikor hercegek voltak Magyarországon. Kastélyi nevét árván viseli az udvarház, mint koldus a medáliát, a herceg egykori termeiben korom lepi be a falakat, a szél bujósdit játszik, az ablakok és ajtók rég elkívánkoznak ebből a világból, az udvart benövi a gaz, az erkélyt megette a rozsda, éjjelente senki sem hallgatja a fülemilét, amely tavaszonként az elhagyott rom körül építi fészkét... Csendes, gondterhelt, bajjal, mindennapi élettel álmodó, szegény emberek hallgatják a „kastélyban” a nagy fák melankolikus zúgását, az esti szél ajtódörömbözését, a kályhák korgását, az öklendező kísértet lépteit, aki a rozsdás csigalépcsőn felszuszog és benéz az ablakon. A szomorgók, maguknak élők, elbújt érzésűek, a lemondok háza volt évekig az udvarház, az lakott benne akinek máshol nem volt helye, magányos helyen vándorlók, visszhangos, szomorú szobákban a maguk bánatával foglalatoskodók, lábujjhegyen járt a méla csend, mint egy kolostor körül. Ezen a tavaszon kinyílt a pókhálós ablak az udvarházon, meghökkent a kapu, a varjúkárogástól életunt kémény felfigyel, a szomorkodásba belevénült nagy fák kibámúltak odvas kérgükből, a vijjogó vércse riadtan menekült, mintha anya-varjú üldözné a fészekrablás után, még tán a rom-fal is nagyot nézett, pedig sok mindent látott ezer esztendő alatt: nyulakat, rózsákat, harcos apácákat, mogorva szerzeteseket, tilosban járó szerelmeseket ... Víg gyermekcsapat özönlötte el az udvarház környékét. Mindennap vígabb, bátrabb, hangosabb gyermekek nőttek ki itt a fűből, a tavaszi eső nyomán, mint a réten a virágok, a fákon a csodálatos gyöngédségű levelek, a lehelet-üdeségű orgonák. Valamely varázslat történt itt; a meséskönyv megelevenedett; a kacsalábon forgó vár, amely a rege kék s zöld ködében állott a szegény gyermekek képzeletében, megállott; a farkas-szakállú hídőr, aki fegyverével a szigetet őrizte, végleg befordult az őrházikójába; a partokról és a messziségekből látott szoknyás nagy fák, fénylő kertek felett borongó vén házak, visszhangot, hajókürtöt, városi lármát gurgulázva elnyelő romok, a mesékbe kanyargó árnyékos sétautak, a fehér lovacskás omnibuszok, hanyagul ásító pázsitok, fehér lócák, és székek: megindultak... szárnyaikat kiterjesztve repültek a vén fák, futott az unatkozó angolpark, bakkecske módjára szökdécseltek a padok, döcögve jöttek a vén romok, gyík-gyorsan siklottak a gyalogutak a pesti szegény gyermekek felé. A gyermek álmodott valamely kedveset éjszaka, amely után kinyújtotta a kezét. A lelenc, az árva, a pincelakó szegény, az iskola porában elhervadt, külváros füstjében elsápadt gyermek álmában a tündérkertben járt és reggelre megtalálta a kertet, nem osont tova, mire felébredt. A leányocskák körbe állnak és úgy énekelnek, mintha a virágok énekelnének a kertben. A fiúk szétszaladnak, mint a tavaszi esővíz. A szegény gyermekek hangja megtölti a szigetet, mint a május szele színnel és illattal a világot. Ezerhangú madársereg, ezerszemű pázsit, ezerkedvű élet fakadt a szigeten a régi varjú-károgásos, búskomoly andalgású, titokban lépegető tavasz helyett. A denevér, amély már kora délután elindult nesztelen útjára a romladékokból, bevárja a sötétséget. A margitszigeti betegség: a melankólia, amely híven eljön a nedves szigetre, az idén csak messziről oldalog, mint egy megvert kutya. A szerzetesi csend, a lemondásos alkonyat, a keserűségbe és megvetésbe vonult magányosság elhallgatnak gonosz tücsökdalaikkal a régi udvarházban, amidőn a pázsiton egy sereg kisleány cikázik és csicsereg, mintha már megjöttek volna a fecskék. Pajkos rongyos g|(Bfiúk, egy délután méhkast hoztak kis kézikocsin az életunt szigetre és hangos hajrával felborították a vidáman zümmögő kast. » (Érdekes Űjság, 1919. május 1.) Dr. Szabó Zoltán az MVSZ arany-emlékérmét adta át azoknak, akik sokat tettek új hazájukban a magyar kultúráért és a magyar nyelvért. A kitüntetettek között szerepelt Coperchini Dante és felesége is, Olaszországból. Choperchininé a Milánói Magyar Klub vezetője — s a férje, aki nem tud magyarul, „tiszteletbeli magyarként" lelkesen segíti munkájában Tóth Imréné, a párizsi Kölcsönösen Segélyző Magyar Egylet álelnöke elmondta, hogy az utóbbi években a legfőbb gondjuk és feladatuk: fiatalítani az Egyletet. Az idősebb tagok mellé felzárkóznak a fiatalok, és együtt munkálkodnak a magyar kultúra terjesztésén. A kép bal szélén dr. Horányi Zoltán és Toint-Földes Judit, a Belgiumi Magyarok Kulturális Egyesülete elnöke és titkára látható A Bábolnai Állami Gazdaság hazánk egyik legdinamikusabb mezőgazdasági nagyvállalkozása. Világhírű lótenyésztése mellett kifejlesztette Közép-Európa legnagyobb csirke farmját. Az itt keltetett broyler csirkéket exportálják Európa sok országába is. Az MVSZ vendégei filmen és „élőben” végignézték a bonyolult nevelési folyamatot a keltetéstől, a fejlett szárnyasok elszállításáig A bábolnai gazdaság meghonosította a CPS kukoricatermelő rendszert is. A gazdaság házi múzeumában a vendégek megismerkedtek a kísérleti munkával, az elért gazdasági eredményekkel JUHÁSZ GYULA Május ünnepe KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Vér és tűz dala A fiatal, viharos hajnalon Egyszerre meghal minden fájdalom. Acél-szárnyú, betyár tavasz-szelek Riognak az alvó világ felett. Reánk kacag a vérvörös tavasz, Az orgonás, a zengő sugaras. Itt jár közöttünk, csendbe gyújtogat Vérnél vörösebb véres álmokat. A napszekér is dörgő ködbe jő És harsonáz a vörös levegő. Minden sötétbíbor tűzben ragyog, A vér, a láng, az élet és a csók. Tüzes káprázat fekete odúnk És tűz a párna, melyen álmodunk. Tűzláng a hajnal, vér az éjszaka... Vegyétek: ez a vér és tűz dala! Igen, ma lázadozva dörgöm én: Királyok vagytok pincék börtönén. Es látom a kaján homályon át Bús főtökön az arany koronát. Koldus, kirúgdált, rongyos, halavány, S királypalást leng mindnek oldalán. Fegyvertelen bár, fegyveres a kar, A gyenge szó is mennydörgést kavar. Szemünkben az egész tavasz lobog, Szívünkben új pünkösdi mámorok. Az élet csókolózik most velünk, Orgona-királynő a kedvesünk. S virágos templom a nyomortanya ... Vegyétek: ez a vér és tűz dala! Ma pap vagyok s a szent ígéretet Közétek harsogom: Ne féljetek! Tüzem, mi úgy égett, oltárokon, Testvéri kézzel mind nektek dobom. Testvéri kéz és forradalmi csók: Egy ércgyűrűbe forrnak milliók. Mezítlen testük fénybe tündököl És égve lázad a kemény ököl. Ki szolga volt, ma fényes, glóriás, Ki törpe és rab, bátor, óriás. Amerre mentek — zengő kürtszavam — Falak lerogynak s győztök untalan. Űzhet rabostor, sápadt arcú kín, Urak lesztek ti poklok kapuin. A lelkem küldöm csatasorba ma... Vegyétek: ez a vér és tűz dala! Kosztolányi Dezső (1885—1936) költő, író, a Nyugat első generációjának egyik legkiemelkedőbb alakja az idén lenne 90 éves. A hatalom kiadta a parancsot: Ne legyen ünnep május elsején! Zászló ne lengjen és ének ne zengjen, Csak robotoljon csöndben a remény! És jött a május. Ezer orgonának Lila bugája búgott, a napon Minden bokor virágba öltözött föl És a paréj is megnőtt szabadon. Mint győzedelmi zászló, égbe lendült A jegenye s ezer pacsirtadal Hirdette boldogan és büszkeséggel, Hogy itt a május és a diadal! A nap bíborban hunyt el, a vizekben Millió élet nászdalt remegett, Míg a világ világ, még soha senki Nem készített ennél szebb ünnepet! 4
