Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-05 / 1. szám

cÄ r(ktS Q(foÁa...

Egy pillanatig tűnődtem; kezdjem-e azzal, hogy a sport és a humor között valami rejtett összefüggés van, mert még azt hiszik, megint a magyar futballt akarom bántani... Jóllehet egészen másról van szó. A minap Írtam Peterdi Pálról, aki sportújságíró és humorista. Most pedig Vető Józsefet szerelném bemutatni, a humoristát, aki mint sportújságíró kezdte — kivel Is? Tabi Lászlóval és Feleki Lászlóval, akik ugye szintén...

BÖK — ez volt első közös vállalkozásuk, még a hajdanvolt Nemzeti Sport című lapban. Péntekenként jelent meg a három — értelmes — betű, valójában rövidítés: Bolondos ötletek Képekkel!

Már túl van a nyugdíjkorhatáron, ma a Tükör című népszerű képeslap főszerkesztője. És tizenhárom éve írja a Népszabadságban Az újságíró noteszából című aforizma-rovatát. Általában, szereti a rövid, csattanós történeteket, szellemes-találó mondásokat csokorba gyűjteni és valamilyen visszatérő cím alatt sorozatban megirnt; néhány itt, alább is olvasható közülük. Kedvenc gyermeke azonban alighanem a „notesz” — bizonyltja a majd másfél évtizednyi hűség hozzá. Időről időre megesküszik, hogy most aztán elég, most aztán abbahagyja, hogy már semmi új nem jut az eszébe!

De jut. Meg segítenek is. Ha egy kolléga (és olvasó) hall valami szellemes mondást (vagy ami ritkább: kitalál), hűséggel begyűjti neki, mert tudja, hogy fgy sokaké lesz. A notesz nagyon népszerű olvasmány, s Vető József humora a Pravdától a Le Monde-ig sokfelé megjelent már és keltett derűt.

Lehel egy aforizma-gyűjteménynek ars poeticája? Az ő esetében igen. íme:

A jó aforizmának mindig van hátsó gondolata, kettős jelentése. Példa: 1961-ben egy óriási bálnát mutogattak a Városligetben, amelynek csak a nyelve 23 mázsát nyomott. A „Notesz” véleménye a dologról: „Megnyugtató dolog, hogy ekkora nyelve volt és mégis csak ennyire vitte ...”

A jó aforizma lehet kemény, csípős, találó, úgysem ismer senki benne önmagára. Másokra annál Inkább.

A jó aforizma aktuális: egy adott helyzethez kötődik. Ilyen az aforizmák 55 százaléka. A még jobb aforizma akkor sem Veszti érvényét, ha az adott helyzet már elmúlt: ilyen a többi 45 százalék.

VETŐ JÓZSEF

Végül: a sok jó aforizma Idővel kisajátítja alkotóját, már úgy nézi az embereket, utazik a villamoson, fekszik a kórházban, hogy csak azt keresi, miként lehet rövid, velős mondatokban kifejezni minél többet rókfk. Mígnem eljut önmagához (idézem):

„Az igazi humoristát az jellemzi, hogy megjegyzi, amit hall, és elfelejti, hogy hallotta..

Bogát! Péter

<1

*

/

(Meleg, érző szíve n van. Mindig találsz nála egy bíztató szót, egy bölcs mosolyt, vagy megértő figyelmet, ami éppen momentán kell. Szemedbe néz, és megmondja, hogy fel a fejjel, az idő minden sebét begyógyít, nem eszik olyan forrón a kását, a jövő még sok szépet tartogat, az erény elnyeri jutalmát, ebcsont beforr, és úgy még sohasem volt, hogy valahogy ne lett volna. Élvezet hallgatni. Tegnap egy öreg takarító népi elsírta neki, hogy elszámolta magát, nem maradt pénze a hónap végére, már nem tudja, miből főz otthon. A nagyszívü néni vállára tette kezét, ráemelte tiszta tekintetét, s minthogy már közelgett a déli szünet, csak ennyit mondott: „Bízni kell. Az emberek jók." A nénibe visszaköltözött a remény: „Így van ez, jól tetszik mondani, tudom én is. Tessék adni negyven forintot holnapig, a fizetésből rögtön megadom. Mi is lenne, ha az emberek nem lennének ilyen jóságosak ...” ö elgondolkodott: „Az élet nagyon bonyolult s tanulságokkal teli. Előbb-utóbb rá kell jönnünk arra, hogy mégsem mindenki jó. No, áldja ég, jóasszony” — mondta, s mély humánummal távozott ebédelni.)

(Egy hivatalban benyitottam valakihez, éppen telefonált, németül. Nem akartam zavarni, de 6 némán invitált, üljek csak le. Így aztán csak hallgattam a beszélgetést. Elmesélte a legújabb pesti vicceket, érdeklődött az ottani időjárásról, s viszonzásul részletesen közölte a buda-Különbség

pesti meteorológiai helyzetet. Végre hosszú, érzékeny búcsúval megvált a kagylótól. „Kivel beszélték?" — érdeklődtem. „Ö, semmi, csak Koppenhágával, egy ügyféllel. Hozzánk készül, odaszóltam neki, ha jön a nyáron, feltétlenül hozzon egy dán folttisztítót, az olyan jó!" — eszembe jutott egy történet, nemrég egy angol kalendáriumban láttam, én annakidején még Grün bácsival tudtam, akinek a Király utcában boltja volt. Egy napon veszélyt szimatolt az irodában: „Fiam, mit akar kezdeni azzal a telefonnal?" — kérdezte. „Van itt egy bonyolult ügy az egyik ceglédi megrendelővel, fel kell hívnom." „Maga nem hív fel senkit. írjon neki egy rövid, nem elég világos levelet, amit ő majd nem ért meg és felhívja magát. Akkor aztán annyit telefonálhat vele, amennyit csak akar”)

*

(Krimiszerzők keseregnek arról, hogy már alig lehet új témát találni, minden nagy bűnügyet megírt a konkurrencia. „Tudjátok, én miről ábrándozom?" — kérdezi az egyik. Nos? „Arról, hogy milyen remek dokumentumsorozatot tudnék írni, ha megtalálnám Káin emlékiratait.’’)

A női lélek rejtelmeit illetőleg sohasem lehetünk elég okosak. A napokban a bécsi Mariahilferstrasse egyik áruházában figyeltem fel, hogy égy eladónő erejének és idegeinek végső megfeszítésével még egy vég szövetet cipelt elő az amúgy is már rengeteg áruban turkáló vásárló elé.

— Ez a lehető legjobb minőség , ..

A hölgy gusztálta, tapogatta ezt a szövetet is, majd maga elé tűnődött:

— Igen, ez éppen az, ami nekem kell, de nem az, amit akarok.

Találkozó

Érettségi találkozóra gyűlnek össze néhányan. S mint ilyenkor szokásos, a nők egymásnak esnek:

— Semmit sem változtál!

— Feletted nyomtalanul teltek el az évek!

— Száz ember közül is azonnal felismertelek volna!

Ilyenkor egyetértőén bólogatni illik. Csak az egyik volt osztálytársnő néz megütközve a lelkendezőre:

— Csak nem akarod azt mondani, hogy már az iskolában ilyen könnyzacskóim voltak?!

Aggály

Két barát beszélget a nyugdíjazásról.

— Nem fogunk unatkozni — mondja az egyik —, azt garantálom. Hallgattad ma reggel a rádiót? Minden szerdán például remek túrákat szerveznek nyugdíjasok számára. Ma például a Hármashatárhegyre. A legközelebbi ilyen túrára el jössz te is, ugye?

— Lift van?

Különbség

A generációs viccek egy új változatát mondták el nekem. Az új pártól megkérdezik a családi összejövetelen:

— Milyen a lakásotok?

— Tudjátok. Semmi. Lakószoba hálófülkével.

Egy idősebb bácsi a fejét csóválja:

— Nem értem ezeket a mai fiatalokat. Én sem laktam jobb körülmények között, eleinte, de én azt mondtam, hogy hálószoba lakófülkével..

Öröm

Nemrég látott jó barátommal találkoztam a minap, kérdeztem tőle:

— Hogy vagy?

— Jók a leleteim.

Meg-V endégségben

Kínálgatunk egy vendéget süteménnyel, szendviccsel, de egy falatot sem akar enni.

— Fogyókúrán vagyok — szabadkozik.

De látni rajta, hogy szenved, éhes.

— Egy falatot legalább ...

— Nem! Inkább éhénhalok. csak hogy pór évvel tovább élhessek!

Az 'hrk/2tUi{

Azt, hogy ml megbocsájthatatlan bűn, rendszerint nem a bőn nagysága határozza meg. hanem az elkövető nagysága.

*

Beérkezettnek nevezhető az a szerző, aki nem tud olyan rosszat Írni, hogy elő ne adnák.

Sok fiú csak annyit tud az apai szivről, hogy az közel van a pénztárcához.

*

Hej, de sok ember eladósodna, ha a kölcsönvett frázisok után kamatot kellene fizetni!

*

A jó kritikus mindent világosan lát, s homályosan ír meg.

*

Gondold meg, mielőtt gondolkodni kezdel!

Mellette az alkalmazottnak sokat kell nyelnie ahhoz, hogy jóllakhasson.

Nem az a fontos, mondja a bölcs, honnan fúj a szél, hanem az, hogy merre fúj.

Igazán jó értekezletnek az tekinthető, amely elmaradt.

A fiatalember tisztában van önmagával. Jól tudja, hogy ő csak egy egyszerű, szürke, mindennapi lángész.

„Barátom, miért dicséred magad állandóan?” „Rám ne mondják, hogy csak a főnöknek hízelgek!"

Ha a családban azt akarjuk, hogy a gyerekek ne figyeljék, mit mondanak a szülők, úgy kell tenni, mintha hozzájuk beszélnénk.

*

Az alma néha nemcsak messze esik fájától, de el is gurul.

*

Az esze valóságos kincs. De valahol eláshatták...

j/ 0 0 /

Ma leszállók a szószékről, a zsebemben sincs prédikáció, az e hasábok írásakor eltöltő morgós hangulatot otthon hagyom, annál is inkább, mert a legutóbbi napok virágos kedvre hangoltak, mint annyi magyart széles e hazában. Felköszöntöttük az Erzsikéket, a Jolikat, egészségben megúszták a Katikat, most már csak túljutunk a Télapókon (azelőtt: Mikulás) is. Egy pohár bor ne menjen majd le a torkomon Jóska-napkor, ha meg akarnám bántani a régi kedves szokásokat, hagyományokat. Kérem, én együttérzéssel, s derűsen hallgattam végig a múlt hét közepén a borbély-asszonykát, aki hajam nyírása közben is töprengett, zárás után még hány Erzsikéhez kell beugrania, balszerneséjére a nagymamája Erzsi, a mama Erzsi, s ezekután persze ö is Erzsi, nem beszélve három barátnőtől. Szintén Erzsik. Szerencsére tavaly ő egy Katitól szép vázát kapott, ezt odaajándékozhatja az egyik Erzsikének, aki nem ismeri azt a bizonyos Katit. Kati (pesti asszony) megkapja egy szegedi Mária által küldött térítőt, azt egy Anna hímezte. Egyszerű az egész.

Nem is ezt akartam elmondani, hanem azt, amit nem én találtam ki — mesélték nekem.

A hivatalban a hét szokatlan tempóban, hihetetlen élénkséggel indult. A kartársak ide-oda szaladgáltak a szobákban, feketés csészékkel, meg fluszpapírba csomagolt palackokkal, kis csomagokkal.

— Mi van itt tulajdonképpen. Kovács kartársnő? — kérdezte az osztályvezető.

Csakúgy futtában kiáltott vissza:

— Eszter. Az újítási irodában ünnepeljük meg, ha ráér jöjjön oda.

A nap hátralevő része vidám pohárcsilingelés közben folyt lé.

Kedden a kollegák ünnepélyesen vonultak be a szakszervezeti szobába:

— Évácska, engedd meg, hogy születésnapodra jó egészséget kívánjunk, valamennyiünknek pedig további sikereket a közös építőmunkában.

— Köszönöm — mondta Évácska és kitöltötte az első rundot.

Mire az utolsót kiitták, végétért a munkaidő. így ment szerdán (születésnap), csütörtökön (eljegyzés), és a többi napon (esküvő stb.).

Az osztályvezető magánkívül volt.

— Hol itt az öntudat?! — sopánkodott. — Minden nap van valami. Ez az állandó ünnepelgetés már a fejlődés gátjává vált. Intézkedni kell.

Meg is hozta a kellő rendszabályokat. Az osztályon óriási átszervezésbe kezdtek, egyelőre kísérletképpen a nőkkel kezdték, ők hajlamosak az ünneplésre, a dátumokat elsősorban ők tartják számon. Csak olyan munkaerőket vettek fel, akik ugyanazon a napon születtek, ugyanúgy hívják őket, egy napon mentek férjhez, remélhetően ugyanakkor szülnek és tartanak névadó ünnepséget s lehetőleg egyszerre mennek nyugdíjba.

— Évi két-három ünneplés tökéletesen elegendő.

Igaz, amikor eljöttek e közös napokon, az egész osztály derekasan kivette belőlük a részét, dehát ezzel, gondolta nagyvonalúan az osztályvezető, legalábbb jóidőre biztosítva van a zavartalan munka lehetősége.

Elképzelhető volt a meglepetése, amikor egy reggel megint a régi kép fogadta. Néhány nő kávét darált, mások tortát szeleteltek, a férfiak üveget és poharakat rakosgattak, akárcsak a régi időkben.

— Mi van megint? — kérdezte rosszat sejtve titkárnőjét, aki éppen benyitott egy szobába, ahonnan zajos vidámság hallatszott ki.

— Hát nem tudja? Nagy kartárs költözik.

— Hova?

— A 7-es szobából a 8-asba.

S ekkor jött rá arra, hogy nem elég egyszerre születni, szülni, ugyanazt a nevet viselni. Egy szobában is kell dolgozni.

Megkülönböztetett tisztelettelMe^KUlonnoztetetl tiszteién

Mn. ha valaki Daniéba utunk. Hkéazulhct rnek,az úaynevwil HHmk.n- hézjm../i bo*y nem la kérdezik mag, ml dotf/^n mútomám n a cm léd i taarrjrtvHftudniillik etcv« felteszik rtHL ami If széni# négy és fél millió rekek mér lefekud o ponohuW* A magyar Ujaoaú orsSgban Az uttégéniaok nem *yd:*vt* tartott A par részletet képet aduk róla, hogy a l^utdbamem nagy «adtdbbaéggel (ISTI3) «*“ milyen pomovtlég bnnUkocott kán •rlnteUe meg ■ pornográf nynmutvásaem « tűzbe a kezem, hogy magynyok »Halmát, • az Idén már minden purr“ i még nem hasiak haza mutatóba egy-knak zöld engedhettek Úgy kalkuláltl

* hanyatt esik, amtud nérr'

omsisr1 ismét megindulnak

TILOS. Már sokszor Jutott az eszembe, hol is tartana az embenség. milyen csodálatos színvonalon élnénk, ha mindenkitől megkövetelnénk, hogy úgy tudja a mesterségét, úgy ismerje és tartsa be a paragrafusokat, úgy tartozzon felelősséggel ha hibázik, olyan következetesen, józanul is figyelmesen végezze munkáját, mint a gépkocsivezető. Mit magyarázzam, elég egy kis elmélázás, egy kis virtuskodás, már ugrik a betétlap, amit rendszerint nem lehet ingyen, visszakapni. Ez van a sofőröknél. De mintha kezdene terjedni a felismerés, hogy a szabályokat nem szabad megkerülni, különben baj lesz, észreveszik, s nem lehet könnyen megúszni. Terjed a felismerés, ha még nem is nagyon széles területen, de terjed.

Olvasom például, hogy a labdarúgó-szövetség manapság csak a labda rugdosását veszi jónéven, az ellenfelét kevésbé. Ha valaki kíméletlen játékra vetemedik, goromba, megsérti a játékvezetőt, vagy szándékos durvaságot követ el, hetekre a kispadon találja magát, s ez ellen még apellálni sem kifizetődő, mert a fellebbezésnél esetleg dupla eltiltást varrnak a nyakába.

Aki szereti a labdarúgást (vagy az Állami Biztosító státuszában van) helyesli a szigort. Minthogy azonban ezek a sorok nem labdarúgó-tirádának készülnek, rátérek a lényegre.

Rendkívül üdvös lenne, ha a futballszabálvokat az egész életben érvényesítenénk. Igenis, fegyelmi elé kellene állítani mindazokat, akik másba belerúgnak, akár a zöld gyepen, akár a zöld asztalnál, vagy hivatali szobában. Lefújnám én is mindazokat, akik állandóan, mindenhol lesen állnak, sőt továbbmennék: felelősségre vonnám azokat is, akik azt hiszik, rájuk mindig vonatkozik az előnyszabály, illetve rájuk semmi sem vonatkozik, mert ők kiválasztottak (válogatottnak is lehet mondani.).

Nem dolgoztam ki, a futball mintájára, az életnek nevezett játék minden szabályát. Egyelőre még más gondom van.

Akad-e majd elég ellenőr és fegyelmi bizottság, amely kiteszi magát annak, hogy észreveszi a szabálytalanságot, a durvaságot? Hát még, hogy bünteti is! Még az sem világos előttem, vajon elegendő-e ha valakit két-három hétre tiltanak el, mert belerúgott a másikba?

Most, hogy így végigtekintem a dolgokat, kezd megingani a hitem, vajon belátható időn belül egyáltalában megvalósulhat-e az új MLSZ (Magyar Lerúgó Szövetség) fegyelmi rendtartása. Addig is a legjobb az lesz, ha behúzom a lábam, ha valaki jobb pozícióból rámront. Vagy megkérem őt, ha már könyökkel tör utat mellettem, úgy tegye, hogy legalább ne fájjon.

n