Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-12-08 / 25. szám
TELCS MÁTÉ HAZATÉRT Néhány esztendővel ezelőtt már írtunk róla a Magyar Hírekben. Akkor látogatóba jött haza. Most — vegleg. A hazalátogatásnál — ha mégoly izgalmas is, akár gyakori vendégként, akár sok évtizedes távoliét után találkozni a múlttal — a találkozás átmeneti jellegű, csupán kirándulásról van szó, utána az illető ott folytatja az életét, ahol nemrég abbahagyta. Annál azonban, aki hazatelepül, mindkét lépés sorsdöntő, végleges szakítás az addigi létformával s valami gyökeresen újnak a kezdete. Miért hagyta el szülőhazáját harmincöt év előtt Teles Máté? S miért tért most vissza végleg Magyarországra? Miközben ez a két kérdés motoszkál bennem, visszaemlékszem legutóbbi találkozásunkra. Pár éve rokonaihoz jött látogatóba, akkor beszélgettünk, s mintha akkor valahogy könnyebb lett volna a riport kérdés-felelet játéka. Nem feszegettek sorsot meghatározó témák, semmi, ami életbevágó. Csupán olyasmi, ami egy különös, rendhagyó életet színessé s számunkra is érdekessé tesz: Teles Máté matematikus, tervezőmérnök meghökkentő kirándulásai a tudomány berkeiből a képzelet és a játék mezejére. Mesélt találmányairól, amelyekre leginkább az jellemző, hogy —„nem jók semmire”. Mert — mint Teles Máté finom öniróniával és humorral megjegyezte — a hasznos dolgokat már mások feltalálták s így legalább nincs konkurrencia. Ilyen „haszontalan” találmány volt a szóbeli utasításra működő lift, vagy a hasonló elvre épülő „kisasszony nélküli” írógép. A furfangos készülékek mestere a műszaki spekulációktól a lehető legtávolabb eső problémákkal, történelmi kutatásokkal is foglalkozott. Kereste — és meg is találta Titley falucskában — Mészáros Lázár 1848-as hadügyminiszter sírját. Következetesség, az eszmék valamiféle vékony, finom fonala nyomon követhető e szeszélyes tárgyválasztásokban. Teles gyűlöli a háborút, az erőszakot és „teljesen haszontalan” irányba szökellő fantáziája a háború kéz nélküli áldozatainak kívánt okos felvonójával segíteni. S amilyen szenvedélyesen gyűlöli a háborút, olyan mélységesen szereti szülőhazáját. Ez az a másik fonal, amelyet felgombolyítva eljutunk vele Mészáros Lázár sírjához. És most? Vajon, mit hozott haza a fejében, meg a tarsolyában ez a különös szerkezeteket gyártó férfi? Amíg végleges lakást kap, egy külföldön tartózkodó szobrászművésznő bocsátotta rendelkezésére az otthonát. A szoba, amelybe alig pár napja költözött, sajátos atmoszférát áraszt, s holtbiztos, hogy máris pont olyan, mint a coventryi szobája volt. Az asztalon egy talányosnak tetsző doboz — amelyről kiderül, hogy áram- és tranzisztormérő készülék — a feltaláló mérnök-matematikus jelenlétéről tanúskodik, de hogy jelen van a humán szférák cserkésze is, erről vallanak az újsághalmok, kézikönyvek, térképek és egy japán nyelvtankönyv. — Japánul tanul? — kérdem, holott pár perccel előbb azt hittem: a sorsdöntő két miértre fogok választ kérni. — Igen, japánul tanulok — mondta Teles magátólértetődőn és épp ilyen természetességgel közli, hogy most egy olyan készüléken dolgozik nagyothallók részére, amelyhez nem kell elem. Mosolyogva megjegyzem, hogy eszerint szakít a régi elvével: ez a találmánya nem lesz haszontalan. — Valóban. Ügy gondolom, már elég haszontalan dolgot fabrikáltam. Ezentúl — amíg élek — hasznos dolgokat akarok kitalálni. A hazámnak. Van a lényében valami kedves, mókás és ironikus vonás, ami miatt ez a kijelentése nem hat patetikusnak. Az sem. hogy azt mondja: olyan játékokat fog készíteni a magyar gyerekeknek, amelyek megkedveltetik velük az elektronikát. Például zenekar nélküli hangszereket dirigáló karmestert, meg egy sípszóra pirosat vagy zöldet jelző szemafóros kisvasutat. Búcsúzáskor mégiscsak megkérdem: — Miért ment el harmincöt esztendővel ezelőtt? — Mert Angliában már volt televízió és én látni akartam — mondja Teles, aki ebben is hű önmagához. De mert hű önmagához, hozzáteszi: — És mert amit itt láttam akkor — az nem tetszett. — És most miért jött haza végérvényesen? Vajon találkozik-e a két finom fonal, az életét meghatározó két motívum ebben a fontos válaszban? Az íróasztalán heverő jegyzetei közt rakosgat, s az orra alatt dünynyögve válaszol: — Az én visszatelepülésem rém egyszerű. Coventry— London egy óra, London—Budapest két óra repülőgépen. Nem hagytam ott semmit, ami az enyém, pár könyv, meg ez az árammérő doboz könnyen szállítható. Ennyit mond, s elhallgat. De a hazatérési kérvényhez csatolt kérdőívbe — ahol szintén felteszik ezt a kérdést — ezt írta: „Áldjon, vagy verjen sors keze, itt élned s halnod kell.” Soós Magda Teles Máté Források Budapest múltjából: 1945—1950 XV. kerület: új szakorvosi rendelőintézet XV. kerület: Dózsa György Gimnázium (Cslgó László felvételei) Budapest Főváros Levéltára Buda, Pest és Óbuda egyesítésének centenáriumára megjelentetett Források Budapest történetéhez című kiadványának negyedik, utolsó kötete mindössze öt év történetét kísérli meg bemutatni. öt esztendő önmagában nem nagy idő, de a majd 600 oldalas, több mint 200 dokumentumot tartalmazó kiadvány azt az időszakot fogja át, amely alatt lezajlott Magyarország és benne Budapest újkori történelmének leggyökeresebb változása: a szocialista forradalom győzelme és megkezdődött a szocializmus építése. Az első fejezet (1945. január—1945. október) iratanyagai a főváros területének folyamatos felszabadulásáról szólnak, és az újjáéledő Budapest új arculatának kiformálását mutatják be. A második fejezetben közölt iratokkal (1945 október— 1948 január) azokat a küzdelmeket is meg kívánták világítani a szerkesztők, amelyeket a városháza és a városi élet más fórumain kívül a főváros baloldali munkástömegei folytattak az országos politika alapvető kérdéseinek eldöntéséért és amelyek végső soron döntöttek a főváros sorsáról is, Két nagy jelentőségű esemény dokumentumait olvashatjuk a harmadik fejezetben: Nagy-Budapest megalkotásáról és a tanácsrendszer bevezetéséről szólnak, az 1948. január—1950. november közötti időszakban, íme, „az 1949. évi XXVI. törvény Budapest területének új megállapításáról” című dokumentumból egy részlet: „A nagytőkések és földbirtokosok népellenes államhatalma évtizedeken keresztül gátolta a Budapesttel szomszédos — főleg munkáslakta — településeknek a fővárossal történő egyesülését. A múlt reakciós rendszere ezzel is megakadályozni törekedett az ország központjában, a főváros önkormányzatában a munkásosztály politikai befolyásának érvényesülését. Az elmúlt rendszernek ez a merev ragaszkodása a gazdaságilag összefüggő s egymásra utalt településeknek mesterkélt közigazgatási elkülönítéséhez a Budapest környékén lakó dolgozóknak — gazdasági lehetőségeik, kulturális életük és egészségügyi viszonyaik szempontjából — súlyos hátrányokat jelentett. A főváros és a környező települések dolgozóinak évtizedes vágya válik most valósággá azzal, hogy a Magyar Népköztársaság országgyűlése megteremti a fővárossal egy gazdasági egységet képező városok és községek közigazgatási egységét. Az országgyűlés Budafok, Csepel, Kispest, Pestszenterzsébet, Pestlőrinc, Rákospalota és Újpest megyei városokat, Albertfalva, Békásmegyer, Budatétény, Cinkota, Mátyásföld, Nagytétény, Pesthidegkút, Pestszentimre, Pestújhely, Rákoscsaba, Rákoshegy, Rákosszentmihály, Sashalom és Soroksár nagyközségeket Budapest fővárossal egyesíti...” Egy ehhez kapcsolódó iratanyag címe: „Milyen változást jelent Nagy-Budapest megalkotása?” — Idézzünk e dokumentumból is: „ ... Nagybudapest megalkotásával lehetségessé válik az egységes, hosszútávlatú városrendezési terv elkészítése ... a peremvárosok és peremközségek lakosaihoz el lehet juttatni azokat a közműveket (víz, gáz, csatorna), amelyeknek hiánya eddig ezeknek a területeknek a fejlődését jelentősen hátráltatta. Az új, egységes közlekedéspolitika meg fogja javítani a dolgozóknak munkahelyükre való eljutását,.. Meg fog szűnni az a nagy különbség, amely az útviszonyok terén fennállott a peremvárosok és községek között ... Ki kell emelni a peremvárosokat és községeket kulturális elmaradottságukból, decentralizált kultúrgócpontgkát kell létrehozni.,, A szociális igazgatás és a közegészségügyi intézmények terén el lehet tüntetni azokat a különbségeket, amelyek Újpest kivételével a főváros és a peremvárosok és peremközségek között fennállnak ... Lehetségessé válik olyan tervszerű lakásépítési program megvalósítása, mely a munkásosztály érdekeit szolgálja.. — h — Budapest XV. kerülete: Rákospalota, részlet az újpalotai lakónegyedből Az ósdi házak lebontása után Itt park lesz Jobbra: Régi és új (Lévai András felvételei) Lent: Tovább folyik Óbuda fiatalítása. Második üteméhez érkezett a lakótelep építése. Képünk az új bevásárlóközpont építkezésén készült I&MmGk
