Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-03-17 / 6. szám
Bajnai paraszttánc, dudaszóra a XIX. század első feléből Magyar úri bál-csárdás 1859-ben lii# í ML \ három hegedűs zenéjére több napos lakodalmakat táncoltak át. Napjainkban a legkülönfélébb — újra divatba jövő népi hangszerek — összeállításai, s a főleg új stílusú népdalokat és népies műdalokat játszó cigányzenekarok szokványos hangszerelése csakúgy elfogadott csárdás zenekíséret, mint alkalmadtán a divatos tánczenekarok kísérete, ahol megpróbálják a dallamhangszert főleg a hegedűvel biztosítani, s a lassú és friss csárdás basszusát, lüktetését a bőgő adja. A legszebb, archaikus formákat azonban az ún. magyar bandák, parasztzenekarok őrizték meg, mint például a széki táncokhoz szorosan tapadó, nemesveretű dallamokat és hangszeres muzsikálást adó zenészek. Ebben a zenekarban hegedű, brácsa, cimbalom és bőgő adja a színes, változatos zenekíséretet merőben más hangszerelésben, mint a kávéházi cigányzenekarok. A tánc formai jellemzői még a következők: a férfi és a nő egymással szemben táncol. Régebben nem fogták egymást, vagy csak félkarral ölelte át a férfi a nő derekát. Az utóbbi 60—80 évben általános, hogy a nő a férfi vállára teszi a kezét, a férfi a nő derekát fogja. A férfié a vezetőszerep, de néha elengedi partnerét és virtuóz módon figurázik, míg a nő forog saját tengelye körül, vagy aprózva, nőiesen kíséri a férfi táncát. A forgásnál ismét összefogódznak. Egyes és kettes csárdáslépés, sima, vagy ugrós jellegű forgás, kopogós, dobogós, libbentős variációk jellemzik az egyes tájak táncait. Ma már tánctudományunk történeti rétegződésben és etnikai csoportonként is vizsgálja hagyományainkat, így még a leegyszerűsödött, elszürkült formákban is felfedezi a szakember egy-egy táncdialektus nyomait, vagyis, hogy milyen korból, merről származhatott a tánc őse, gazdagabb változata. A csárdás, mint társastánc elsősorban a falusi családi és közösségi ünnepeken él még napjainkban is. A magyar néptáncgyűjtés és kutatás segíti azt a széles körű pedagógiai és művészi munkát, amely a magyar gyermekjátékokat és a néptáncok különböző formáit, rétegeit, stílusait igyekszik az új nemzedékkel megismertetni. Így a csárdás is új és többféle funkcióban él ma nálunk. Része az iskolán kívüli táncoktatás különböző formáinak is, sőt, az utóbbi tíz évben a hazánkban is divatossá lett versenytáncok közé is beiktattuk. Művészi formájú, de sportszerű funkciójában a hazai versenyeken minden párnak kötelező a csárdás. A nagy külföldi versenyeken pedig egyre nagyobb sikert érnek el a magyar versenytáncosok legjobbjai, amikor ezt bemutatótáncként előadják. Summázva tehát az érdeklődők kérdéseit. A magyar csárdás csak a nevét kapta 1844-ben, de őseink lábán a reneszánsztól, az európai párostáncok kialakulásától kezdve ott élt a sajátos nemzeti és etnikai kolorittal rendelkező, társas szórakozást, majd színpadi, esetleg ünnepélyes bálnyitó funkciót betöltő formája. Párostáncunk — eltérően a közép és nyugat-európai fejlődéstől — nem csupán egy osztály, vagy réteg tánca volt, nem vált el élesen a nemesi és paraszti, vagy polgári tánc formai jegyeiben és kíséretében. A csárdás oly életerős, gazdag, friss még ma is, hogy napjainkban is meg tud újhodni, új funkciók ellátására képes. Így jelen van színpadi táncművészetünkben is: kifejezi mai érzéseinket, gondolatainkat. Üj funkciót kapott a 20. század sportszerű formájában: a versenytáncban is, amelyre az utóbbi két évtizedben csak a latin-amerikai táncok voltak képesek. Mai magyar tánctudományunk, művészetünk, pedagógiánk és népművelésünk a csárdást, mint egyik legszebb örökségünket e sokoldalú és összefonódó feladatok fontos részeként kezeli. Kaposi Edit gyűlt, bicegősen érkezett. Egy hét se múlt el, eldobhatta a botot. A társalgóban kártyáznak, sakkoznak, rádióznak, televízióznak. Börcsök Antal, Köves István, Négyökrű János, Nagy Sándor Szegedről, Bugyi Jánosné, Sándor Lászlóné Óföldeákról, Vajda Sándorné Apátfalváról való. Az asszonyok leveleket írnak. Szolnok, Békés, Csongrád, Szabolcs megyéből valók. Barátkoznak. — Ügy jöttünk, mint idegenek és sírva köszönünk el egymástól — mondja öreg Börcsök. Hajdúszoboszlón a makói Lenin Termelőszövetkezetből is üdülnek. Schmidt József beszél: — A fürdő ér legtöbbet. Reumás a lábam, az iszappakolások helyrehozták, könnyebben mozgok, mint korábban. És ami a legfontosabb: mindez ingyen van! o Reggelenként Mezdork Márk előtolja kerékpárját a tanyából. Csengéién él, az állomás mellett. Felpillant az égre, elindul a határba. Kedvez az idő. A Felgyői Állami Gazdaság pusztaszeri kerületében metszik az őszibarackosokat. Máshová is elszólítják őket: Pusztaszerre, a kerület központjába, vagy távolabb, Felgyőre. Szezonmunkára. Leginkább télen, morzsoláskor. Teherautóval viszik, hozzák a brigádot. Mezdork Márk élete színtiszta utazás. De a legszebbet 1970 nyarán utazta, amikor a gazdaság 29 társával együtt Olaszországba vitte, különbuszon. Szép volt. Hajnalban mindig a vízhez ment, nézte, hová tűnt este óta. De nem fürdött, csak a tenger szélénél kagylókat, csigákat szedett. Nem tudja elfelejteni. Ez az ő élet-jutalma. o Hétfői hajnalon zötykölődik velünk a busz. A kübekházi Sarló és Kalapács Tsz tagjaival utazom, 2600 kilométeres útra, az Adriához. Gradacnál táborozunk. Aztán átrobogunk Illirián: Fiume, Abbázia. Szállodasorok, fényfűzérek, éttermek, bárok. Bihari Lajos, az öreg mezőőr csatosüvegjét megmeríti a tintakék vízben, megmutatni a hazaiaknak. Fényűző étteremben vacsorázunk. Idegen szavak pattognak, hatalmas velencei csillárok szórják a fényt. Feketekendős asszony a szomszédom. Lajkó Ferencné. Igazgatja kendőjét, ősz haja csillan. — Még nem jártam üdülni soha. Küldött többször az elnök, de nem vállalkoztam, mert mi lett volna a földdel, jószágokkal? Most is folyton az otthoniakon jár az eszem. o A főtéren ülök. A Fényesből vasárnapi pörkölt illata csapódik. Elrobog pár motor. Autó több: öreg Warszava zörög, Moszkvics, Fiat, Renault suhan. Parádézik a falu. A távolságokat megölte korunk. Utazgatnak földijeim. Üdülni indulnak. Sz. Lukács Imre (Garami László felv.) Sáros vármegyei botostánc 1850 körül (Novotta Ferenc reprói) Csárdással színezik a felvonulást a balatonfüredi folklór napok résztvevői (MTI felv.)
