Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-04-13 / 8. szám

I Vas Zoltán Kossuth Lajos egész életútját dokumentumszerű hitelességgel bemutató kétkötetes művéből közlünk részletet; an­nak emlékére, hogy Kossuth nyolcvan esztendővel ezelőtt, 1894. március 20-án hunyt el Turinban. (Torinóban) 1894. március huszonnyolca­­dikán Turinban kezdőd­nek el Kossuth temetésének gyász­­szertartásai. Kossuth feje a koporsóban hazai földön pihen. A monoki küldöttség hoz egy zacskó göröngyöt; a szívére Rákóczi szemfedőjének egy darabká­ját teszik. Magyar kéz hímzi szem­födelét is, a babérleveles fehér se­lyemleplet, rajta a Kossuth-család címerével. A hazából elmegy a halottért a képviselőház és Budapest főváros küldöttsége, a megyék, a városok küldöttségei, az egyetemi ifjúság, magánosok nagy számmal, mintegy kétezerötszázan. Turin város utcáin magyar szó hangzik napokig. A tu­­riniak benső részvéttel üdvözlik őket, és 1894. március huszonnyolca­­dikán százezrek állnak melléjük gyászkíséretnek. Olaszország h".XtsáS Turin város nagy gyászpompa mel­lett adja át Magyarországnak Kos­suth hamvait. Küldötteikkel az olasz király, az olasz kormányelnök, az olasz államférfiak, a hadsereg tábor­nokai, az olasz városok, mind hallat­ják a fájdalom és részvét nyilatko­zatát a turini ravatalnál, ahol Olaszország és Magyarország fájdal­ma egyesül, s együtt gyászolják a század nagy szabadsághősét. Itt vannak Garibaldi vörösinges vitézei is a marsalai híres ezerből. És egymás után hódolnak a koporsó előtt a régi harcosok golyók szag­gatta zászlói, tisztelegnek a munkás­­egyletek lobogói. Olaszországban idegen nemzet nagy emberét még nem gyászolták úgy, mint Kossuthot; Halálának fáj­dalma átnyilall az egész művelt vi­lágon. A washingtoni nek csarnokaiba 1851-ben oly ünne­pélyesen vezették az Egyesült Álla­mok törvényhozása elé a száműzött Kossuthot, most halálhírét hallva, március 23-i ülésén mély részvétét fejezi ki. Közvetlenül a turini pompázatos gyászszertartás után a képviselőház és a főváros különvonatokon már délután fél négy órakor elindulnak Turinból, hogy a magyar határon várják be a Kossuth holttestét hozó vonatot. Ez este kilenckor indül Turinból. Külön vagonokban helyezik el Kos­­suthné és Kossuth Vilma koporsóit. A különvonaton utazik Kossuth két fia, az újságírók, doktor Basso és Kossuth hű szolgája, Giorgio. Minderről pontosan tudósít a vi­lágsajtó, a magyar és az osztrák la­pok. VAS ZOLTÁN KOSSUTH LAJOS ÉLETE Ferenc József is olvassa a tudósí­tásokat, és saját kezűleg megfogal­mazott táviratot küld Wekerlének: — Azt olvasom az újságban, hogy Kossuth holttestét Fiúmén át hoz­zák. Remélem, hogy ez a tapintat­lanság, tekintettel arra, hogy a né­met császári pár Abbáziában van, megakadályozható... Wekerle kénytelen intézkedni, hogy a Kossuth holttestét hozó kü­lönvonat eltérjen a kitűzött útvo­naltól. MárcillS huszonnyolcadikén éjjel s a követke­ző nap délelőttjén olasz földön ha­lad keresztül a gyászlobogós, fekete drapériás különvonat. Gyászlepellel vonják be a vasúti állomásokat. Minden városban minden állomásra ezrével tódul ki az olasz nép, élén mindenütt a helység polgármesteré­vel. Koszorúkat hoznak, búcsúzokat mondanak. Déltől kezdve egész délután és éj­jel osztrák földön megy keresztül a gyászvonat. Az állomásokon csend­őrök várják: a vasúthoz nem bocsá­tanak senkit. Március huszonkilencedikén reggel hat órakor Csáktornya az első ma­gyar állomás, mely a hazatérő ha­lottat fogadja. A szomszédos kör­nyék lakossága is itt gyülekezik. Bu­dapestről új nagy küldöttség érke­zik. Harminc percnyi itt-tartózkodás után a tízezer főnyi tömeg néma bú­csúintésével a vonat továbbrobog. A vonat útja magyar földön, ha gyászban is, de diadalmenethez ha­sonlít. A Dunántúl valamennyi ál­lomáshelyén, Nagykanizsán, Siófo­kon, Polgárdin, Székesfehérvárott, Velencén, Martonvásáron gyászfá­tyolos lobogókkal, feliratos szalagú koszorúkkal óriási közönség várja; üdvözli az elhunytat. Még az olyan helyekről is, ahol a vonat nem áll meg, néma üdvözlés, röppenő fohász száll a koporsó felé. Különösen a föld népének viselkedése megható Tömegesen hagyja félbe szorgos ta­vaszi munkáját, feláll a töltés szé­lein, és levett kalappal, elborult arc­cal szögezi könnyes tekintetét a to­varobogó vonatra. Budapesten, ah°va a Y0' r 7 nat március harrnincadikán délután három óra­kor érkezik meg, a Nyugati pálya­udvar előtt beláthatatlan számú óriási tömeg, benn a pályaházban a különféle küldöttségek foglalnak he­lyet. Több beszéd elhangzása után már alkonyul, amikor a gyászmenet a Nemzeti Múzeumhoz érkezik; a ko­porsót a ravatalra helyezik. Kossuth neje és leánya ravatalát a terézvárosi római katolikus temp­lomban állítják fel. Innen temetik őket másnap délelőtt. Kossuthot április elsején temetik. A főváros már nem tudja magába fogadni a tömegeket, akik erre a napra felsietnek. A szállodák, ven­déglők túltömöttek, minden család­nak van lakóvendége. A falusi em­berek kocsijukon vagy az utcán éj­szakáznak. A város emberektől fe­­ketéllik. Az ország legtávolabbi ré­szeiről, Orsováról és Kassáról ro­bognak a különvonatok. Ezren és ezren gyalog zarándokolnak Buda­pestre. Az egész ország itt van, hogy utoljára köszöntse a halott Kos­suthot. A vidám, élénk Budapest komor fekete város színét ölti. Gyászlobogó leng csaknem valamennyi házon, a legszegényebb külvárosi ember ab­lakában is Kossuth gyászkeretes arc­képe látható. A Nemzeti Múzeum oszlopcsarnoka, ahol a ravatal áll, virágoskerthez hasonlít. Az oszlop­­csarnok, a lépcső aljáig, teli száz meg száz koszorúval. A temPtée az ország rneg-A lemeies kapóan nagy. szerű részvétele mellett megy végbe. Fátyolos zászlók alatt, szomorú arc­cal, keserű fájdalommal félmillió­nyi ember, köztük rengeteg küldött­ség kíséri a halottat utolsó útjára. Nem temetés ez, hanem megdicsőü­lés. Nem gyászmenet, hanem dia­­dalút a halhatatlanságba. A temetésről uralkodói parancsra hiányoznak Wekerle és a miniszte­rek, báró Bánffy Dezső, a képviselő­ház elnöke, akinek pedig a képvi­selőház hivatalos küldöttségét kel­lene vezetnie. Nem jelennek meg a főispánok. Hiányzik Budapest fő­polgármestere, noha a temetést a fő­város rendezi. Távol marad a her­cegprímás, mint ahogy két püspök kivételével távollétével tüntet az egész katolikus püspöki kar. Nemcsak az uralkodó akaratából maradnak távol a temetéstől. Tud­ják, hogy Kossuth neve a gyászoló tömeg számára e napon a jövendő neve: szabad Magyarország, állami függetlenség, amint ezt ő utolsó sza­vaiban és írásaiban kijelölte. 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom