Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-25 / 11. szám
/itA o ro-Q ttA& ro EBÉDIDŐ: HÉTKÖZNAP Déli tizenkettő és fél három között, egyszerre vagy szakaszosan, a gyárakban leállnak a gépek, az irodákban abbamarad a munka, az iskolákban befejeződik a tanítás. Az emberek elindulnak ebédelni. Üzemi ebéd A budapesti Törekvés Faipari Ktsz tiszta, világos ebédlőjében ülök. Velem szemben Panák János, a szövetkezet egyik alapító tagja gulyáslevest kanalaz. — Nehogy azt higgye, ez mindig így volt! Ezerkileneszáznegyvennyolcban, amikor a ktsz megalakult, de még utána is jó ideig, tudja, hogy ebédeltünk? Amikor valamelyik vezető azt mondta: dél van, abbahagytuk a munkát, és a műhelyben, a gyalupadon ettük meg az otthonról hozott elemózsiát. Amit bepakolt az asszony. Ezt csak azért mondom, mert maga fiatal, és a fiatalok azt hiszik, mindig terített asztal várta a munkásembert délidőben. De ma már várja. Legalábbis a legtöbb helyen. Az iskolákban, gyárakban, üzemekben, vállalatoknál, intézményekben, hivatalokban üzemi konyha működik. A kisebb munkahelyeken pedig — ahol csak ötven—nyolcvan ember dolgozik — a már valahonnan hozott kész ebédet tálalják fel. Az ebéd árához minden munkahely hozzájárul. Éspedig annyival, amennyit a szakszervezet kiharcolt, vagy amennyit a vezetők adni tudnak. Van, ahol a napi étkezési hozzájárulás csak egy forint ötven fillér, de van, ahol öt forint. A többit pedig a dolgozó fizeti. Ez a többi attól függ, hogy mit eszik az ember. Kezdetben mindenütt csak menü volt. Egyfajta leves, utána húsétel valamilyen körettel, és harmadik fogásnak sütemény vagy gyümölcs. — Amikor még csak menü volt, szinte mindenütt szidták az üzemi kosztot — mondja a Budapesti Harisnyagyár üzemi konyhájának vezetője. — Tudom, mert jó néhány konyhán dolgoztam. Érthető, hogy elégedetlenkedtek, olykor többszáz adag ebéd készült és hiába tettük bele az előírt nyersanyagot és fűszereket, egyforma íze volt mindennek. Na persze, az emberek se angyalok! Az egyik a zsíros húst szereti, a másik a soványát, az egyik fűszer nélkül főz otthon, a másik mindent túlfűszerez. Az egyik utálja a káposztát, a másik azt enne minden nap. A nagy kérdés akkor oldódott meg, amikor ezerkilencszázötvennyolcban az üzemi konyhákon megjelent az á la carte. Az étlap szerinti étkezés. s heti negyvenkét-negyvennyolc forintba kerül. Az étfrend változatos. A mennyiség? A kisétkűek jól laknak vele. A nagy evők pedig megesznek utána egy adag főtt vagy sült tésztát. A jegyes ebéd nagy előnye, hogy nem kell naponta töprengeni: mit válasszak, menynyiből hozzam ki. önkiszolgáló étterem Budapesten és a vidéki városokban népszerűek a gyorskiszolgáló éttermek, A sok közül egy Budapesten, a Margit-híd budai hídfőjénél a „Gülbaba”. Törzsvendégei a környéken élő nyugdíjasok, diákok, s a kis üzletek dolgozói. Egyetlen nagy hátránya (ami épp az előnyéből fakad), hogy mindig zsúfolt. A koszt ízletes és olcsó. A levesek ára 2—5 forint között van, a főtt tésztáké 4—6 forint; a húsétel körettel 8—12 forintba kerül. Tehát 15 forintból már meg lehet ebédelni. — Három-négy ezer adag ételt főzünk minden nap — mondta az üzletvezető. — Nyáron ennek a dupláját, mert a turisták szeretnek itt enni. Miért? Az adag elegendő, a koszt ízletes. Egy-egy fajtából maximum ötven adagot készítünk, és ilyen kis mennyiségnél még lehet házi ízeket főzni. Vendégeink nyolc-tíz féle leves, ugyanennyi tészta, s tizenöt-húsz féle húsétel között válogathatnak. Idill 4 Fölszedték az úttest kockaköveit, terelőkorlátot húztak az útépítők. Keskeny sávon haladnak a járművek. Légkalapács zúg, üstökben fortyog a szurok. A közeli templomban delet harangoznak. A harangszó hallatára kiegyenesednek az útépítők, leteszik szerszámaikat és elindulnak a négyemeletes bérház előtti öltözőbódéjukhoz. Papírzacskók zizegnek, néhány férfi nekilát a bolti ebédnek: kolbász, felvágott forintért vett kenyérrel, két-három csípőspaprikával. A többiek a bódé sarkából nyársat szednek elő, megvagdalt szalonnát húznak rá, s a nyárs végére vöröshagymát, héjastul. A szurokfőző üst alól kikaparnak néhány szem parazsat, fáhulladékot dobnak rá, élesztgetik. S néhány perc múlva, a főváros szívében, a csillogó kirakatok előtt, forog a nyárs a tűz fölött. Száll a sülő szalonna illata, csöpög a zsír a hagymás kenyérre. A járókelők nagyokat nyelnek ... Egyéni megoldás Másik helyszín: a csongrádi tanyavilág. A harminc év körüli védőnővel járom a határt. Elérkezik a dél. Igaz, itt nem harangszó jelzi, hanem a gyomrunk és a nap állása. Leülünk egy fa alá, a védőnő szatyrából kenyeret szed elő, házikolbászt, főtt tojásokat, uborkát. Megebédelünk. — A falu bölcsődéjében öt negyvenért kapnék ebédet. Jól főznek, az adag is nagy, megérné. De most is tizenhat kilométerre vagyunk a falutól... Félreteszik az ebédemet, és este megmelegítem. Mindegy, hogy mikor eszik főtt ételt az ember, nem igaz? Üjabb helyszín: hegyoldal Gyöngyös környékén. A hegyoldalban szőlő. A szőlőtőkék között asszonyok hajladoznak: metszenek. A tábla végében megáll egy kis teherkocsi. Az asszonyok zsebre teszik a metszőollót, s futnak arrafelé: itt az ebéd. Az egyik termoszedényből kolbászos krumplileves illata száll, a másik edényben kelkáposztafőzelék, egy harmadikban fasírozott. Kartondobozból tányérok, kanalak, villák kerülnek elő. — Hat forint húsz fillért kell fizetnünk — mondják az asszonyok. — Annyiért a bolondnak is megéri... S még egy helyszín: első osztályú étterem Budán. A földig érő üvegfalnál fikuszok, pálmák. Az asztalokon hófehér damasztabrosz, porcelántányér, ezüst evőeszköz. De vendég csak itt-ott. Lehet, hogy véletlen? — Ki engedheti meg magának, hogy hétköznap szertartás legyen az ebédje? — mondja kérdésemre a pincér. — Akinek pénze van, az nem ér rá órákig ebédelni, mert dolgozik. Akinek pedig van ideje bőségesen, mert nyugdíjas, az nem tud rendszeresen nálunk enni. A vasárnap, az ünnep, az persze más. Akkor nem találni szabad asztalt. * Hétköznap délben bekapjuk, amit elénk raknak, vagy amit nagy gyorsan kiválasztunk. Bekapjuk, megrágjuk, lenyeljük. De közben agyunk a félbehagyott munkán, a tennivalókon, az esti programon jár. Az ízeket érezzük, de nem élvezzük igazán. Létfenntartási funkció: ennyi hétköznap az ebéd. Sulyok Katalin Kürthy Hanna rajza Tőint ázó KRIZA JÁNOS VERSE Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz — tiszta víz, háromágú villa visz. — Adjon, néne, vékát! — Minek az a véka? — Gyöngyöt mérünk véle. — Minek az a gyöngy? — Kertet fonunk belőle. — Minek az a kert? — Virágot ültetünk beléje. — Minek az a virág? — Legény kalapjába, lányok kebelébe. Uhh! Hajtsd ki a nagyapám feje tetejin túl! !■■■■■■ REJTVÉNYGYERMEKEKNEK Nevekből dráma Írjátok be az ábra vízszintes soraiba az alább (elsorolt neveket úgy, hogy az átlóba kerülő betűk felülről lefelé olvasva egy Ismert magyar dráma elmét adják eredményül. ANNA, ÁRON, BÉo n LO J 0 r O 1 o O 1 or LA, HUBA, JAKAB, JANOS, LAZAR. •u?q kutsa :s?ifájSaiv Zala József rejtvénye Az á la carte sok helyütt kiszorította a menüt. Ez teljesen érthető, hiszen a hat-nyolc féle leves, nyolc-tíz féle húsétel, főtt tészták, sült tészták közül ki-ki megtalálja a gusztusa szerint valót. S az á la carte kis adagokban készül, ízletes. Aki ügyesen választ, tíz-tizenkét forintból megebédelhet. Ebből a vállalati hozzájárulást még le kell számítani. Előfizetéses ebéd Sok a négy-hat-tíz embert foglalkoztató munkahely: illatszerboltok, papírboltok stb. Ennyi embernek nem lehet éttermet berendezni. De a vállalati hozzájárulást ők is megkapják. És esznek, ahol tudnak. Többnyire a közelükben lévő másod- és harmad-osztályú éttermekben, ök a „jegyesek”. Hetenként megváltják az ebédjegyet, s ezért, pincéri felszolgálással, ülve fogyaszthatják ebédjüket. Az előfizetéses menü két- vagy háromfogásos, \. ......................................................... Helyszín: tejivó a Nagykörúton. Az aszszony minden nap pontosan negyed egykor érkezik. Két kezében zöldséggel, kenyérrel, hússal, gyümölccsel teli szatyor. Fél liter tejet vesz, túrósbatyut, brióst, vajaskiflit hozzá. Nagyot harap a süteményből, nagy kortyokban nyeli a tejet. — Két kamaszfiam van, tizennégy és tizenhat évesek, a vasat is megennék. A férjemtől elváltam, egyedül nevelem őket. Kezdetben az iskolai menzán ebédeltek, de panaszkodtak, hogy kicsi az adag, éhesek maradtak. Akkor előfizetéses ebédet vettek, megették, és utána otthon minden megettek, amit a frizsiderben találtak. Minden pénzünk elment ennivalóra. Most ebédidőben bevásárolok, itt megebédelek és este főzök. Tartalmas, laktató ételeket, gulyáslevest, székelykáposztát, pörköltet, mikor mit. Megvacsorázunk, és még marad belőle másnap ebédre is. Amikor az iskolából hazamennek, megmelegítik. Qla fhf ém/ej dia A budapesti Kézműipari Vállalat a Béke Szálló kupolatermében rendezte meg tavaszi—nyári divatbemutatóját. S minthogy éppen napfényes idő volt, a kupolát kinyitották, s így a manökenek „eredeti” napfényben mutatták be az új modelleket. Az egyszerű farmer kosztümtől a különleges népművészeti kézimunkával díszített estélyi ruháig, mindent láttunk e kollekcióban. A legtöbb modellből legfeljebb négy-ötszáz darab készül, ez a szalonkonfekció lényege. A vállalat még a nyár folyamán újabb divatüzletet nyit a belvárosban, amelynek neve stílszerűen „Belváros” lesz. A Váci utcai „Charme” divatüzletben pedig, a szép modellek máris megjelentek a kirakatban. A divatbemutató legérdekesebb jelenete o nadrág parádé volt, amikor nyolc manöken, színes pantallókban, egyszerre jelent meg a kifuitón. Olasz anyagokból készült, modern vonalú nadrágok: ez az első olasz—magyar divat kooprodukció. A tavasz legdivatosabb anyaga a jersey. 1974 tavaszán különleges színösszeállításokban, újszerű mintázatokkal tűnik fel. Az egyszínű és mintás jerseyt egymással variálták a tervezők: leg. ..............................................................................■■■■% Keceltek ECETES UBORKA. 3 kiló egészen apró, friss, hibátlan uborkát vásárolunk, alaposan megmossuk. A szárak levágása után ötliteres üvegbe rakjuk. Az üveg oldalára hosszanti irányba, kifelé is láthatóan, hámozott, vékonyra vagdalt, mintegy 10 cm hosszúságú tormaszeleteket csúsztatunk, a tetejére 4—5 babérlevelet rakunk, beleszórunk 10—15 szem egész borsot, végül 2 evőkanál sóval és 3 tetőzött evőkanál cukorral ízesítjük. Eközben elkészítjük a páclevet: 1 liter ecethez 2,5 liter vizet használunk fel, és belefőzünk egy csomó kaprot. (A kaprot sohase tegyük az uborkára, mert zavarossá teszi. Ugyanazt a csomó kaprot több páclébe is belefőzhetjük, hogy ízesítse, és utána dobjuk el.) Amikor a páclé felforr, az üveget vaslapra rakjuk vagy kést helyezünk bele — nehogy a forró létől megpattanjon — és teleöntjük páclével. Ezután tiszta ruhával lefödve 8 napon át állni hagyjuk. Ha a páclé leapadna, egy keveset mindig utánatöltünk. Nyolc nap múlva celofánnal vagy hólyaggal lekötve a helyére rakjuk. CSALAMÁDÉ. Körülbelül 1 kiló gyalult káposztát besózunk és amíg a csalamádé többi részét elkészítjük, hagyjuk állni a sóban. Közben nagyobb uborkákat karikára vágunk (tehetünk bele egész uborkákat is), kb. */i kiló aprószemű zöldparadicsomot, ugyanannyi egészen pici dinnyét, 1—2 fürt kemény zöldszőlőt készítünk elő, majd az üvegekbe rakjuk. Aki szereti, 1—2 karikára vágott vöröshagymával ízesítheti. Ezután az alaposan kinyomkodott káposztát az üvegek aljára rakjuk, s a tetejére kerül a többi. Az üvegek oldalára tormadarabkákat rakunk, esetleg díszíthetjük karikára vagy virágformára bevagdosott sárgarépával is. Az üvegek tetejére egész borsot és néhány babérlevelet rakunk. Végül 1—2 kanál sóval és cukorral ízesítve, a páclével megtöltjük. (A páclé készítése azonos az uborkáéval, 8 napon át állni hagyjuk, hogy kiforrja magát.) NYERS SÁRGABARACK LEKVÁR. A barackot kimagozzuk, tálban alaposan öszszetörjük, majd húsdarálón áteresztjük, és annyi cukorral keverjük össze, amennyit a gyümölcs nyom. Ezzel együtt egy órán át keverjük, majd üvegbe rakjuk, a tetejét valamennyinek szalicillal szórjuk meg, bekötjük és a helyére rakjuk. Renkívül egészséges, teljes vitamintartalmát megőrző lekvár. többször a barna-fehér kombinációjával. A nyár modelljei főként a fiataloknak szólnak. Mintás bordűrös lenvászonból, vidám dirndli hatású ruhákat láttunk. Nagyon csinos az első képen bemutatott kék-fehér kockás és virágbordűrös lenvászonból tervezett puffos-fodros ujjú nyári ruha. A hosszú, úgynevezett „Carmen szoknya” is a fiatalok kedvenc nyári viseleté. A második képen sötétkék-fehér és piros-fehér pettyes kartonból tervezett, nyári alkalmi ruha mutatkozik be. A szoknya alján a négy fodor farkas foggal, illetve hímzett szalaggal szegett, ez a díszítés ismétlődik az ujjatlan pruszlikszerű felsőrészen is. f. b. Komlós Lili felvételei
