Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-02 / 5. szám
.4 falu, Nagymaros felől Jdíípend Minden emberi településnek van története, az eldugottabb falvakét azonban nehezebb napvilágra hozni, évszázadok és évtizedek gyűrűrendszerébe foglalni, nem úgy mint ama vértesszőlősi ősemberét, akinek szerény földi maradványainál a közelmúltban tisztelegtünk e sorozat ürügyén. A Duna-kanyar külső ivén, az Ipoly torkolatától kissé délre fekvő — helyesebben a Börzsönynek a Dunába szakadó meredekein kapaszkodó — Zebegény történelmi előélete meglehetősen sokáig rejtőzött. Egyszerűen nem akadt ember, aki időt és fáradságot áldozott volna felkutatására, de minek is, amikor Magyarországon ezrével akadtak ilyen ezer lélekszám körüli községek, amelyek múltjáról senki semmit nem tudott. Legfeljebb kegyurak és hitbizományok levéltárai őriztek homályos és bizonytalan feljegyzéseket, vajmi kevés volt viszont az olyan település, amelynek histórikuma a nép emlékezetében fennmaradott volna. Akárhogyan nézzük is, Zebegény nem volt sem híres, sem hírhedt falu Magyarországon, szerény kis erdei zug volt a Nagy-Duna medre és a Börzsöny erdős vonulatai között, silány és értéktelen erdőszéli földekkel, amelyek a legszűkebb megélhetést sem biztosították, ily módon az ősi Zebegény lakói erdei munkákból éltek, ha pedig a közelben kenyérkereső lehetőség adódott, odahagyták a mostoha sorsú falut, Magyarország legszebb faluját. Pontosan negyven évvel ezelőtt egy fiatal tanító három-négy évi állástalanság után pályázat útján elnyerte a zebegényi tanítói állást. Nagy szó volt ez akkoriban, amikor az ország tanítóképezdéiből kikerülő ifjú tanítók nyolctíz évig várakoztak, vagy tanítottak fizetés nélkül, mindössze attól a reménytől éltetve, hogy igénytelenségükkel és áldozatvállalásukkal kihívják a fensőbb hatalmak elismerését és elnyerhetik a legszerényebb falusi katedrát. Ez a fiatalember Németh Ferenc volt, a zebegényi állami általános iskola mai igazgatója, aki negyven évi szolgálat után most készül nyugdíjba. Mi lelkesítette a fiatal tanítót arra, hogy évtizedeket áldozzon Zebegény története felkutatásának? — A táj szépsége... Nem tudtam elképzelni, hogy ennek a páratlan szépségekben bővelkedő tájnak ne legyen érdekes emberi histórikuma. Amit a táj szépségéről mondok, az nem puszta lelkesedés. A közelmúltban a magyar televízió bemutatott egy filmet Zebegényről, s én magam, valamint a község legöregebb lakói álmélkodva néztük, az operatőr olyan helyeket fedezett fel, olyan látószögben örökítette meg a falunkat, amelyről nekünk, magunknak sem volt fogalmunk. A kezdő tanító s a kezdő történetkutató először is egyházi könyvtárakba ásta be magát, heteket töltött a túlparti Esztergom hercegérseki könyvtárában, aztán előbukkant az első halovány nyom, mégpedig földrajzilag nagy távolságból, a Pécs-baranyai bencés apátság iratai ugyanis a monostor helyét Szöbegénynek jelölték meg. E nyomon haladva megkerült egy 1251-ből származó irat, amely tudtul adta, hogy az esztergomi egyházi birtokon, egy bizonyos Malom-patak völgyében állott egy bencés apátság, ez pedig nem lehetett másutt, mint Zebegényben, amelynek falai közt ezen a nagyon kora tavaszi napon is friss csergedezéssel folyik a Malom-patak. Nem sokkal utóbb újabb irat került elő, az Ipolyon túl élő Kovách családnak a bencések ellen indított peréről, 1295-ből, amely Monosterium de Zebeguen-ről, tehát a zebegényi monostorról szólt. Ebben az okiratban ilyen régies magyarsággal írott helymeghatározások szerepelnek, mint Kuesheg, Chatar-potok, Alamas-potok és Hot lonag uta ... A mai Zebegényben viszont megtalálható a Köves-hegy, a Csitár-patak, az Almás-patak és a Hat lónak útja elnevezés... — A település a török időben csak elpusztult, elnéptelenedett — mondja Németh Ferenc —, a XVII. században kezdett ismét benépesedni magyar, szlovák és német telepesekkel, a XVIII. században viszont az osztrák Stahremberg herceg birtokába került. 1828-ban a tölgyerdővel övezett, híres vízimalmáról ismert jó bort termő Zebegényben 554 ember élt 92 házban, a lakosok száma 1880-ban is csak 704 volt, többségében német anyanyelvű. 1930-ban, amikor a hitleri Németország befolyása még nem volt olyan erős, 551 német és 336 magyar anyanyelvű lakos élt Zebegényben. Az 1941- es népszámláláskor már 881 zebegényi vallotta magát magyarnak s mindössze tizenkettő németnek. 1944-ig Hitler birodalmi követsége öt ízben kényszerítette ki a népszavazást, hogy magyarul vagy németül tanítsanak a zebegényi iskolában. A válasz minden esetben az volt: magyarul. Zebegény sajátos időrendjében az utóbbi évtizedek nehezen körülhatárolható fordulatokat hoztak. Mint említettük, a folyam és az erdő közt kuksoló falu földben igen szegény volt, alig 500 katasztrális hold termőföldet mondhatott a magáénak, ötven hold kertet és közel ezer hold erdőt. 1930-ban 367 kereső foglalkozású zebegényi közül mindössze 65 foglalkozott földműveléssel, azok is csak úgy fél kézzel, mert eljártak dolgozni Szobra, Vácra, Dunakeszire, sőt Budapestre is, holott a főváros hatvan kilométerre fekszik. Ez a sovány, köves föld, amelyről a múlt században a filoxéra a híres szőlőket is lepusztította, már nem érdekelte a zebegényi fiatalokat. 1961-ben alakult meg a termelőszövetkezet, amelynek hetvenkilenc tagja közül mindössze tizenkettő vállalkozott a föld megművelésére, a többi csak pártoló tagnak jelentkezett, vagyis beadta a földjét a közösbe és más kereső foglalkozást keresett, helyesebben: folytatta ugyanazt, amit a termelőszövetkezet megalakulása előtt végzett. A tizenkét tsz-tag közül időközben három elhalálozott, nyolc nyugdíjba vonult, mindössze egy maradt a szobi termelőszövetkezetben, amellyel az egészen elnéptelenedett zebegényit összevonták. Ez az egyetlen tag Kovács Franciska néni — éjjeliőr. — Miből él akkor Zebegény? — A bejáró munkából, a bogyósgyümölcsök termesztéséből és nyáron az üdülőkből, a nyaralókból, az idegenforgalomból. A községben kilenc vállalati és intézményi üdülő van, összesen 535 férőhellyel. De van Zebegénynek saját ipara. A kis mészkőbányáról az ötvenes évek végén kiderítették, hogy felettébb alkalmas csonterősítő állati tápanyag és festékalapanyag előállítására, ezért 1957-ben elkezdték egy ásványőrlő üzem építését, amely 1962-re lett készen s azóta évente több mint harmincezer tonna takarmánymeszet és festékalapanyagot állít elő, már nem csupán helyi anyagból, hanem román, jugoszláv, bulgár, szovjet, sőt kubai anyagból. A szállítás már nem gond, mióta megépült a zebegényi hajókikötő és villamosították a Csehszlovákia felé vezető vasútvonalat, amelyen most naponta ötven vonatpár közlekedik. A zebegényi monográfia megírásával Németh Ferenc, nyugalomba vonuló igazgató-tanító, a Hazafias Népfront honismereti pályázatán a harmadik díjat nyerte el. Vajon mire büszke a zebegényi időrend megteremtője? — Mint tanító és mint zebegényi arra, hogy a falu nem néptelenedik el. 1962-ben avatták itt fel a szobi járási szülőotthont, amelyben az első évben 104 kisgyerek született, 1970-ben pedig 310 ... Németh Ferenc iskolaigazgató Baráti Qéza - Búé SZÜMFÍ Ali (S íd') nifi d/sf . A világ olyan darabja ez, ahol a táj és az ember, a fény és a szem, a csönd és a fül, az illat és a szaglás egymásra lel, ahol a tér önmagához békíti, önmagához emeli a gondolatot, ahol a tekintet a föld kitüremlésein és törésein, az égbolt táruló kékségén megpihen, s elámul önmagán; a víz, föld, levegő egységén; itt a végtelen bensőségessé szelídül a fény gyöngéd és éles hálójában; olyan táj ez, ahonnan nem tud szabadulni, ahová meghalni visszatér az ember. A szó: Zebegény, a nyelv különös fénytörésével tükrözi azt, ami nehezen megfogalmazható; a kissé zord szépséget, a fenséges harmóniát, a nosztalgia rezdüléseit — ez a szó nehezen melegszik fel, de ha tüzet fog, akkor perzselő lánggal ég, ha pedig kilobban, akkor üszkös és fekete, mint havas hegyoldalban a temetés. Élt itt egy festő, aki a színek és formák nyelvén mindent elmondott erről a tájról. Az ő munkássága révén Zebegény világa átlényegült, a valóság művészetté oldódott, s a művészet valósággá. A Duna-kanyar apró hegyi falva, a magyar képzőművészet egyik fellegvára lett, Szőnyi István a szó szoros értelmében megaján.4 Szőnyi-műterem, az utolsó képpel Dániel Kornél festőművész, a múzeum igazgatója * Szőnyi Isti'án: Zebegényi temetés 12
