Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-05 / 1. szám
I /~t£Äxyvis ~ QttAorx; OlifLti edéjp úJ ifik án k néhány kérd été ALAPELVEK A népesedéspolitikai koncepció hosszú ideig alakult és alakul. Sok év tudományos munkája előzte meg. Először statisztikusok és demográfusok vizsgálódtak eredményesen, később csatlakoztak hozzájuk az orvostudomány művelői, majd a szociológia, a pszichológia, a jog- és a közgazdaságtudomány is belépett a sorba. A mai családról folyó helyzetfelmérő kutatás első szakasza most zárult le, s így lehetővé vélik, hogy a népesedéspolitikát nagyobb tudományos megalapozottsággal folytassuk tovább. Más területen és ez a távlati tervezés — már évekkel ezelőtt összehangolt munka folyt. Sürgető választ kívánt számos olyan egyszerű kérdés, mely — akár a termelés, akár a társadalmi szolgáltatások fejlődését körvonalazta. Felelni kellett arra, hogy kikkel fogunk dolgozni és ki számára? Mennyi lesz a férfi, és a nő, mennyi a fiatal és az idősebb dolgozó, valamint fogyasztó? Miként módosul a keresők és eltartottak aránya? Hány családra, háztartásra számíthatunk tizenöt, huszonöt év múlva? Erősödik vagy csökken a belső vándorlás, és így tovább. A kérdésekre válaszul a demográfusok prognózisokat készítettek - a népesség számáról, kor és nem szerinti összetételéről, változatlan, rosszabbodó, vagy javuló irányzatok esetében. A prognózisok tanulmányozása után újabb kérdések vártak feleletre: mikor, mit kell tenni és hogyan kell összehangolni a cselekvést a népesedési helyzet javulása érdekében? önkéntesség Huszár István miniszterelnök-helyettes a következőket írta a Társadalmi Szemle 1973/8—0. számában. „A népesedéspolitika alapelvének változatlanul azt tekintjük, hogy a kívánt gyermekszám elérésére elsősorban a gyermeknevelés terheinek csökkentésével, gazdasági és társadalmi támogatással ösztönözzük a családokat." Majd később: „Sem a családok, sem a gyermekek, sem pedig a társadalom számira nem lehet cél, hogy olyan gyermekek szülessenek, akiket szüleik nem akartak, akiket nem vártak és fogadtak a gyermek egészséges fejlődéséhez, felneveléséhez szükséges érzelmekkel. Viszont segíti a gyermek utáni természetes vágy érvényesülését, ha a társadalom fokozatosan magára vállalja a gyermekek eltartási és felnevelési költségeinek nagyobb részét ugyanúgy, ahogy ezt a nyugdíj rendszer keretében az öregekkel teszi." A gyermekvállalás tehát önkéntes. Az abortusz-szigorítás csak a fogamzásgátlás egyik, az egészségre ártalmas módszerére vonatkozik. A demokratizmuson nem esik sérelem. A gyermek utáni természetes vágy kielégítését viszont ösztönözni lehet és kell. Ám, nem csupán az anyagiakkal, hanem a közfelfogás megváltoztatásával is. Nálunk jóidéig újdonságnak számított, hogy a nők milyen sok munkaterületet hódítottak meg és láttak el férfi módra. Hogy a közvélemény ezt még mindig nem szokta meg, az bizonyos belső ellenállást is jelez a női emancipációval szemben. Azért merem állítani, hogy nem tért napirendre a fejlődés fölött, mert még igen nagy mértékben foglalkoztatják a női karriertörténetek. Arról azonban alig beszélnek, hogy a nővel szemben anyaként és feleségként is nagyobb igényeket támaszt a társadalom. Egyszersmind félreértik a férj, az apa szerepét is. A csajád bensőségesebb érzelmi kapcsolatait és demokratikus viszonyait, a cáaládtagok megválasztott szerepét — tehát a szocializmus okozta változást — olykor torzító szemüvegen nézik. A családi munkamegosztás témája olyannyira elsekélyesedik, hogy nem arról beszélnek, milyen intenzitással vegyen részt az apa a gyermeknevelésben, miként segítse több szabadidőhöz a feleségét, amelyet családi körben tölthet el, hanem csupán azon vitatkoznak, hogy takarítson, vagy mosogasson-e a férj, vagy sem és árt-e a/ a méltóságának, vagy éppen ellenkezőleg. Ehhez csatlakozik egy másik tévhit: a családi életet, az otthon közösen végzett háztartási munkával azonosítják. A háztartásközpontúság háttérbe szorítja a nevelést és a gyereket is. A mai család előremutató és visszahúzó vonásainak feltárása a család belső viszonyainak és a társadalomhoz fűződő kapcsolatainak elemzése. elengedhetetlen a népesedéspolitika továbbfejlesztéséhez. Az anyaság, a szülők felelős magatartásának megbecsülése, az egészséges gyermekkultusz is csupán olyan társadalomban alakulhat ki, amely tisztában van a család jelentőségével. Azt is el kell érni, hogy minden családtag tudatában legyen megváltozott szerepének, a család társadalmi felelősségének, ismerje a család funkcióit, amelyek betöltésében nagy segítséget kap. Számosat megoszt vele — de nem vesz át tőle — a társadalom. Egyenj ogúság A népesedéspolitika nem kerülhet szembe a női egyenjogúság elvével és gyakorlatával sem. Egyesek ugyan a következő megoldást kínálják: a nő vagy dolgozzék, vagy legyen anya. Aki munkába jár mondjon le a gyerekről, aki otthon marad, szüljön helyettük is. Ezzel a „munkamegosztással” mindkét női tábor önmegvalósítását gátolnák meg, életét szegényítenék el. A jogtiprásról nem is szólva, hiszen azokat, akiket az anyák csoportjába sorolnának, megfosztanák jogától a munkára, a művelődésre, s ez mélységesen antidemokratikus volna. Az élet bebizonyította azt is, hogy megfelelő családpolitika esetében egy nő jó tudományos kutató és kiváló anya is lehet egyszemélyben. Átmenetileg azonban, nem egyidőben. A gyermekgondozási segély például lehetővé teszi, hogy három esztendeig kizárólag anyaként működjön. (Az olvasásról, a művelődésről természetesen ez idő alatt sem kell lemondania.) Az óvodák, a bölcsődék és az iskolanapközik fejlesztése, a gyermekápolási táppénz és a nevelési pótszabadság is hozzásegíti a dolgozó nőt, hogy anyai kötelességének megfeleljen. Több nő is tévesen értelmezte az egyenjogúságot. A szexuális emancipációra, sőt a korlátlan abortuszra szűkítette. Holott, a történelem is bebizonyította, hogy minden nŐ- mozgalom, amely a szexuális egyenjogúságra terjed ki csupán, zsákutcába kerül. Ám többen, akik az abortusz-bizottság előtt megjelentek, éppen azt tanúsították, hogy ezen a területen sincs egyenjogúság. Ki férje megkérdezése nélkül döntött, ki az ő parancsára „szabadult meg” a gyerekektől, így vagy a férj, vagy a feleség jogait csorbították. A népesedéspolitika tehát a nemek egyenjogúságának alapján áll, amikor arra törekszik, hogy mind a nő, mind a férfi mindkét hivatásában kibontakoztathassa személyiségét. A gyermekvállalásról pedig a férj és ä feleség együttesen döntsenek. Alapelvei tehát összhangban vannak a társadalmi demokratizmussal. Távlatok összegezésül: a népesedéspolitikai koncepció hosszútávú. Nem is lehet más. Egy népesség korösszetételének a megváltoztatása igen sok időt vesz igénybe. Miként a hét szűk esztendőt a hét bő esztendő követi, akként váltakoznak a demográfiai hullámvölgyek. — még évtizedekig is. A kislétszámú korosztályok kevesebb, a nagylétszámúak több gyereket szülnek. Nagyobb anyagi ösztönzéssel ugyan akkor kell élni, amikor a szűk esztendők gyerekei alapítanak családot, hogy túlteljesítsék a szüleiket, és megkezdődhessen a kiegyenlítődés folyamata. De az anyagi juttatásokból a bő esztendők gyermekeit sem lehet kitagadni. Ennek következtében bizonyos hullámzásra még sokáig számítani lehet, csak a hullámvölgy nem lesz olyan mély, mint eddig volt. Hosszútávú azért is a koncepció, mert csak a mai süldő lányoknál érhető el, hogy férjhezmenetelük előtt és azután se végeztessenek művi vetélést. Szerepet játszik a koncepció továbbfejlesztésében társadalmunk anyagi, erkölcsi és művelődési szintje is. Minél nagyobb a gazdasági erőnk, annál többet tudunk a családpolitika céljára fordítani. Mennél műveltebb, erkölcsösebb egy társadalom, annál fogékonyabb, ha értelméhez, emberségéhez szólnak. Népesedéspolitikánk elvi alapjaihoz tartozik, hogy tisztában van a következőkkel: a csökkenő termékenység okai összetettek, mind anyagi-szociális, mind erkölcsi-tudati jellegűek. A demográfiai magatartás megváltozását sem lehet kizárólag gazdasági intézkedésekkel elérni, de ha azokat mellőznénk, és csupán a morálra és az érzelmekre hivatkoznánk, az esetben is kudarc várna ránk. Embertelenség volna átnézni egyes családok valóságos gondjai felett, de ellenkezne társadalmunk eszményeivel az is. ha jól kereső szülők kicsinyes számítgatásaira rábólintanánk és méltányolnánk, hogy lemondanak a gyerekáldásról, mert az csökkenti az egy főre jutó jövedelmet. Ha önzéssel, kényelemszeretettel találkozunk, amikor egy házaspár lemond a gyerekáldásról, a humanizmus, az adott család válságának a megelőzése jogosít fel bennünket arra, hogy az érzelmekre, az értelemre appelláljunk. S ha amellett érvelünk, hogy a családot teljessé a gyerek, az emberi életet végtelenné pedig az utódok, az egymást követő nemzedékek sora teheti, egyben a nemzet jövőjéért is síkra szállunk. Kovács Judit JUBILEUMI DIVATBEMUTATÓ 1973 tavaszán a Fővárosi Kézműipari Vállalat megalakulásának 20. évfordulóját ünnepelte. Természetesen nagy divatbemutatóval. 1973 telén pedig, az ünnepségek sorozatát a Béke Szálló kupolatermében jubileumi divatbemutatóval fejezték be. A közel százhúsz modellből álló nagy kollekció, tetőtől talpig öltözteti a nőt — jelezve a vállalat sokfelé ágazó tevékenységét. A kötött és a bőrmodellek, a kis és nagyestélyi ruhák, az egyszerű télikosztüm és az elegáns télikabát, egyaránt szerepelt az érdekes bemutatón. A modelleket Weingruber Éva, Tankó Judit, Vincze Gizella és Nyári Ildikó tervezték. A beszámolót — amivel a bemutatót is kezdték — mi is a kabáttal kezdjük. Gyönyörű, az első képen látható fehér szőrmével díszített, kékesszürke velúr télikabát, beállított derékrészén bujtatott övvel. A kép második modellje ugyancsak kékesszürke velúrból tervezett télikosztüm, sok-sok tűzéssel, arany kapoccsal, fehér szőrmével díszítve. Az alkalmi modellek között a legszebb volt a második képen látható, kékróka színű düsesszből készült színházi kosztüm, körben rakott szoknyával, nyest gallérral és kézelővel díszített kabáttal, aranylurex blúzzal. A kabátot keskeny rollni öv fogja össze. A manöken kucsmája ugyancsak nyestből készült. Sok tapsot kaptak a műszőrmével kombinált szövet és bőrmodellek. Fiataloknak tervezték J Kiirthy Hanna rajza cíulixuj a WEÖRES SÁNDOR VERSE Suttog a fenyves, zöld erdő, Télapó is már eljö. Csendül a fürge száncsengő, véget ér az esztendő. Tél szele hóval, faggyal jő, elkel most a nagykendő. Libben a tarka nagykendö, húzza-rázza hűs szellő! Suttog a fenyves, zöld erdő, rászitál a hófelhö. Végére jár az esztendő, cseng a fürge száncsengő. Rejtvény, gyermekeknek LÓUGRÁS A bal felső sarokmezőből kiindulva, lóugrásban olvassátok össze a szótagokat, és egy közmondást kaptok eredményül. AZRET HA '< —> JÓTART 1SZÉP GÉSZÓ ÚGY MEG •pf <8n tti| ‘ozs dazs jaj?»! zy :s?jfaj8ani (Zala József rejtvénye) FILCBŐL Hozzávalók: sárga, piros, a szemeknek fekete és fehér filcdarabkák, fehér himzőfonal, hímzőid, szintetikus ragasztó. A tojástartót tojással együtt megmérjük széliében és hosszában. Ennek megfelelő méretben kiszabunk két sárga lapot a testnek, és két cseppalakút a szárnyaknak. Tűzőöltéssel varrjuk össze, felül közéfogva a tarajt. Alul nyitvahagyjuk, de tűzőöltéssel itt is körülvarrjuk, s a kis lábakat a megfelelő helyre erősítjük. Csőrét romboid alakúra szabjuk, összehajtjuk, és a vízszintes élénél varrjuk fel. Szeme: két fehér korongra 1—1 kisebb fekete korongot ragasztunk. Ezt is felerősítjük. Szárnyát a felső mellső szélén ragasztjuk a testhez. Ezt a figurát ha kitömjük, tűpárnának is használhatjuk. a harmadik képünkön bemutatott fehér jersey pantallói összeállítást, fehér műszőrmével díszített élénkpiros kabáttal, fehér szőrmesapkával. A „komolyabbak" modellje, a képen látható bézs színű műbőrkabát, bézs színű műszőrme kombinációval. Külön érdekesség a modellhez bemutatott, szőrmével kombinált sikkes csizma. A Kézműipari Vállalat jubileumi kollekciójának minden modellje hazai anyagból készült, talán azért is tetszett annyira! (f. b.) Komlós Lili felvételei
